Június 19-én volt az anti-bullying világnap vagy más néven az agresszió elleni világnap és nem írtam róla külön, hiszen született róla már cikk (Az online gyűlölködők kezelése), ami négy éve folyamatosan címlapon van és nem szűnik az érdeklődés iránta.

Aztán, született egy új profil instagramon, ami hatalmas port vert internetes körökben, és kikiáltották cyberbullying oldalnak, és végül több poszt és sztori született ezzel kapcsolatban, mint az anti-bullying világnappal kapcsolatban. És mivel én azok táborát erősítettem, akik azt mondták, hogy nem az ominózus oldal eredeti céljával van/volt gond, hanem a megvalósítással, ezért aztán befutott hozzám jó néhány kérdés azzal kapcsolatban, hogy miért is vannak olyanok, akik másokat zaklatnak, bántalmaznak, megaláznak és/vagy megszégyenítenek.

Szóval a kérdés: Miért?

Miért jó ez nekik? Mit nyernek ez által? Hiszen, nem lesznek megbecsültebbek, nem lesz több pénz a bankszámlájukon és egy komolyabb zaklatás után nem kerül Ferrari vagy Porsche a garázsukba. Az “A” oldalról nézve, teljesen értelmetlen ez a cselekvés és viselkedés.

A válasz röviden: A zaklatók, általában és nagy valószínűséggel valamilyen mentális rendellenességgel küzdenek.

Senkiből sem lesz úgy zaklató, hogy kedden este lefekszik, majd megálmodja, hogy zaklatónak lenni mennyire jó és menő, és mire szerdán reggel felébred, profi, masszív zaklató.

Mivel az esetek többségében gyermekekről és iskolai zaklatásról beszélünk, ideértve a cyberbullyingot is, mindig vizsgálnunk kell a családi hátteret mind a zaklató, mind pedig az áldozat esetében. A zaklatók, nem a kiegyensúlyozott, haromónikus, szerető családokból kerülnek ki általában.

2012-ben, az AAP végzett is ezzel kapcsolatban egy kutatást, amiből egyértelműen kiderült, hogy a zaklatóknak rossz, sokszor bántalmazó családi háttere van. A zaklatóvá vált gyermek sokszor depressziós, szorngó és többeknél figyelemhiányos rendellensséget is feltártak.

A mellett, hogy a zaklatás sok iskolában komoly problémát jelent, fel kell ismernünk, hogy maga a zaklatás nem egy diákcsíny vagy egyszerű rossz magatáratás. Időnként más tényezők is szerepet játszanak az eseményekben.

A társadalmunk, talán túlságosan is gyakran csak és kizárólagosan a zaklatás áldozataira koncentrál, miközben a zaklató gyermek viselkedése segélykiáltás is lehet. Mégha, felnőtt megítéléssel a módszere rossz vagy elítélendő is. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ő csak egy gyermek, akinek bőven lehetnek rosszul megválasztott eszközei a segítség kérésére vagy bárminemű rézelme kifejezésére.

Egyes szakértők is egyetértettek hozzátéve, hogy a szülők, az orvosok és a tanárok számára is fontos, hogy azonosítsák a gyermekek haragjának, agressziójának gyökerét, és segítsék a gyermekeket az agresszió jobb irányításában, levezetésében, illetve az agresszió megszűntetésében.

“A zaklató gyermek viselkedéséről értesített szülőknek komolyan kell venniük az aggodalmakat, és segítséget és kezelést kell keresniük a gyermekeik számára. Lehetőleg, minél korábban, hogy az alternatív viselkedést meg lehessen tanítani és megerősíteni a gyermekben, még mielőtt a negatív viselkedési forma rögzülne, beépülne.” – mondta Hilfer.

A korábbi kutatások azt mutatták, hogy mind a bántalmazók, mind az áldozatok háromszor annyira szenvednek az öngyilkossági gondolatoktól, mint más gyermekek.

Ha a probléma kezeletlenül marad, felnőtt korra elhatalmasodhat és nagyobb a mentális rendellenességek kockázata is. Első sorban szorongásos és/vagy antiszociális személyiségzavarok jelentkezhetnek.

A zaklatás soha nem bocsátható meg. Az ilyen tanulmányok rávilágítanak az emberi vislekedés bonyolult dinamikájára és ötleteket is adhatnak a szülőknek, tanároknak vagy akár a szakembereknek, hogyan tudnának még hatékonyabban segíteni a gyermekeknek.