Az elhárító mechanizmusok kifejezést Anna Freud használta azokra a tudattalan stratégiákra, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet; egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkodik, vagy ahogyan észleli azt. Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme.
A szorongást átélő személy áttolással is csökkentheti a szorongás mértékét oly módon, hogy részlegesen kiéli az elfogadhatatlan késztetését. Az áttolás mechanizmusa során az a motívum, amely egy adott formában nem kerülhet felszínre, átirányítódik egy másik csatornára. Például, az adott személy nem a főnökén vezeti le dühét, hanem egy, a számára kevésbé fenyegető tárgy vagy személy felé terelődik.
Az alapvető ösztönkésztetéseket ugyan nem változtathatjuk meg, azt a tárgyat viszont igen, amely felé a drive irányul. A szülők felé irányuló szexuális vágyakat nem lehet biztonságosan kiélni, de ezeket az impulzusokat áttolhatjuk egy alkalmasabb szerelmi tárgyra. A közvetlenül nem kifejezhető erotikus impulzusok kifejezést nyerhetnek olyan kreatív tevékenységekben, mint a művészet, a költészet vagy a zene. Az ellenséges impulzusok pedig küzdősportokban való részvétel útján találhatnak szociálisan is elfogadható kifjeződési formát.
Valószínűtlennek tűnik, hogy az áttolás ténylegesen megszünteti a frusztrált impulzusokat, a helyettesítő tevékenységek azonban segíthetnek a feszültség levezetésében olyankor, amikor az alapvető drive akadályokba ütközik.
Ez is érdekelhet:
- Elhárító mechanizmusok I
- Elfojtás /Elhárító mechanizmusok II
- Racionalizáció / Elhárító mechanizmusok III
- Reakcióképzés/ Elhárító mechanizmusok IV
- Projekció/ Elhárító mechanizmusok V
- Intellektualizáció / Elhárító mechanizmusok VI
- Tagadás / Elhárító mechanizmusok VII
- Áttolás / Elhárító mechanizmusok VIII