Szerző: Dr. Demeter Irma
szakgyógyszerész

Ha definiálni szeretnénk az originális gyógyszert, akkor ez egy olyan készítmény, amit egy gyógyszergyár fejlesztett ki a semmiből, a tudományos eredményekből. Ennek a nagy munkának „javadalmazásaképpen” a gyógyszer hatóanyaga szabadalmi védettséget élvez egy ideig, gyógyszerek esetén 20 évig. Ezt ne gondoljuk soknak, hiszen a hatóanyag kitalálása és piacra kerülése között mintegy 12-16 év telik el, már ha egyáltalán piacra kerül a gyógyszer.

A generikus gyógyszer az a gyógyszer, aminek a hatóanyagát valamely más gyár fejlesztette ki, ám a szabadalmi védettsége már lejárt, és egy másik gyártó is elkezdett ilyen hatóanyagú készítményt gyártani. Ilyenkor a hatóanyagot bárki szabadon használhatja, ám a hatóanyag ismerete önmagában még nem jelent kézbe vehető tablettát, kúpot vagy üvegcsében vásárolható oldatot, injekciót. Ezeknek az elkészítéséhez a hatóanyagot gyógyszernek megfelelő pontossággal és precizitással bele kell juttatni egy gyógyszerformába: fel kell oldani, vagy a tablettába kell valahogy juttatni. Ezeket a gyógyszerformákat úgynevezett segédanyagokkal valósítják meg. Tehát, a generikus szer gyártója meg kell oldja a gyógyszerformulálást a hatóanyagból, és mivel mindegyik gyár ezt saját maga csinálja, nagy valószínűséggel lesznek eltérések. Ahhoz azonban, hogy forgalomba kerülhessen egy generikus készítmény, összehasonlító vizsgálatokkal bizonyítania kell a készítmény gyártójának, hogy ugyanúgy viselkedik a szervezetben, mint az eredeti készítmény. Ugyanúgy szívódik fel, ugyanúgy hat, ugyanolyan hosszan tart a hatása, ugyanúgy távozik a szervezetből.

A generikus gyártók természetesen úgy tudnak piachoz jutni, ha olcsóbban adják el a készítményeiket, mint az originális szer gyártói. Ez a feladat teljesíthető, ha összehasonlítjuk, hogy az originális készítményhez 12-16 évnyi kutatás és vizsgálat, kudarcok sorozata szükséges, míg a generikus gyártónak a kézhez kapott hatóanyagból kell tablettát vagy más gyógyszerformát készítenie, és összehasonlító vizsgálatokat végeznie az eredeti szerrel. Természetesen mindkét eljárásban vannak nehézségek és buktatók, de általánosan elmondható, hogy kis befektetés, kis kockázat, kis haszon; nagy befektetés, nagy kockázat, nagy haszon.

A beteg számára azonban mindezekből csak a következők lesznek fontosak: az orvos a „régi jól bevált” gyógyszer változtatását javasolja, mikor megjelenik a generikus változata. A társadalombiztosító már nem ad támogatást a „régi jól bevált” gyógyszerre, és ezért a beteg ezt „áremelkedésként” éli meg. Ha elfogadja az orvos javaslatát, esetleg mellékhatásokat tapasztal, vagy egyszerűen nincs meg az a hatás, ami a „régi jól bevált” gyógyszernek megvolt. Máshogy néz ki, más a neve a gyógyszernek, ez megzavarhatja a beteget. Vegyük sorra ezeket:

1. Az orvos változtatást javasol, pedig a betegség alakulása ezt nem igazolja. Az orvost a generikus gyógyszerek rendelésére ösztönzi a társadalombiztosító és a beteg érdeke is, hiszen a generikus gyógyszerek olcsóbbak mindkét fél részére, mint az originális szerek. Az orvos feladata ilyen esetekben mérlegelni, hogy a beteg számára mennyire elfogadható az új készítmény, esetleg mennyire fontos a fizetendő ár, és minden változtatás esetén figyelnie kell, hogy megfelelően választott-e betege számára gyógyszert; a hatás-hatások alapján ─ amelyeket a betegnek kell elmondania, különben sosem fog róluk tudomást szerezni, ─ esetleg változtatásokat kell eszközölnie.

2. A beteg úgy érzi, a gyógyszerének ára emelkedett. Ezt az érzést nagyon gyakran a támogatási rendszer megváltozása okozza. A társadalombiztosító egy nagyon nagy rendszer, amely be kell látnunk, a legfejlettebb országokban sem képes az összes elérhető vizsgálati és kezelési módszert támogatni az ország lakosai felé. Éppen azért, hogy minél nagyobb kört tudjon támogatni a biztosító, próbálják az olcsóbb készítményeket támogatni, és ezzel a gyártók számára is kialakítanak egy árversenyt.

3. Az ugyanolyannak mondott gyógyszert szedve mellékhatások jelentkeznek, vagy maga a várt hatás nem jelentkezik. Ez az a pont, amire a betegnek figyelnie kell minden változtatásnál. A generikus gyógyszerek ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák, mint az eredeti, de lehet, hogy más segédanyagokkal keverték azokat, és ez mellékhatások kialakulásához vezethet olyanoknál, akiknél az eredeti készítmény nem járt mellékhatással. Amennyiben jelentkezik ilyen hatás, érdemes lehet egy másik generikus készítményt kipróbálni, vagy vissza kell térni az originális szerhez. A figyelem azonban nem csak a generikus gyógyszerre való áttérésnél fontos, hanem minden változtatásnál, ami a gyógyszerelés körül előfordul. A beteg saját maga tudja legjobban megfigyelni saját magát.

4. Máshogy néz ki a gyógyszer. Amikor a változtatás történik, meg kell mutatni a betegnek, hogy most így néz ki az X gyógyszer, esetleg ráírni, hogy mi az eredeti neve, amíg megszokja az új dobozt. Rá lehet írni az adagolást is, hogy ha esetleg nem ismerné fel reggel vagy este félálomban, akkor az is segítse a tájékozódást a gyógyszerek között.