Psziché
4 hozzászólás

Az online gyűlölködők kezelése

Az internet indulásának hajnalán eszembe sem jutott, hogy egyszer majd egy ilyen tartalmú cikket is meg kell majd írnom. Furcsa gyűlölethullám fut át az internet világán, ahol frusztált arctalan senkik csapnak le gyanútlan áldozatukra, mint tigris a prédájára.

Kezdetben, a celebeket és egyéb hírességeket érintette a jelenség. Abban a pillanatban, amint tett valaki egy nyilvános bejelentést, azonnal trollok serege csapott le rá, hogy ítélkezzenek felette. Ha valaki egy új ruhában jelent meg egy eseményen, azonnal mocskolódó kritikák kereszttüzében találta magát. Mára odáig jutottunk, hogy ezek az emberek képesek belekötni egy ártatlan mosolyba vagy egy csokoládétorta fotójába is.

haters_001

Ezek az emberek a gyűlölködők. Ezek az emberek teljesen elfelejtették vagy sohasem tudták esetleg nem is érdekli őket, hogy hogyan kell élni és élni hagyni. Nem tudják, nem ismerik és talán nem is akrják tudni, mi az a kölcsönös tisztelet. Úgy gondolják, hogy a nyitottság, az elfogadás a gyengeség jele. Úgy gondolják, végighallgatni valakit, elfogadni más nézőpontját tiszta időpocsékolás. Ezeket az embereket a gyűlölködés élteti.

Egy gyűlölködő mindig megtalálja az alkalmat arra, hogy belekössön valaki mondanivalójába, megnyilvánulásába, ruházatába akár bocsánatkérésébe. Egy gyűlölködő, mindig megtalálja azokat, akik nem tudják kezelni a kialakult helyzetet és ezt kihasználva félelmet keltenek. Több szociológiai, pszichociológiai kutatás is arra jutott, hogy a gyűlölködők többsége – ergo, nem mindenki -, féltékenységből gyűlölködik és általában az alacsonyabb társadalmi osztályokból kerülnek ki. Mivel, a gyűlölködők önbecsülése igen alacsony, sokszor szenvednek önbizalomhiánytól és kisebbrendűségi komplexustól, rendre csatlakoznak egymáshoz, hogy együttes erővel nyomjanak le, egy általuk magasabb pozícióba képzelt személyt. Sok esetben, ezek a kiszemelt személyek még mindig a hírességek közül kerülnek ki, de egyre többször kerülünk szembe azzal, hogy átlagembereket is támadás ér véleményükért, megnyilvánulásukért. Ha sikerül a célszemély lenyomása, az elégedettséggel tölti el ezeket az embereket és győzelmi eufóriát élnek át.

A gyűlölködők olyan emberek, akik utálják magukat és kell találniuk valakit, akire ki tudjákhaters_003 vetítetni ezt a gyűlöletet. Szakszóval, áttolni. Ez ad nekik biztonságot, hogy ők rendben vannak, míg mások nem. Azaz, ebben az esetben is egy védekező mechanizmusról beszélünk.

A gyűlölködők működésére jó példa a popénekes Justin Bieber, akit sokáig cuki kissrácként kezelt a világ, míg be nem töltötte a tizennyolcadik életévét. Akkor valami megváltozott. Már nem volt az a cuki kissrác és rá lehetett mutatni a hibáira, a gyengeségeire. És elkezdett kialakulni körülötte a gyűlölködők köre, akik semmi másra nem fókuszáltak csak a bakikra, a hibákra. Gyönyörűen végigkövethető a folyamat. Mintha csak arra vártak volna, hogy kegyvesztetté váljon. Természetesen, ahogy mi mindannyian, ő sem tökéletes, még akkor sem, ha a rivaldafényben áll. Azonban, ha te békében élsz önmagaddal, empatikus vagy akkor nem válsz gyűlölködővé. Talán, meg sem érint a bieber-jelenség.

Mára a gyűlölködők megjelentek a bloggerek, vloggerek életében is és találkozhatsz velük a munkahelyeden is akár. Erre jó példa, mikor kemény munka után, végre promotálhatsz egy projectet, ahol mindenki elismeri a munkád, a főnököd gratulál, de a hátsó sorokban érdekes mosolyú emberek húzódnak meg, akik végül valami hasonló szöveggel mennek oda hozzád gratulálni: “Kivel kellett ezért lefeküdnöd? Csak vicceltem. Gratulálok.” Puszta féltékenység, irigység? Igen, az.

Az ún. “beszólogatók” címkével jelölt emberek is a gyűlölködők közül kerülnek ki. Ők azok, akik spontán – akár durva – beszólással próbálják védeni pszichés intergritásukat, hiszen a kognitiv disszonancia nagyon félelmetes dolog. A következőképpen néz ki a gyakorlatban a sztiuáció, biztosan találkoztatok már hasonlóval. Például, fiatal, attraktív hölgy suhan át a parkon egy nyári napon. Semmi különleges, siet a dolgára, mikor megtorpan észrevéve egy trillázó madárpárt és gyönyörködik bennük. Szuper harmónia, csodálatos nap, a természet kicsiny csodája a napi rohanásban. Ekkor hirtelen egy gyűlölködő beront ebbe a harmóniába: “Hé kiccsaj! Mit vigyorogsz? Azt hiszed, hogy jobb vagy nálam?” (konszolidált beszólás, biztosan kaptatok már durvábbat is)

haters_002Teljesen mindegy, hogy híresség vagy hétköznapi ember vagy. Ilyenkor a legjobb, ha nem reagálsz vissza a gyűlöletre. Pozitívan se! Ha bármilyen módon is reagálsz, vesztettél. Pont arra várnak, hogy védekezésbe/támadásba lendülj. Természetesen lehet, hogy akkor ott ezt nem így gondolod, sőt sikerül valami frappánsat visszaszólnod, de ezzel csak azt éred el, hogy még jobban szítod a gyűlöletüket, ráadásul igazolod is azt. Örömet okozol nekik, hiszen egyértelmű, hogy sikerült megbántaniuk, megsebezniük téged. Magyarán, sikerélményt okozol nekik. A sikerélmény pedig, olyan mint a drog, még többet akarsz belőle.

Visszatérve Justin Bieberre, ha akkor, csak annyit mond, hogy “no comment” és nem kezd el védekezni, nem fajul mára el a dolog. Azzal, hogy visszaszólt, hogy védekezésbe fogott, megadta azt az érzést a gyűlölködőknek, hogy igazuk volt és ítélkezhetnek fölötte. Plusz, hatalmas sikerélményhez is juttatta őket.

Magyar vonatkozásban Oravecz Nórát tudnám említeni, aki hatalmas kognitiv disszonanciát képes okozni tömegekben. Annak ellenére, hogy jó az, amit csinál, sokaknak segít és rengeteg munkát fektet be a dologba. Ha jól emlékszem, egy előző cikkben éppen említettem, hogy az emberek nem szeretik a kemény munkát, csak a sikereket irigylik.

Mikor kell közbelépni? Akkor, mikor a gyűlölethullám már büntetőjogi kategóriákba csap át. Mikor emberi életek forognak kockán. Joe Paterno ügy vagy említhetnék itt több tucat “öngyilkosságba hajszolták a tinédzsert” esetet. Védjétek meg egymást, gyermekeiteket és tegyétek meg a szükséges feljelentéseket is.

De általában az a legjobb védekezés, hogy figyelmenkívül hagyod ezeket az embereket. Ahogy az angol mondja: haters gonna hate. Magyarul, talán a “ne etesd a trollt” a legjobb mondat rá.

4 hozzászólás

    • Köszi. Igyekeztünk. Igazán szomorú, hogy ilyen témákról (is) kell írnunk 🙁 De annak örülünk, ha jól sikerült és van, akiknek segít 🙂

  1. Jó cikk. Nyilván nem a hibákra kell koncentrálni, viszont a nagy hurráoptimizmusban senki nem is tud tanulni a hibáiból. Úgyhogy szerintem igen is kell a kritikai szemlélet, csak persze a tálalás nem mindegy. Meg ugye, hogy van-e rá igény. 🙂

    • Az sosem baj, ha vki felismeri a hibáit és képes azokból tanulni. Itt, nem is erről van szó, hanem a gyűlölködőkről, a mocskolódokról, akik nem építőjellegű kritikát fogalmaznak meg, hanem próbálják bántani a kiszemelt személyt. Van ilyen az iskolában, a munkahelyen és most már az interneten is. Szerintem, az nem “kritikai szemlélet”, mikor vki beleköt vkibe, csak úgy és az is baj, ha van rajta sapi, meg az is, ha nincs. A stílusról és hangnemről már nem is beszélve. Az irreleváns, szándékosan félreértett/értelmezett dolgokról szintént már nem is beszélve.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.