A terhesség, pszichológiai vonatkozásban is hatalmas terület. Mivel a szülés utáni depresszióról és a pszichés meddőségről már született korábban egy-egy hosszabb terjedelmű tájékoztató cikkünk, ezért a Konzílium2.0 keretein belül egy másik, szintén jelentős problémáról szeretnénk írni, mégpedig a tizenévesek terhességéről.

A serdülőkori szexuális aktivitás terjedésének legnyugtalanítóbb következménye a tizenéves korban bekövetkező terhességek szaporodása. A házasságon kívüli terhességek 18 éves kor alatti aránya 1960 óta jelentősen megnőtt az Egyesült Államokban és Európában. Évente, közel egymillió tizenéves amerikai lány esik teherbe, sokan közülük 15 év alattiak. Európában sem jobb a helyzet. Az 1975-től 2008-ig vizsgált időintervallumban, szintén növekvő tendenciát mutatott a 15-19 éves lányok teherbeesése.

Ha 25 évvel ezelőtt egy serdülő lány teherbe esett, akkor rendszerint férjez ment, vagy felajánlotta gyermekét örökbefogadásra. Az abortusz nem volt legális egészen 1973-ig, amikor a Legfelső Bíróság kimondta, hogy az eljárás nem törvényellenes.

Magyarországon az 1960-as 1970-es években hajtották végre a legtöbb abortuszt. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat, a spirál, valamint a gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. Az abortuszok száma 1956-ban nőtt meg, ekkor engedélyezték ugyanis államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. Az 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től a terhességmegszakítások száma folyamatosan csökkent.

Napjainkban, ha egy lány úgy dönt, hogy nem szakítja meg a terhességét – és a tizenéves lányok 45%-a dönt így -, akkor jó esélye van arra, hogy meg tudja tartani a gyermekét, és egyedüli szülőként fogja nevelni. Egy évtizeddel ezelőtt a házasságon kívül született gyerekek 90%-át adták örökbe, ma viszont a gyerekek 90%-át tartják maguknál az anyák.

A “gyerekek által nevelt gyerekek” mint társadalmi jelenség következményei mérhetetlenek. A tizenéves anyák többsége nem fejezi be a középiskolát, és sokan élnek a szegénységi szint alatt, az állami gondoskodásnak kiszolgáltatva. Gyermekeik sokkal nagyobb arányban betegszenek meg, nagyobb köztük a halálozási arány is. A felnövő gyerekek érzelmi és tanulási zavarokkal küszködnek. Sokan válnak közülük a rossz szülői bánásmód áldozataivá, hiszen szüleik túlságosan éretlenek ahhoz, hogy megértsék, miért sír gyermekük, és azt sem értik, hogy ez a babaszerű játékszer hogyan fejlődik a maga törvényei vagy akarata szerint.

Egy közel 300 tizenéves anyától született serdülőre kiterjedő vizsgálat azt jelzi, hogy a tizenéves terhesség a kudarcok sorát és hasonlóan korai gyermeknemzést örökíthet az utódokra. A később szülők utódaival összehasonlítva a tizenéves anyák serdülővé cseperedett gyermekeire sokkal több iskolai bukás, viselkedési probléma és fiatalkori bűnözés jut. Továbbá korábban kezdik a nemi életet, és valószínűbben esnek teherbe vagy lesznek apák.

Miért ilyen sok az előre nem tervezett terhesség a terhességmegelőzés soha korábban ilyen széles körben hozzáférhető és hatékony módszerei ellenére?

A magyarázat részben abban rejlik, hogy a serdülő lányoknak fogalmuk sincs a szaporodási folyamatról a kérdőívek tanúsága szerint a megkérdezett lányok kevesebb, mint fele tudja, hogy a menstruációs ciklus melyik szakaszában a legvalószínűbb a terhesség bekövetkezése. Mivel a havi ciklus bizonyos szakaszaiban a terhesség kockázata csekély, általában erre hivatkozva nem alkalmaznak a serdülők védekezési módszert, és ennek az információhiánynak fontos következményei vannak. A félreinformáltság további forrásai a felmérések szerint azok a hiedelmek, amelyek szerint az első közösülés során, ritka közösülés esetén vagy álló testhelyzetben nem lehet teherbe esni.

A nagy számú nem kívánt terhesség másik oka, hogy még azok sem hajlandók megbízható fogamzásgátló módszerek használatára, akik ismerik a terhesség kockázatát. A kérdőíves vizsgálatokban általában a közösülés előre el nem tervezett voltát és a védekezéssel szembeni általános negatív attitűdöt említették. Sok serdülő vallja, hogy a védekezési módszerek akadályoznak, piszkosak vagy természetellenesek, de legalábbis zavarják a közösülés élvezetét A panaszok sokszor arról szólnak, hogy a védekezési előkészületek “megrabolják” a szexuális élet spontaneitását, s ugyanakkor erkölcstelenek is. Azok a serdülő lányok, akik nem merik bevallani szexuális vágyaikat, jobban szeretik a romantikus rohamokat, mint az előkészített nemi életet: ha valaki szenvedélyből csinálja, abban nincs semmi rossz, de ha a randevúra már pesszáriummal megy, vagy előre gyógyszert szed, akkor már keresi a szexet, tehát “rossz” vagy “kurva”. A hagyományos nemi szerepek is azt sugallják a serdülő lányoknak, hogy a védekezésről a döntést a férfira hagyják. A fogamzásgátlás ésszerű használatának egy további fő akadálya, hogy sok serdülő pár képtelen nyíltan beszélni egymás között a nemi életükről.

Mindennek eredményeképpen az USA-ban a tizenévesek terhességi aránya több mint kétszer akkora, mint más ipari országokban (Nagy Britanniában, Kanadában, Franciaországban, Svédországban, Hollandiában vagy akár Magyarországon). Az amerikai serdülők szexuálisan semmivel sem aktívabbak, mint külföldi társaik. Sőt, a különbségek oka még csak nem is az abortuszok magasabb külföldi arányszámaiban keresendő, hiszen ezek a számok is magasabbak az USA-ban. A tizenéves terhesség ilyen magas amerikai arányát a legtöbb szakértő a tizenévesek szexualitásával kapcsolatos kulturális ambivalenciával magyarázza. A tömegszórakoztató eszközök a szexualitás korai megkezdésére buzdítanak; azt az üzenetet közvetítik, hogy a tapasztalatokhoz, a sikerekhez szexuális rámenősség szükséges. Az amerikai felnőttek és európai társaik ugyanakkor vonakodnak a serdülőkori szexualitásról beszélni, s nem segítik a fiatalokat a terhesség megelőzésében. A tévéhálózatok nem sugároznak műsorokat a születésszabályozásról. Sok tizenéves azt is elmondja, hogy a szüleik nem hajlandók velük a fogamzásgátlásról beszélni. Az iskolai szexuális nevelés ugyancsak ellentmondásos, s ha lehet, ez még fokozottabban igaz a középiskolai orvosi tanácsadókra, amelyek egyik feladata éppen a születésszabályozással kapcsolatos felvilágosítás és a terhességmegelőző eszközök terjesztése lenne. Amerikában és Magyarországon és mondhatunk Európát is, továbbra is tabu témának számít a szex, és a szexuális felvilágosítás, annak ellenére, hogy több próbálkozás is volt erre nézve pl. iskolai keretek között.

A szexuális felvilágosítás és fogamzásgátlás mellett az abortusz pszichológiai következményeire is fel kellene hívni a tizenévesek figyelmét!

A terhességmegszakításnak hosszú távú lelki, pszichológiai következményei is lehetnek.

A nőbetegek – elsősorban a depressziós, szorongásos kórképekben – nagyon sokszor azzal kezdik a kórtörténetüket, hogy “talán az egész életem másként alakult volna, ha nem szakíttatom meg annak idején a terhességemet”. Ez, történhetett három hónappal vagy akár húsz évvel korábban is. Nemritkán több abortuszon is átestek. Betegségüket nem mindig vezetik vissza idáig, de ha belemerülünk a kórelőzményekbe, sokszor egyértelművé válik, hogy a kezdeti tünetek ehhez az eseményhez köthetők. Ezekben az esetekben a nők általában elbizonytalanodnak, bezárkóznak, elmagányosodnak, partnerkapcsolataik sikertelenek, szorongóvá, örömtelenné válnak. Általában csak célzott, egyéni pszichoterápiával lehet feloldani ezt az összetett tünetegyüttest.

A nőt minden esetben nagyon megterheli lelkileg a terhességmegszakítás, hiszen teste, lelke az élet továbbadására van megalkotva, a fejlődő gyermek elpusztítása a természetes anyai ösztönnel szöges ellentétben áll. A fent részletezett tünetegyüttest posztabortusz szindrómaként (PAS) külföldön már egy-két évtizede ismerik. Nálunk a pszichiátria és pszichológia eddig nem vett tudomást róla, annak ellenére, hogy a nőgyógyászok részéről rendszeresen felmerül az igény, hogy az abortusz előtt álló vagy azon átesett nővel pszichológus, pszichiáter foglalkozzék. Hiszen a beavatkozásig való eljutás, majd maga a műtét számos ellentmondásos érzést, kiszolgáltatottságot, kényszermegoldást hordoz, melyet a nő általában képtelen egyedül feldolgozni.

Orvosi körökben a legális abortusz fizikai szövődményeit tíz százalékra teszik. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a legális abortusz “kis beavatkozás”, mivel az abortusz fizikai értelemben sem nevezhető a szakmában “kis műtétnek” nyilvántartott beavatkozásnak, éppen az esetleges súlyos következmények miatt.

A felvilágosító munka terén követendő példa, talán Svédország lehetne, ahol az általános iskolás gyerekeknek hét éves koruktól kezdve oktatják a szaporodás biológiáját és tíz-tizenkét éves korukban megtanítják őket a fogamzásgátlás különböző módszereire is. A céljuk a szexualitás demisztifikálása abból a megfontolásból, hogy ha a szexualitás ismerőssé válik a gyermek számára, sokkal kisebb lesz a valószínűsége mind a nem várt terhességeknek, mind a nemi betegségeknek. Ezek az erőfeszítések sikeresnek tűnnek: Svédország egyike azoknak az országoknak, ahol a legkisebb a tizenéves-terhesség aránya.

A Konzílium2.0 további résztvevői:

• Konzílium2.0 Blog – Összefoglalók, Szinopszisok
• ENT House Budapest – Horváth Tamás fül -orr-gégész
• Elmedoktor – Veress Dóra pszichiáter
• KindlerMedical (iTakeControl) – Demeter Irma szakgyógyszerész
• Mentők Blog – Heinrich Károly sürgősségi ellátás
• Kindler Medical (iTakeControl) – Kindler Réka pszichológus
• MentaKözpont – Perlaky Tamás ortopéd sebész, traumatológus
• A Konzílium2.0 Facebook fiókja itt érhető el.