Táplálkozás
Szólj hozzá!

A genetika és a táplálkozás kapcsolata – III.

Szerző: Dr. Bíró György

Remények és lehetőségek

drbiroA géntechnológia alkalmazása a táplálkozási és biokémiai kutatásokban hatékony eszköz annak megértésében, hogy az élelmiszerek vagy tápanyagok milyen mechanizmussal módosítják a szövetekben végbemenő folyamatokat. A kutatóknak olyan kérdéseket kellene megválaszolniuk, hogy az egészség megőrzésében hatékony étrendi komponensek hogyan, hol és mikor gyakorolnak hatást, vannak-e hátrányos következményű összetevők, ezeket milyen mennyiségben, formában és kombinációban kell megenni a maximális egészségi előny és a minimális kockázat elérése végett, hogyan változnak az egyének étrendi ajánlásai genetikai profiljuktól, koruktól, nemüktől és életmódjuktól függően. A választ csak valamennyi érintett tudományág kutatóinak együttes munkája adhatja meg. Ennek akadálya a kutatások nagy költsége, amelynek oka a hatalmas mennyiségű adat kezelése, a csoportok kölcsönös tájékoztatásának megteremtése, valamint logisztikai nehézségek.

Bizonyos területeken azonban már van előrelépés. Például az apo-E allél polimorfizmusánál, amikor is az E3 allélúaknak (akiknek magas a vérkoleszterinszintjük) más étrendi útmutatást kell adni, mint az E2 vagy E4 allélúaknak. Ugyanez az út járható olyan génpolimorfizmusnál is, amely bizonyos betegségek iránti fokozott fogékonysággal jár. A poligénes betegségeknél a gének közötti és a környezeti kölcsönhatások megismerése még nagyon kezdeti stádiumban van. Például csontritkulás esetén tisztázták, hogy a fenotípusos variáció 50–85%-ban a csontsűrűség fő meghatározója, míg a maradék részt a környezeti tényezők teszik ki, ám a részletek még tisztázatlanok. Ha valahol sikerül meghatározni a táplálkozás és a nukleotidok polimorfizmusa közötti kapcsolatot, akkor a kockázat már fiatalkorban tisztázható, s az étrendi megközelítés javíthatja az élettartamot és az életminőséget (2). A táplálék bioaktív, nem tápanyag alkotói (pl. a fitokemikáliák) is szerepet játszanak a gének érvényesülésében. Ez jól felhasználható az újszerű élelmiszerek biológiai értékelésénél, ugyanígy a genetikailag módosított élelmiszereknél is. Kutatások folynak modellélelmiszer-összetevők kemopreventív hatásáról sejtvonalakon, feltételezve, hogy így a vastagbélrák megelőzésének mechanizmusát tisztázni lehet.

A kezdődő betegségek biomarkerei nem tükrözik pontosan a vizsgált folyamatokat, mert a kórképek több ok miatt jönnek létre. A molekuláris szintű biomarkerek, ha majd sikerül ilyeneket találni, lehetővé teszik a lényeges változások korai felismerését (3) Bonyolítja a munkát, hogy egy összetevő lehet védő az egyik területen, s lehet hátrányos egy másikon. Például a szójafehérje, illetve a szója fitoösztrogénjei védőhatásúak lehetnek az emlőrák esetében különböző életszakaszokban, máskor viszont elősegíthetik a rák kialakulását.

Etikai és szociális kérdések

dna-imageAbban, hogy a fogyasztók elfogadják-e a nutrigenomikai eredményeket, alapvető az a mód, amiképp ezeket kommunikálják, illetve akiknek kommunikálják. Ez meglehetősen nehéz terület. Sokszor, minden igyekezet ellenére, a lakosság széles rétegei nem fogadják el, hogy meg kell ismerni az étrend befolyását a jövőbeni egészségi és jólléti állapotukra. Gát az is, hogy a fogyasztók valószínűleg félnek a genetikai diagnózistól. Attól tartanak, hogy például családi rákos diszpozíciójuk, specifikus helyzetük felismerése alkalmazási, biztosítási és financiális hátrányt fog jelenteni. A pozitív vonatkozások segíthetnek az elfogadásban. Az egyénre vonatkozó genetikai térképadatok bizalmassága szintén érdekes terület, vannak, akik névtelennek akarják megtartani.

A nutrigenomika újabb eredményeit rendszerszemléleti alapon kell áttekinteni és értékelni. Ez nyújt lehetőséget arra, hogy az innovatív technológiák során a kifejlesztett termékeknél figyelembe vegyék a közösség reakcióit, a fogyasztói vonatkozásokat és az etikai kérdéseket. A nutrigenomika lehetőségeinek túlzott reményei csak aláássák a fogyasztók értékelését, s elutasításra vezethetnek. Minél több részletes információ áll rendelkezésre, annál nagyobb szükség van holisztikus szemléletre és globális megközelítésre (1, 4).

Irodalom
1. Harland, J. I.: Nutrition and genetics. ILSI Europe, Brussels, 2005.
2. van der Schuren W., E. H. J., Bijlsma, A. C. et al: Nutrigenomics: application of genetics technologies to nutritional sciences and food technology. J. Food Sci., 66, 772–780, 2001.
3. Ordovas, J.: Diet/genetic interactions and their effect on inflammatory markers. Nutr. Rev., 65, S203–S207, 2007.
4. Corthésy-Theulaz, I., den Dunnen, J. T. et al: Nutrigenomics: The impact of biomics technology on nutrition research. Ann. Nutr. Metab., 49, 355–365, 2005.

Kapcsolódó bejegyzések:

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.