Psziché
Szólj hozzá!

Megküzdési stratégiák – III.

A stresszkeltő helyzetek által kiváltott érzelmek és fiziológiai izgalom nagyon kellemetlen, s ez a kellemetlenség arra indítja az egyéneket, hogy azt valamivel csökkentsék. Azt a folyamatot, melynek során a személy megpróbál szembeszállni a stresszel, megküzdésnek nevezzük.

Ahogyan azt, előző cikkünkben említettük, két fő formája van a megküzdésnek. Jelen írásunkban a érzelemközpontú megküzdésről lesz szó. Az érzelemközpontú megküzdésen belül, több stratégiát is megkülönböztetünk.

Az érzelemközpontú megküzdés célja, hogy megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását és azt, hogy a személy a probléma megoldásával foglalkozzon.

Negatív érzelmeinkkel számos módon megküzdhetünk. A viselkedéses stratégiák közé tartozik a testmozgás, hogy eltereljük figyelmünket a problémákról, az ivás vagy más drogok használata, a dühkitörés, az érzelmi támasz keresése a barátoknál.

A kognitív stratégiák közé tartozik a probléma időleges félretétele és a fenyegetés csökkentése a helyzet jelentésének megváltoztatásával. A kognitív stratégiák gyakran a helyzet újraértékelését igénylik.

Számos vizsgálat szerint a stresszhez való rossz alkalmazkodás hátterében agresszió, felesleges kockázatvállalás, vágy vezérelt gondolkodás, tagadás és fantáziába menekülés áll.

A kérődző stratégiáról (Nolen-Hoeksema, 1991.) beszélünk, amikor elszigeteljük magunkat a világtól, hogy azon tudjunk meditálni, milyen rosszul érezzük magunkat. Állandóan arról beszélünk, hogy milyen rosszak a dolgok, de nem teszünk semmit megváltoztatásuk érdekében.

Az elterelő stratégiák közé tartozik az, ha valamilyen kellemes tevékenységbe menekülünk, amely megerősítő, és növeli a kontroll érzését. Ilyen például a sportolás, a moziba menés barátokkal vagy játszás a gyerekkel.

Negatív elkerülő stratégiáról akkor beszélünk, mikor valaki potenciálisan veszélyes dolgot, dolgokat választ a stressz elkerülésére. Például erősen iszik, száguldozik hegyi utakon (önveszélyeztetés), mások agresszív piszkálása.

A kérődző és az elkerülő stratégiák megnyújták és elmélyítik a nyomott hangulatot, míg az elterelő stratégiák megrövidítik és gyengítik a lehangoltságok. Ezzel kapcsolatban Morrow és Nolen-Hoeksema végzett kísérletet 1991-ben. Eredményük szerint, azok a személyek, akik az elterelő feladatban vettek részt teljesen felszabadultak nyomott hangulatuk alól, akik azonban a kérődző feladatban vettek részt azoknál nőtt a depresszió. Továbbá, a kérődzés megakadályozhatja a jó problémamegoldást is!

Kapcsolódó bejegyzések:

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.