Általános szabály, hogy a személyiségzavarokkal küzdő embereknek nehéz megbirkózniuk vagy egészséges kapcsolatot fenntartaniuk másokkal. Kötekedők, makacsok és még frusztrálóak is tudnak lenni, főleg, ha nem tudjuk és nem értjük, hogy az adott személy személyiségzavarral küzd. Ráadásul, mindenkinél másként nyilvánulhat meg ez a probléma. A PD-ben szenvedő személynek pontatlan felfogása van a valóságról, mely minden környezetükre igaz, főleg ha 18 éves korukig nem diagnosztizálták náluk a problémát. Ugyanakkor, a hivatalos diagnózist megelőző öt évben már bőven van jele a problémáknak, melyek segíthetik annak pontos feltárását.

Noha több más személyiségzavart is megkülönböztetünk egymástól, melyeket nem listázok itt, például a passzív-agresszív és depresszív, a főbb személyiségzavarok a következők: antiszociális, nárcisztikus, borderline, histrionikus, obsessive-complusive (rögeszmés-kényszeres), paranoid, skizoid, skizotípiás, dependens és elkerülõ.

Annak érdekében, hogy felismerjük a személyiségzavarban szenvedő személyeket, az alábbiakban tíz jelet mutatunk, amelyek utalhatnak arra, hogy az adott személy PD-ben szenved.

1.) Többszörös félreértés.

A PD-betegek gyakran hallanak olyan szándékokat, amelyeket senki sem fejez ki. Ez azt jelenti, hogy gyakran úgy érzékelik, hogy valaki mondandójának hátsó jelentése van. A nárcisztikus azt hallja, hogy valaki idealizálja őt, miközben ez egyáltalán nincs így, az elkerülő gyűlöletet fog hallani, miközben a mondanivalóban sehol sincs gyűlölet. Bármi legyen is a belső párbeszéd a PD személy agyában (például bizonytalanság, fölény vagy érzelem), az az, amit másokra projektál, hogy róla szól.

2.) Főbb tévhitek.

A félreértések miatt a PD-ek jelentős tévhitekkel bírnak másokkal fennálló kapcsolataik és a társadalmi helyük szempontjából. A histrionikus PD-ben szenvedők híresek arról, hogy a legjobb barátokká válnak, amikor találkoznak valakivel, és nincsenek tudatában annak, hogy a másik embernek nem ugyanaz az érzése.

3.) Spoiler alert.

A spoiler olyan személy, aki tönkreteszi más jókedvét. Magyarul, akár hangulatgyilkosnak is hívhatnánk. Szóval a “spoiler személy” tönkreteszi más meglepetését, lelövi egy film befejezését, feleslegesen drámázik, például irreális kockázatokat hoz fel egy programmal kapcsolatban. Ennek az a célja, hogy a figyelem középpontjába kerüljön és mindenki lássa, hogy milyen okos. Ez egy klasszikus rögeszmés-kényszeres és nárcisztikus viselkedési forma.

4.) A nem, nem jelent nemet.

A határok túllépése a PD tipikus jele. Ahelyett, hogy felismernék, hogy egy másik személynek joga van a hátrok kijelöléséhez, rutinszerűen felülírnak minden olyan határt, amely nem tetszik nekik.. Az antiszociálisok és a borderline-ok eltérő okokból teszik ezt. A borderline-ok, az esetek többségében nem tudják, hogy átlépték a határokat, míg az anti-szociálisokat örömmel tölti el a határok áthágása.

5.) Az áldozati kártya kijátszása.

A felelősség elkerülése érdekében a PD kijátsza az áldozati kártyáját és viselkedésének igazolására például gyermekkori traumáit hozza fel. Az egy dolog, hogy egy traumatikus esemény az érintett személynél PTSD-reakciót vált ki, de egészen más a helyzet, ha ezt az eseményt az adott személy az irányítás megszerzésére, a másik személy kihasználására, mások manipulálására vagy a felelősség alól való kibúvásra használja. Ez a paranoidok, dependensek és antiszociális emberek rendszeres viselkedési formája.

6.) A kapcsolatok egyensúlyhiánya.

Néhány PD-nek túlságosan intenzív kapcsolata van, például a borderline-oknak, histrionikusoknak és a dependenseknek, míg más PD-eknél hiányzik az intimitás, mint például a nárcisztikusoknál, az elkerülõknél, a skizoidoknál, a skizotípoknál, az obszesszív-kompulzívoknál és az antiszociálisoknál. Akárhogy is, nincs egyensúly a kapcsolaton belül, vagy “túl elvarázsoltak”, vagy pedig teljesen hiányzik az intimitás.

7.) Nincs haladás.

A PD-nél nincs sok növekedés. Megváltozhatnak, de a változás hosszú és időigényes folyamat. A legtöbb személyiségzavarosnál soha nem szűnik meg a személyiségzavar, kivéve a borderline-t. Ez az egyetlen személyiségzavar amelynél a kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy bizonyos terápiatípusokkal javulhat.

8.) A hibás váltás.

Amikor a személyiségzavaros személy egy másik jelentős terápiával kezdi a terápiát, nagyon gyorsan képes önmagáról tiszta képet festeni, miközben a másik ember őrültnek tűnik. Az obsessive-compulsive-ok a partnerük hibáinak lisájával érkeznek. Amikor szembesülnek a saját hibáikkal, gyorsan elkezdenek másokat hibáztatni és igyekeznek rávilágítani mások hibáira.

9.) Nyílt hazugság.

Az egy dolog, ha egy másik ember érzéseinek védelmében kreálunk valami hazugságot – egy személyiségzavaros ilyet soha nem tesz – és egy másik dolog az, ha nyilvánvalóan és tudatosan hazudunk, hogy megvédjük magunkat. Ez az önvédelem érdekében történik, mivel a személyiségzavaros egyének nem ismerik el, hogy a probléma bennük rejlik. Ha mégis, akkor próbálják elbagatellizálni vagy túldramatizálni, ezzel megpróbálva a másik személyt bevonni a saját realitásukba. Az antiszociálisok hazugságai a legkárosabbak, mivel általában traumás eseményt eredményeznek a másik személy számára.

10.) Az élet torzulása.

Mind a szkizoid, mind a szkizotíp torzult képet ad az életről és a helyéről benne. Hajlamosak egy prizmán keresztül látni a világot, ahol a dolgok nem pontosan azok, aminek látszanak. Nagyon sok a fantázia egy olyan világban, amely nem a valóságon alapul.

Noha a tíz jel bármelyike utalhat arra, hogy egy személynek személyiségzavara van, az illetőnek felnőttnek kell lennie, és egy terapeuta diagnózisa szükséges a rendellenesség megerősítésére. Ha bármilyen aggálya van egy barát vagy családtag miatt, keressen segítséget és beszéljen szakemberrel, mielőtt sietős következtetéseket von le.

A depresszió egy igen alattomos és súlyos betegség. Veszélyes, ha kezeletlen marad, arról ne is beszéljünk, ha más pszichés betegség is csatlakozik hozzá. Pl. elmebetegség; esetünkben skizofrénia.

Történetünk szereplője, akivel tele voltak az amerikai lapok, a skizofréniája mellett, terhesség utáni depresszióban is szenvedett. Ennek ellenére nem csak gyermeket szült, de még haza is engedték a kórházból minden kezelés nélkül. Pedig, az Amerikai Egyesült Államok nem a pszichológiai és pszichiátriai tabuk országa, mint Magyarország.

Ennek a felelőtlen tettnek súlyos következménye lett; az anya, Otty Sanchez megölte 3 hetes kisfiát. És, hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolog, megette a gyermek fél agyát és három lábujját. Tette, annyira brutális, hogy az amerikai rendőrség nem is hozta nyilvánosságra a részleteket és a szokásokkal ellentétben, képeket sem tettek közzé.

Természetesen, az anya, önmagával is végezni akart, de öngyilkossági szándéka csupán kísérlet maradt.

Tanulságos történet. Ne becsüljük alá a betegségeket! Inkább kérjünk tanácsot, segítséget.

Ne szégyellj szakemberhez fordulni!

Figyeljünk oda családtagjainkra! Előzzük meg az esetleges tragédiát! A szülés utáni depresszió kezelhető! A skizofrénia úgyszintén!

Időpontot foglalok!

Olvasd el ezt is!

Előzd meg a szülés utáni depressziót!

Szülés utáni depresszió NEM luxuskiváltság!

Szülés utáni depresszió apáknál

Előzd meg a depressziót!

Depresszió és Demencia_Megnövekedett kockáza a férfiaknál!

A depresszív emberek hajlamosabbak a rákra

Az ecstasy depressziót okoz?

A depresszióval kapcsolatos összes cikkünket ITT olvashatják.

Tara Gregson (Toni Collette) külvárosi feleség és családanya, szerető férjjel Maxszal (John Corbett), és két szép gyermekkel Kate-tel (Bire Larson) és Marshallal. Az életük akár tökéletesnek is lenne mondható, ha Tara nem szenvedne tudathasadásban. Így azonban nincs egy nyugodt pillanata sem a családnak, ugyanis Tara különböző személyiségei bármikor felbukkanhatnak. Három különböző egyéniséggel kénytelen megosztani testét: T-vel, a tizennyolc éves, lázadó tinédzserrel, Buckkal, a fegyver- és cicimániás kamionossal, valamint Alice-szal, az ötvenes évekbeli háziasszonnyal. (HBO, 2009. augusztus 4. kedd, 20,00h)

A megadott filmleírás egy kissé pontatlan, mivel Tara, nem tudathasadásban szenved, hanem ún. DID-ben. Természetesen, a rövidítés az angol nyelvből jön: Dissociative Identity Disorder, azaz Disszociatív Identitászavar. Lássuk, mit eredményez ez Taránál: Tara, négyen van.

1. Főszemélyiség, maga Tara. Boldog családanya és feleség, két gyermekkel, aki csodás fali festményeket készít gyermekszobákba.
2. T. Ő a vad tini. Minden őrültséget elkövet, füvezik, Kate-nek óvszert ad, vásárlási orgiákat tart és mindig megpróbálja elcsábítani Maxet. Max pedig, mindig ellenáll, mivel úgy egyeztek meg Tarával és a pszichiáterrel, hogy nem tenne jót Tarának, ha Max szexuális kapcsolatot létesítene az egyik alszemélyiséggel.
3. Alice. A tökéletes háziasszony, a konyhatündér, akinél mindig minden tökéletes és minden az élén áll. Fontos, hogy Alice az egyetlen olyan alszemélyiség, aki ismeri az összes többit is. Ráadásul, ki akarja ütni a nyeregből Tarát.
4. Buck. Már csak azért is érdekes, mert Buck férfi. Tipikus tesztoszteron golyó, aki iszik, elhanyagolt, büdös, keresi a bajt, agresszív, bagózik. Imádja a száguldást, a motorok megszállottja és a nőké is.

A film igyekszik aranyosan bemutatni, hogy milyen nehézségekkel és kellemetlen szituációkkal kell megbirkóznia annak az embernek, akinek egyszerre több személyisége is van. Ráadásul, ő maga nem is emlékszik az alszemélyiségeire, és az adott történésekre.

A forgatókönyvíró remek érzékkel és humorral közelít a téma iránt. Megmagyarázza, hogy pontosan mi volt a kiváltó oka a DID-nek. Láthatjuk, bárkivel előfordulhat nagyobb trauma során.

Maga a disszociáció bármikor megtörténhet, sőt, sokszor meg is történik velünk úgy, hogy annak semmi különösebb – komolyabb – következménye(i) nem lesz(nek). Ilyen például, mikor nagyon beleéljük magunkat valamibe: zenébe, táncba. Ezekben az esetekben szokott elhangzani, hogy „Nem is voltam itt.”, „Nem tudtam magamról.” stb. Azonban, egy trauma hatása igen erős lehet, ami komoly disszociációt okozhat. Tulajdonképpen, ez egy védekező mód is, hiszen az esetek többségében a személy, nem is tudja, hogy mi az, ami kiváltotta a DID-et, a traumatikus eseményt minél előbb el akarja felejteni az illető.

Természetesen a DID gyógyítható, kezelhető, a terápia során pedig a kiváltó esemény is felszínre kerül. A sorozat, még ha szépíti is a DID világát – Tara esetében nem beszélhetünk súlyos disszociatív identitászavarról -, mégis nevelő, oktató célzattal bír a szórakoztatás mellett.

A DID-et sokan gondolják skizofréniának, pedig két teljesen különböző dologról van szó. A skizofrénia komoly elmebetegség, amikor a különböző pszichés működések egyszerűen szétesnek és az összhang felborul. A skizofrénia hátterében örökletes hajlam és a központi idegrendszer károsodása áll.

Mind a DID-nek, mind pedig a skizofréniának, a jövőben hosszabb bejegyzést is szentelünk.