Psziché
Szólj hozzá!

Hipnózisról – általában

“A hipnózis olyan társas interakcióként határozható meg, amelyben az egyik személy (a hipnotizált) egy másik személy (a hipnotizőr) szuggesztióra megváltozott érzékeléssel, emlékezettel és akarati cselekvéssel reagál. Klasszikus esetben ez az élmény és a vele társuló viselkedés érzékcsalódással határos szubjektív meggyőződéssel és kényszerrel határos akaratvesztéssel társul.” Kihlstrom

watchhypnoA módosult tudatállapotok közül talán a hipnózis a legproblematikusabb. Noha valamikor a hipnózis az okkultizmus körébe tartozott, manapság szigorú tudományos vizsgálódás tárgya lett. S mint a pszichológiában mindenütt, ezen a területen is fennmaradt némi bizonytalanság, mára azonban jó néhány tényt sikerült feltárni.

Hipnózis során az együttműködésre hajlandó személy (a legtöbb esetben csak az ilyenek hipnotizálhatók) lemond viselkedése kontrolljáról, és elfogadja a valóság bizonyos fokú torzítását. A hipnotizőr e feltétel előállítására számos módszert alkalmazhat: például arra kérheti a hipnotizált személyt, hogy fokozatos ellazítás közben minden gondolatát egy kis céltárgyra összpontosítsa. Az álmosság szuggesztiója azért terjedt el, mert a hipnózis, akárcsak az alvás, olyan relaxált állapot, melyben az ember kikerül a környezet mindennapi követelményeinek sodrásából. A szuggesztióban az is szerepel, hogy valójában nem fog elaludni a személy, és folyamatosan hallani fogja a hipnotizőrt.

Ugyanez az állapot nemcsak relaxációs módszerekkel idézhető elő. A hiperéber hipnotikus transz fokozott feszültséggel és éberséggel jellemezhető, és a transzindukciós eljárás is aktív. Az egyik vizsgálatban például a vizsgálati személyek, miközben az erő és az éberség szuggesztióját kapták, és egy laboratóriumban álló kerékpárt hajtottak, ugyanolyan érzékenyek volak a hipnotikus szuggesztióra, mint a hagyományosan relaxált személyek. Ez az eredmény cáfolja, hogy egyenlőségjel lenne vonható a hipnózis és a relaxáció közé. A kísérletet 1976-ban végezte Bányai és Hilgard.

Az ember, akkor kerül hipnotikus állapotba, amikor a feltételek megfelelőek, a hipnotizőr csupán e feltételek előállításában segít. A hipnotikus állapotra a következő változások jellemzők:

  1. A viselkedéstervezés megszűnése. A mély hipnózisban lévő személy nem szívesen kezdeményez, inkább megvárja a hipnotizőr utasításait, hogy mit tegyen.
  2. A figyelem szokásosnál szelektívebbé válása. A hipnotizált személy kifejezetten élvezetesnek találhatja a térben és időben távolinak tűnő élményeit.
  3. A realitásvizsgálat csökkenése és a valóság bizonyos fokú torzulásának elfogadása. Kritika nélkül elfogadja a hallucinatrokus élményeit (például párbeszédet folytathat a szomszéd székbe elképzelt emberrel, és nem törekszik annak ellenőrzésére, hogy a másik ember valóban ott van e).
  4. Fokozott szuggesztibilitás. A személynek el kell fogadnia a szuggesztiókat ahhoz, hogy egyáltalán hipnotizálható legyen, de az még vita tárgya, hogy a szuggesztibilitás a hipnózis alatt növekszik e. Alapos vizsgálatokban kimutatták a szuggesztibiláts bizonyos fokú növekedését a hipnózisindukciót követően, bár ennek mértéke kisebb, mint azt általában feltételezik. A vizsgálatokat még 1973-ban végezte Ruch, Morgan és Hilgard.
  5. Gyakori a poszthipnotikus amnézia. Ha arra instruálják az erősen hipnábilis személyt, mindent, de legalábbis szinte mindent elfejet abból ami a hipnózis alatt történt. Az előre beállított feloldójel hatására az emlékezet helyreáll.

Nem mindenki érzékeny egyformán a hipnotikus eljárásra. A népesség minegy 5-10 százalékát még képzett hipnotizőrök sem képesek hipnotizálni, a maradék pedig különböző mértékben fogékony. Ha azonban egy személyt egy alkalommal már hipnotizáltak, valószínűleg ugyanolyan fogékony lesz egy másik alkalommal.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.