Az előző generációkban sok gyereknek önállóan kellett kezelnie a problémát. Sokáig népszerű kifejezések voltak a “hadd ventillálják ki” vagy “ignoráljuk”. Az volt az elképzelés, hogy ez majd ösztönzi a normális viselkedést.

A zaklatás legszembetűnőbb formája a fizikai. Ennek egyértelműen szemtanúi is lehetnek. Amikor egy szociálisan, fizikailag vagy intellektuálisan nagyobb hatalommal bíró gyermek egy másik gyermeket bánt, hogy nagyobb irányítást szerezzen, akkor a megcélzott gyermek fenyegetettnek érzi magát. Mivel a fizikai megfélemlítés a legkönnyebben látható, adott esetekben akár maradandó nyomot is hagyó, ez a megfélemlítés leggyakrabban megértett formája.

Egy másik típusú zaklatás az úgynevezett „relációs zaklatás”, amely magában foglalhatja valaki csoportból való kirekesztését, pletykák terjesztését és mások manipulálását. A kapcsolati megfélemlítés célja a társadalmi hierarchia fokozása azáltal, hogy ellenőrzés alatt tartja a gyengébbnek tartott embert. Ezt leggyakrabban a lányok használják, és érzelmileg pusztító hatásúak lehetnek, ám a fizikai zaklatással ellentétben a szülők és a tanárok ezt a típusú zaklatást gyakran nem veszik észre.

Az online gyűlölködők kezelése

Annak ellenére, hogy történelmünk során, még mindig frissnek számít a cyberbullying, a tinédzserek igen széles körben használják és a felnőttek körében is egyre elterjedtebb. Mivel az internet használata bizonyos fokú elválasztottságot és távolságot mutat a zaklató(k)tól, lehet, hogy könnyebb kezelni akár oly módokon is, amit általában a valós életben nem tennénk. Az online zaklatásnak számos formája lehet. A közösségi média szerepet játszik abban, amikor az emberek csúnya megjegyzéseket írnak, amelyeket nyilvánosságra hoznak. A meztelen fényképek megosztása az interneten vagy telefonon keresztül szintén az internetes zaklatás egyik formája. A különböző megszégyenítési, cikizési formák szintén idetartoznak. A különbség az internetes zaklatás és az egyéb zaklatási formák között az, hogy az internetes zaklatás nem ér véget, amikor az áldozat vagy az elkövető kikapcsolja a számítógépét.

A szexuális zaklatás kultúránkban nemcsak az iskolákban, hanem a munkahelyeken is átható. A lányokkal való „vicceskedés”, miközben nem megfelelő módon érintik meg őket, zavaró lehet, különösen a tizenéves lányok esetében. Ha a szexuális zaklatás „vicc” formájában jelentkezik, nehéz lehet felszólalni. Lehet, hogy egy lányt azzal vádolnak, hogy nincs „humorérzéke”. A nem kívánt megérintés, valaki testével kapcsolatos megjegyzések, szexuális nyomás és meztelen fényképek megosztása valakinek beleegyezése nélkül mind a szexuális zaklatás formái.

Azzal, hogy azt sugallják, hogy egy zaklató empátiahiányos, elutasítjuk azt a sok gyermeket, akik meglehetõsen átlagosak és továbbra is zaklató magatartást mutatnak. Vannak olyan zaklatók, akik az agressziót az erő útjának gondolják, mert a szülõk ezt a viselkedési formát demonstrálják otthon. Vannak veszélyes bántalmazók, akik relációs megfélemlítést alkalmaznak, hogy ne csússzanak le az általuk gondolt hierarchiában, sőt, céljuk ennek a társadalmi hierarchiának a csúcsára jutni és uralkodni. Vannak olyan zaklatók, akik általában nem zaklatnak, de mivel egy zaklaltókból álló csoporthoz tartoznak, nem látják, hogy rossz lenne az, amit ez a tömeg tesz, és nem is akarnak kilógni a csoportból.

Zaklatás és megfélemlítés

Csakúgy, ahogy különféle zaklatók léteznek, az áldozatoknak is több típusát különböztetjük meg. Bár, bárki megfélemlíthető, a zaklatás gyakori áldozatainak van néhány közös vonásuk:

• Kevés önbizalom
• Barátok hiánya
• A bizalom hiányának fizikai jelei
• Lehetséges nehézségek a tanulásban
• Fizikai különbségek

A zaklatott személyek közös jellemzői a következők:

• A tehetetlenség érzése
• Szociális visszahúzódás
• Szorongás
• Depresszió
• Önhibáztatás

Ha aggódik a gyermeke iskolájában zajló zaklatás miatt, akkor a következő szempontokra kell figyelnie:

• Megmagyarázhatatlan zúzódások
• Az iskolát körülvevő szélsőséges félelem
• Rossz álmok
• Legyőzött hozzáállás
• Fokozódó zárkózóttság

Ha aggódik a miatt, hogy esetleg gyermeke zaklatásnak van kitéve az iskolában, kérdezze meg a gyermeket és keresse fel az iskolát. Semmi esetre se hibáztassa a gyermekét! Semmi esetre se vonja kérdőre, hogy miért nem tett valamit a zaklatás megakadályozására! Semmi esetre se mondja gyermekének, hogy hagyja figyelmen kívül a zaklatást! E helyett segítsen gyermekének megérteni, hogy mit kell tennie, ha zaklatják, és kinek kell szólnia az iskolában. Megfelelő támogatással a zaklatásnak nem kell befolyásolnia hosszú távon a bántalmazott mentális egészségét.

A bullying “B” oldala

Aztán, született egy új profil instagramon, ami hatalmas port vert internetes körökben, és kikiáltották cyberbullying oldalnak, és végül több poszt és sztori született ezzel kapcsolatban, mint az anti-bullying világnappal kapcsolatban. És mivel én azok táborát erősítettem, akik azt mondták, hogy nem az ominózus oldal eredeti céljával van/volt gond, hanem a megvalósítással, ezért aztán befutott hozzám jó néhány kérdés azzal kapcsolatban, hogy miért is vannak olyanok, akik másokat zaklatnak, bántalmaznak, megaláznak és/vagy megszégyenítenek.

Szóval a kérdés: Miért?

Miért jó ez nekik? Mit nyernek ez által? Hiszen, nem lesznek megbecsültebbek, nem lesz több pénz a bankszámlájukon és egy komolyabb zaklatás után nem kerül Ferrari vagy Porsche a garázsukba. Az “A” oldalról nézve, teljesen értelmetlen ez a cselekvés és viselkedés.

A válasz röviden: A zaklatók, általában és nagy valószínűséggel valamilyen mentális rendellenességgel küzdenek.

Senkiből sem lesz úgy zaklató, hogy kedden este lefekszik, majd megálmodja, hogy zaklatónak lenni mennyire jó és menő, és mire szerdán reggel felébred, profi, masszív zaklató.

Mivel az esetek többségében gyermekekről és iskolai zaklatásról beszélünk, ideértve a cyberbullyingot is, mindig vizsgálnunk kell a családi hátteret mind a zaklató, mind pedig az áldozat esetében. A zaklatók, nem a kiegyensúlyozott, haromónikus, szerető családokból kerülnek ki általában.

2012-ben, az AAP végzett is ezzel kapcsolatban egy kutatást, amiből egyértelműen kiderült, hogy a zaklatóknak rossz, sokszor bántalmazó családi háttere van. A zaklatóvá vált gyermek sokszor depressziós, szorngó és többeknél figyelemhiányos rendellensséget is feltártak.

A mellett, hogy a zaklatás sok iskolában komoly problémát jelent, fel kell ismernünk, hogy maga a zaklatás nem egy diákcsíny vagy egyszerű rossz magatáratás. Időnként más tényezők is szerepet játszanak az eseményekben.

Az online gyűlölködők kezelése (katt a képre)

A társadalmunk, talán túlságosan is gyakran csak és kizárólagosan a zaklatás áldozataira koncentrál, miközben a zaklató gyermek viselkedése segélykiáltás is lehet. Mégha, felnőtt megítéléssel a módszere rossz vagy elítélendő is. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ő csak egy gyermek, akinek bőven lehetnek rosszul megválasztott eszközei a segítség kérésére vagy bárminemű rézelme kifejezésére.

Egyes szakértők is egyetértettek hozzátéve, hogy a szülők, az orvosok és a tanárok számára is fontos, hogy azonosítsák a gyermekek haragjának, agressziójának gyökerét, és segítsék a gyermekeket az agresszió jobb irányításában, levezetésében, illetve az agresszió megszűntetésében.

Zaklatás és megfélemlítés (katt a képre)

“A zaklató gyermek viselkedéséről értesített szülőknek komolyan kell venniük az aggodalmakat, és segítséget és kezelést kell keresniük a gyermekeik számára. Lehetőleg, minél korábban, hogy az alternatív viselkedést meg lehessen tanítani és megerősíteni a gyermekben, még mielőtt a negatív viselkedési forma rögzülne, beépülne.” – mondta Hilfer.

A korábbi kutatások azt mutatták, hogy mind a bántalmazók, mind az áldozatok háromszor annyira szenvednek az öngyilkossági gondolatoktól, mint más gyermekek.

Ha a probléma kezeletlenül marad, felnőtt korra elhatalmasodhat és nagyobb a mentális rendellenességek kockázata is. Első sorban szorongásos és/vagy antiszociális személyiségzavarok jelentkezhetnek.

A zaklatás soha nem bocsátható meg. Az ilyen tanulmányok rávilágítanak az emberi vislekedés bonyolult dinamikájára és ötleteket is adhatnak a szülőknek, tanároknak vagy akár a szakembereknek, hogyan tudnának még hatékonyabban segíteni a gyermekeknek.

Zaklatás és mentális egészség (katt a képre)

A megfélemlítés, óriási negatív hatással van a terrorizált gyermekekre és felnőttekre, mely mentálisan és fizikálisan is érinti őket. Ugyan, több intézményben bevezették a zéró tolerancia elvét, de mivel a gyakorlatban ez nemigen működik, így csak rontja a helyzetet.

A megfélemlítés depresszióhoz, szorongáshoz vezet. Ha nem történik meg a probléma kezelése, az áldozat alkoholizmusba menekülhet vagy drogfogyasztóvá válhat. A terrorizált gyermekek gyakrabban nyúlnak alkoholhoz és drog után fiatal fenőtt korban, de elsődlegesen fizikai tünetek jelentkeznek, mint alvászavar, emésztési problémák, táplálkozási zavar és fejfájás. A megfigyelések alapján kijelenthetjük, hogy a zaklatás megváltoztatja a stresszválaszt, befolyásolja a kognitv és önszabályozó érzelmeket.

Ezért olvashatunk az újságokban arról, hogy egy diák az öngyilkosságot választotta, hogy elmeneküljön az iskolai terror elől. A terrorizált, megfélemlített gyerekek és felnőttek nagyobb valószínűséggel kísérlenek meg öngyilkosságot, mint bárki más.

Miért nem működik a zéró tolerancia elve?

1.) Mert a gyakorlatban nem alkalmazzák, csak beszélnek róla. Az iskolák, cégek sokszor tabuként kezelik a zaklatásokat jó hírnevüket féltve. Sokan pedig úgy gondolják – nagyon tévesen -, hogy a megfélemlítés jó motiváció lehet arra, hogy a diák jobban tanuljon, az alkalmazott keményebben dolgozzon.

2.) A zaklató, terrorizáló fél, sokszor szenved kisbbrendűségi komplexustól és önbizalomhiánytól. A terrorizálással, a másik megfélemlítésével kompenzálni szeretne. A zéró tolerancia elvét alkalmazva, az iskola vagy cég ezeket az embereket eltávolítja a közösségből. Ha ez nem megfelelően és szakszerűen történik, pl. kidomborodik a tekintélyelvűség, akkor a zaklatót még mélyebbre löki hitében, hogy semmit se ér, erősödik az önbizalomhiánya, az értéktelenség érzete. Ennek, komoly következményei lehetne: a) erősödik benne a terrorizáló attitűd b) szélsőséges cselekményre szánhatja el magát; lásd iskolai mészárlások.

Mind gyermekek, mind pedig felnőttek esetében javasolt a viselkedésterápia. Sajnálatos módon, Magyarországon, szervezett programok keretében ilyen még nem létezik és iskolapszichológusok sem ülnek az iskolákban, ahogyan a munkahelyek sem biztosítanak ilyen jellegű segítséget a dolgozóiknak.

A viselkedésterápia célja nem a büntetés, hanem a szociális és érzelmi tanulás, amely segít a gyerekeknek és a felnőtteknek, hogy megtanulják, hogy kell szabályozni az érzelmeiket, hogyan kell különbséget tenni a barátságos/baráti ugratás és a másik agresszív terrorizálása/megfélemlítése között.

Külföldön, egyértelmű sikerük van ezeknek a programoknak a gyermekek körében, ahol nem csak a terrorizáló féllel, hanem az áldozatokkal, a terrorizáltal is foglalkoznak. A áldozatoknak fel kell dolgozniuk az őket ért tarumákat és meg kell tanulniuk védekezni. A terrorizáló gyermekeket pedig meg kell érteni, ki kell deríteni, mi történik otthon, a családjukban, miért váltak agresszívvé?

Gyerekek esetén van esélyünk, hogy visszafordítsuk a folyamatot és megmentsük őket. Csírájában kell elfolytani a prolébmát és nem szabad kriminalizálni ezeket a gyerekeket. Abban az esetben, ha segítség helyett büntetést kapnak, később nagyobb valószínűséggel válnak bűnözővé, onnan pedig nincs vissza út, majdnem lehetetlen segíteni nekik a változásban. A visszaesés aránya ijesztően magas közöttük részben azért mert már régóta ugyanaz a zéró tolerancia működik feléjük.

Mi lesz az áldozatokkal?

Nos, az áldozatoknak ugyanúgy segítségre van szükségük, mint az agreszív zaklatóknak. Valamiféle útmutatást kell adnunk nekik, hogyan kezeljék a zaklatókat. A terrorizálók bizonyos embereket választanak célpontul, akik sebezehetőek, mert önbizalom és önbecsülési problémákkal küzdenek, általában visszahúzódóak, gyengébbek.

Hasonlóan a zaklatókhoz, ezek a gyerekek is otthonról hozzák a mintát, sok esetben a szüleik is áldozatok voltak az iskolában és jó eséllyel a munkahelyükön is azok. Így a gyermek ugyan azt a rossz megküzdést választja, amit a szülei. A szülő, nem is tud igazán segíteni, sőt, sokszor a gyereket hibáztatja és csak annyit tud mondani, amit ő is hallott a szüleitől: “Miért hagyod, hogy így bánjanak veled?” Stratégiát azonban nem adnak a gyerek kezébe, hiszen ők maguk sem rendelkeznek vele.

Ezzel, a szülő akaratlanul is megerősíti a gyermek érzéseit, hogy tehetetlen, sőt szánalmas, értéktelen. Ez egy igen rossz folyamatot is beindíthat a gyerekben, miszerint, ő talán meg is érdemli, sőt, azt érdemli csak, hogy így bánjanak vele. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy hogyan tudják a leghatékonyabban megvédeni magukat az iskolában és bárhol máshol.

Szimbolikusan mondhatnánk, hogy ez egy pusztító tánc, melyben a terrorizáló épp úgy sérül, mint a terrorizált. Bátran állj a gyermeked mögé, ha nem tudsz stratégiát a kezébe adni, bátran kérj segítséget!

 Az online gyűlölködők kezelése
 A bullying “B” oldala – a zaklató
 Zaklatás és mentális egészség

Kezdetben, a celebeket és egyéb hírességeket érintette a jelenség. Abban a pillanatban, amint tett valaki egy nyilvános bejelentést, azonnal trollok serege csapott le rá, hogy ítélkezzenek felette. Ha valaki egy új ruhában jelent meg egy eseményen, azonnal mocskolódó kritikák kereszttüzében találta magát. Mára odáig jutottunk, hogy ezek az emberek képesek belekötni egy ártatlan mosolyba vagy egy csokoládétorta fotójába is.

Ezek az emberek a gyűlölködők. Ezek az emberek teljesen elfelejtették vagy sohasem tudták esetleg nem is érdekli őket, hogy hogyan kell élni és élni hagyni. Nem tudják, nem ismerik és talán nem is akrják tudni, mi az a kölcsönös tisztelet. Úgy gondolják, hogy a nyitottság, az elfogadás a gyengeség jele. Úgy gondolják, végighallgatni valakit, elfogadni más nézőpontját tiszta időpocsékolás. Ezeket az embereket a gyűlölködés élteti.

Egy gyűlölködő mindig megtalálja az alkalmat arra, hogy belekössön valaki mondanivalójába, megnyilvánulásába, ruházatába akár bocsánatkérésébe. Egy gyűlölködő, mindig megtalálja azokat, akik nem tudják kezelni a kialakult helyzetet és ezt kihasználva félelmet keltenek. Több szociológiai, pszichoszociológiai kutatás is arra jutott, hogy a gyűlölködők többsége – ergo, nem mindenki -, féltékenységből gyűlölködik és általában az alacsonyabb társadalmi osztályokból kerülnek ki. Mivel, a gyűlölködők önbecsülése igen alacsony, sokszor szenvednek önbizalomhiánytól és kisebbrendűségi komplexustól, rendre csatlakoznak egymáshoz, hogy együttes erővel nyomjanak le, egy általuk magasabb pozícióba képzelt személyt. Sok esetben, ezek a kiszemelt személyek még mindig a hírességek közül kerülnek ki, de egyre többször kerülünk szembe azzal, hogy átlagembereket is támadás ér véleményükért, megnyilvánulásukért. Ha sikerül a célszemély lenyomása, az elégedettséggel tölti el ezeket az embereket és győzelmi eufóriát élnek át.

A gyűlölködők olyan emberek, akik utálják magukat és kell találniuk valakit, akire ki tudják vetítetni ezt a gyűlöletet. Szakszóval, áttolni. Ez ad nekik biztonságot, hogy ők rendben vannak, míg mások nem. Azaz, ebben az esetben is egy védekező mechanizmusról beszélünk.

A gyűlölködők működésére jó példa a popénekes Justin Bieber, akit sokáig cuki kissrácként kezelt a világ, míg be nem töltötte a tizennyolcadik életévét. Akkor valami megváltozott. Már nem volt az a cuki kissrác és rá lehetett mutatni a hibáira, a gyengeségeire. És elkezdett kialakulni körülötte a gyűlölködők köre, akik semmi másra nem fókuszáltak csak a bakikra, a hibákra. Gyönyörűen végigkövethető a folyamat. Mintha csak arra vártak volna, hogy kegyvesztetté váljon. Természetesen, ahogy mi mindannyian, ő sem tökéletes, még akkor sem, ha a rivaldafényben áll. Azonban, ha te békében élsz önmagaddal, empatikus vagy akkor nem válsz gyűlölködővé. Talán, meg sem érint a bieber-jelenség.

Mára a gyűlölködők megjelentek a bloggerek, vloggerek életében is és találkozhatsz velük a munkahelyeden is akár. Erre jó példa, mikor kemény munka után, végre promotálhatsz egy projectet, ahol mindenki elismeri a munkád, a főnököd gratulál, de a hátsó sorokban érdekes mosolyú emberek húzódnak meg, akik végül valami hasonló szöveggel mennek oda hozzád gratulálni: “Kivel kellett ezért lefeküdnöd? Csak vicceltem. Gratulálok.” Puszta féltékenység, irigység? Igen, az.

Az ún. “beszólogatók” címkével jelölt emberek is a gyűlölködők közül kerülnek ki. Ők azok, akik spontán – akár durva – beszólással próbálják védeni pszichés intergritásukat, hiszen a kognitiv disszonancia nagyon félelmetes dolog. A következőképpen néz ki a gyakorlatban a sztiuáció, biztosan találkoztatok már hasonlóval. Például, fiatal, attraktív hölgy suhan át a parkon egy nyári napon. Semmi különleges, siet a dolgára, mikor megtorpan észrevéve egy trillázó madárpárt és gyönyörködik bennük. Szuper harmónia, csodálatos nap, a természet kicsiny csodája a napi rohanásban. Ekkor hirtelen egy gyűlölködő beront ebbe a harmóniába: “Hé kiccsaj! Mit vigyorogsz? Azt hiszed, hogy jobb vagy nálam?” (konszolidált beszólás, biztosan kaptatok már durvábbat is)

Teljesen mindegy, hogy híresség vagy hétköznapi ember vagy. Ilyenkor a legjobb, ha nem reagálsz vissza a gyűlöletre. Pozitívan se! Ha bármilyen módon is reagálsz, vesztettél. Pont arra várnak, hogy védekezésbe/támadásba lendülj. Természetesen lehet, hogy akkor ott ezt nem így gondolod, sőt sikerül valami frappánsat visszaszólnod, de ezzel csak azt éred el, hogy még jobban szítod a gyűlöletüket, ráadásul igazolod is azt. Örömet okozol nekik, hiszen egyértelmű, hogy sikerült megbántaniuk, megsebezniük téged. Magyarán, sikerélményt okozol nekik. A sikerélmény pedig, olyan mint a drog, még többet akarsz belőle.

Visszatérve Justin Bieberre, ha akkor, csak annyit mond, hogy “no comment” és nem kezd el védekezni, nem fajul mára el a dolog. Azzal, hogy visszaszólt, hogy védekezésbe fogott, megadta azt az érzést a gyűlölködőknek, hogy igazuk volt és ítélkezhetnek fölötte. Plusz, hatalmas sikerélményhez is juttatta őket.

Magyar vonatkozásban Oravecz Nórát tudnám említeni, aki hatalmas kognitiv disszonanciát képes okozni tömegekben. Annak ellenére, hogy jó az, amit csinál, sokaknak segít és rengeteg munkát fektet be a dologba. Ha jól emlékszem, egy előző cikkben éppen említettem, hogy az emberek nem szeretik a kemény munkát, csak a sikereket irigylik.

Mikor kell közbelépni? Akkor, mikor a gyűlölethullám már büntetőjogi kategóriákba csap át. Mikor emberi életek forognak kockán. Joe Paterno ügy vagy említhetnék itt több tucat “öngyilkosságba hajszolták a tinédzsert” esetet. Védjétek meg egymást, gyermekeiteket és tegyétek meg a szükséges feljelentéseket is.

De általában az a legjobb védekezés, hogy figyelmenkívül hagyod ezeket az embereket. Ahogy az angol mondja: haters gonna hate. Magyarul, talán a “ne etesd a trollt” a legjobb mondat rá.

Kapcsolódó cikkek

 A bullying “B” oldala – a zaklató
 Zaklatás és megfélemlítés
 Zaklatás és mentális egészség