Nos, valóban, egy vitaminkészítményben több van, mint amit a szemünk lát, és néha több, mint amennyit a címkéjén feltüntettek. A töltőanyagokat, síkosító anyagokat és más hasonlókat nem kell felsorolni, és legtöbbször nem is teszik meg. Ha azonban szeretné tudni, hogy mi mindent nyel le, akkor a következő kis tájékoztatónk segíthet Önnek:

• Hígító- vagy töltőanyagok
• Kötőanyagok
• Síkosító anyagok
• Dezintegráló anyagok
• Színezékek, festékek
• Ízesítő- és édesítőszerek
• Bevonóanyagok
• Szárító anyagok

1. Hígító- vagy töltőanyagok
Olyan, biológiai hatás nélküli anyagok, amelyeket a tabletta tömegének növelése céljából tesznek hozzá, vagy azért, hogy megfelelő nagyságú tablettát préselhessenek belőle. A jobb készítményekben dikalcium-foszfátot használnak, amely kitűnő kalcium- és foszfát-forrásként használ. Fehér por, amelyet a természetes ásványból (sziklából) tisztítanak. Esetenként szorbitolt és cellulózt, azaz növényi rostot is szoktak alkalmazni.

2. Kötőanyagok
Az elporított anyagoknak kohéziós tulajdonságot kölcsönöznek, más szóval a kötőanyagok vagy granulátumok azok, amelyek a tabletta alkotórészeit összetartják. Leggyakrabban cellulózt és etil-cellulózt használnak erre a célra. A cellulóz a növényi rost fő alkotórésze.

Más, kötőanyagként használható anyagok:

• arab mézga (gumiarabicum) – ez, egyfajta növényi gyanta
• algin, alginsav vagy nátrium-alginát – ez, a tengeri algából nyert szénhidrát
• lecitin és szorbitol – mindkettőt csak esetenként használják

3. Síkosító anyagok
Valamilyen sima tapintatú anyagot adnak a tablettamasszához, amely megakadályozza, hogy a tabletta a présgéphez tapadjon. Kalcium-sztearátot és kovaföldet szoktak általában használni. A kalcium-sztearátot természetes növényi olajokból nyerik. A kovaföld (szilika) a természetben előforduló fehér (kőzet-) por. Magnézium-sztearátot is alkalmazhatnak.

4. Dezintegráló anyagok
Olyan anyagokat is kevernek a tablettamasszához, amelyek a bevétel után a tabletta szétesését segítik elő. Ilyen az arab mézga, az algin és az alginát.

5. Színezékek, festékek
A tablettát tetszetősebbé vagy “gusztusosabbá” teszik. Legjobbak a természeti forrásokból származó színezékek, mint pl. a klorofill, a növények zöld festékanyaga.

6. Ízesítő- és édesítőszerek
Csak a szopogatnivaló tablettákban használják ezeket. Az édesítők rendszerint a fruktóz (gyümölcscukor), a maláta-dextrinek, a szorbitol vagy a maltóz. Jobb készítményekben szacharózt (nádcukrot) csak ritkán alkalmaznak.

7. Bevonóanyagok
Ezek az anyagok a nedvességtől védik a tablettát, amit így lenyelni is könnyebb, s a kellemetlen íz vagy szag sem hatol át a mázon. Ilyen fedőanyag például a zein, amely a gabonamagvakból előállított természetes fehérje, és tiszta filmbevonatot alkot. A brazil viaszt, amelyet pálmafákból nyernek, szintén gyakran használják. És a Shellac sem más, mint gyógyszerészeti bevonóanyag.

8. Szárító anyagok
Ezek az anyagok megakadályozzák, hogy a vízszívó (higroszkópos) vegyületek nedvességet vegyenek fel a gyártás során. A szilikagél a legközönségesebb szárítóanyag.

The post Töltő- és kötőanyagok first appeared on iTakeControl.

Mindkettő kémiai elemzés azonos lehet, a természetes vitaminokban mégis több rejlik, mert a természet anyagai gazdagabbak. A szintetikus C-vitamin egyszerűen csak aszkorbinsav és semmi más. A csipkebogyóból származó C-vitamin készítmény az egész C-vitamin komplexet, a bioflavonoidokat is tartalmazza, amik a C-vitamint hatásosabbá teszik. A természetes E-vitamin, amely nemcsak az alfa-, hanem valamennyi tokoferolt magában foglalja, hatékonyabb, mint szintetikus mása.

Dr. Theron G. Randolph, neves allergológus véleménye szerint:

A szintetikusan előállított vegyület az arra kémiailag fogékony emberben reakciót válthat ki, noha a természetes eredetű ugyanazon vegyületet jól tűri, holott mindkét vegyületnek azonos a kémiai szerkezete.

Ezzel szemben a pollenekre érzékeny személyeknél a természetes C-vitamin nem kívánt reakciót idézhet elő feltehetően a készítmény pollenszennyezettsége következtében. Mindazonáltal – amint azt sokan kipróbálták és igazolni tudták – a természetes készítmények kevesebb gyomor- és bélpanaszt idéznek elő és sokkal kevesebb toxikus reakciót okoznak, ha a javasoltnál netán nagyobb adagolásban szedik azokat.

A szervetlen és a szerves anyagok közötti különbség nem azonos a szintetikus és a természetes eredetű között lévővel. Ez félreértés. Minden vitamin szerves anyag, vagyis szénatomot tartalmazó vegyület.

The post Szintetikus vs. természetes készítmények first appeared on iTakeControl.

Kedves Olvasóink!

Ebben a bejegyzésben szeretnénk Önöknek/Nektek bemutatni egy új blogot, melyet egy gyermekgyógyász szakorvos ír. Volt, kutatóorvos, foglalkozik endokrinológiával és számos ritka, megmagyarázhatatlan, vagy annak tűnő betegséggel, mint pl. az Addison kórral, a Turner szindrómával és más autoimmun betegségekkel.

Érdemes olvasgatni a blogot és kérdéseket is bátran tehetnek/tehettek fel e-mailben vagy megjegyzésként egy-egy bejegyzés alatt.

Jelen bejegyzésünkben, a szoptatásról, és az arra hatást gyakorló gyógyszerek kapcsolatáról írt bejegyzést ajánljuk, mert a témában mi is rengeteg kérdést kapunk.

A témában olvasható bejegyzések:

• A szoptatás és a gyógyszerek – PepitaZebra blog
• Mi segíti elő a korai szoptatást? – I Take Control
• A szoptatásról – Az American Academy of Pediatrics állásfoglalása alapján -PepitaZebra blog
• Elválasztás, hozzátáplálás – I Take Control

The post A szoptatás és a gyógyszerek first appeared on iTakeControl.

Ha definiálni szeretnénk az originális gyógyszert, akkor ez egy olyan készítmény, amit egy gyógyszergyár fejlesztett ki a semmiből, a tudományos eredményekből. Ennek a nagy munkának „javadalmazásaképpen” a gyógyszer hatóanyaga szabadalmi védettséget élvez egy ideig, gyógyszerek esetén 20 évig. Ezt ne gondoljuk soknak, hiszen a hatóanyag kitalálása és piacra kerülése között mintegy 12-16 év telik el, már ha egyáltalán piacra kerül a gyógyszer.

A generikus gyógyszer az a gyógyszer, aminek a hatóanyagát valamely más gyár fejlesztette ki, ám a szabadalmi védettsége már lejárt, és egy másik gyártó is elkezdett ilyen hatóanyagú készítményt gyártani. Ilyenkor a hatóanyagot bárki szabadon használhatja, ám a hatóanyag ismerete önmagában még nem jelent kézbe vehető tablettát, kúpot vagy üvegcsében vásárolható oldatot, injekciót. Ezeknek az elkészítéséhez a hatóanyagot gyógyszernek megfelelő pontossággal és precizitással bele kell juttatni egy gyógyszerformába: fel kell oldani, vagy a tablettába kell valahogy juttatni. Ezeket a gyógyszerformákat úgynevezett segédanyagokkal valósítják meg. Tehát, a generikus szer gyártója meg kell oldja a gyógyszerformulálást a hatóanyagból, és mivel mindegyik gyár ezt saját maga csinálja, nagy valószínűséggel lesznek eltérések. Ahhoz azonban, hogy forgalomba kerülhessen egy generikus készítmény, összehasonlító vizsgálatokkal bizonyítania kell a készítmény gyártójának, hogy ugyanúgy viselkedik a szervezetben, mint az eredeti készítmény. Ugyanúgy szívódik fel, ugyanúgy hat, ugyanolyan hosszan tart a hatása, ugyanúgy távozik a szervezetből.

A generikus gyártók természetesen úgy tudnak piachoz jutni, ha olcsóbban adják el a készítményeiket, mint az originális szer gyártói. Ez a feladat teljesíthető, ha összehasonlítjuk, hogy az originális készítményhez 12-16 évnyi kutatás és vizsgálat, kudarcok sorozata szükséges, míg a generikus gyártónak a kézhez kapott hatóanyagból kell tablettát vagy más gyógyszerformát készítenie, és összehasonlító vizsgálatokat végeznie az eredeti szerrel. Természetesen mindkét eljárásban vannak nehézségek és buktatók, de általánosan elmondható, hogy kis befektetés, kis kockázat, kis haszon; nagy befektetés, nagy kockázat, nagy haszon.

A beteg számára azonban mindezekből csak a következők lesznek fontosak: az orvos a „régi jól bevált” gyógyszer változtatását javasolja, mikor megjelenik a generikus változata. A társadalombiztosító már nem ad támogatást a „régi jól bevált” gyógyszerre, és ezért a beteg ezt „áremelkedésként” éli meg. Ha elfogadja az orvos javaslatát, esetleg mellékhatásokat tapasztal, vagy egyszerűen nincs meg az a hatás, ami a „régi jól bevált” gyógyszernek megvolt. Máshogy néz ki, más a neve a gyógyszernek, ez megzavarhatja a beteget. Vegyük sorra ezeket:

1. Az orvos változtatást javasol, pedig a betegség alakulása ezt nem igazolja. Az orvost a generikus gyógyszerek rendelésére ösztönzi a társadalombiztosító és a beteg érdeke is, hiszen a generikus gyógyszerek olcsóbbak mindkét fél részére, mint az originális szerek. Az orvos feladata ilyen esetekben mérlegelni, hogy a beteg számára mennyire elfogadható az új készítmény, esetleg mennyire fontos a fizetendő ár, és minden változtatás esetén figyelnie kell, hogy megfelelően választott-e betege számára gyógyszert; a hatás-hatások alapján ─ amelyeket a betegnek kell elmondania, különben sosem fog róluk tudomást szerezni, ─ esetleg változtatásokat kell eszközölnie.

2. A beteg úgy érzi, a gyógyszerének ára emelkedett. Ezt az érzést nagyon gyakran a támogatási rendszer megváltozása okozza. A társadalombiztosító egy nagyon nagy rendszer, amely be kell látnunk, a legfejlettebb országokban sem képes az összes elérhető vizsgálati és kezelési módszert támogatni az ország lakosai felé. Éppen azért, hogy minél nagyobb kört tudjon támogatni a biztosító, próbálják az olcsóbb készítményeket támogatni, és ezzel a gyártók számára is kialakítanak egy árversenyt.

3. Az ugyanolyannak mondott gyógyszert szedve mellékhatások jelentkeznek, vagy maga a várt hatás nem jelentkezik. Ez az a pont, amire a betegnek figyelnie kell minden változtatásnál. A generikus gyógyszerek ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák, mint az eredeti, de lehet, hogy más segédanyagokkal keverték azokat, és ez mellékhatások kialakulásához vezethet olyanoknál, akiknél az eredeti készítmény nem járt mellékhatással. Amennyiben jelentkezik ilyen hatás, érdemes lehet egy másik generikus készítményt kipróbálni, vagy vissza kell térni az originális szerhez. A figyelem azonban nem csak a generikus gyógyszerre való áttérésnél fontos, hanem minden változtatásnál, ami a gyógyszerelés körül előfordul. A beteg saját maga tudja legjobban megfigyelni saját magát.

4. Máshogy néz ki a gyógyszer. Amikor a változtatás történik, meg kell mutatni a betegnek, hogy most így néz ki az X gyógyszer, esetleg ráírni, hogy mi az eredeti neve, amíg megszokja az új dobozt. Rá lehet írni az adagolást is, hogy ha esetleg nem ismerné fel reggel vagy este félálomban, akkor az is segítse a tájékozódást a gyógyszerek között.

The post Originális vs. Generikus gyógyszerek first appeared on iTakeControl.

hippocampusz

Nem csak depresszióhoz vezető biokémiai zavart, hanem kimutatható idegsejt leépülést is okoz a tartósan fennálló, rosszul feldolgozott stressz,- mutatták ki neuro-anatómiai kutatások. A felismerés nyomán érdemes átgondolni a depresszió-megelőzést szolgáló, azaz szorongásoldó gyógyszeres terápia gyakorlatát,- hangzott el egy, a Pszichiátriai Társaság vándorgyűléséhez kapcsolódó tájékoztatón.

Az ma már köztudott, hogy a depressziós beteg tünetei mögött jól körülhatárolt agyi-biokémiai eltéréseket figyeltek meg, melyek gyógyszeres kezeléssel helyreállíthatók, így a tünetek csökkenthetők, illetve elmulaszthatók. Az is ismert összefüggés, hogy a feldolgozatlan stressz előbb-utóbb testi betegségekhez, illetve pszichés zavarokhoz vezet, így sok esetben ez áll a magasvérnyomás betegség, a nyombélfekély vagy éppen az asztma, illetve az alvászavar, a szorongásos zavarok vagy a depresszió kialakulásának hátterében.

Dr. Németh Attila pszichiáter elmondta, megdőlt már az a nézet, amely szerint mindenki egy adott számú idegsejttel születik és abból csak veszít az élete során. Ma már tudható, hogy idegsejtek felnőtt korban is kialakulnak, éppen azért van jelentősége azoknak a stressz-kutatásoknak, melyek bebizonyították, hogy a tartósan fennálló, elhúzódó és erős stressz nem csak depresszióhoz vezető neurokémiai elváltozásokat okoz, hanem leépíti, sorvasztja a tanulás, emlékezés, és a szorongás agyi központjaként ismert hippocampusz idegsejtjeit, azaz megváltoztatja az agy struktúráját is.

Ezekre a kutatásokra értelemszerűen épültek rá azok a vizsgálatok, melyek az antidepresszánsok hatását figyelték meg abból a szempontból, hogy vajon kivédik-e a stressz okozta hippocampus-eltéréseket. Megállapították, hogy a sokféle hatásmechanizmussal működő antidepresszánsok között van olyan, amely kifejezetten az idegsejtképződést gátló hatást, valamint a hippocampus ún. CA3 régiójának sorvadását, s ennek nyomán az említett agyterület térfogatcsökkenését tudja meggátolni.

A pszichiáterek szakmai szervezetei szerint az új kutatások eredményei felvetik a stressz-kezelés, illetve a szorongásoldó terápiák újragondolását: a konfliktusmegoldó készség javítása, a stresszoldás pszichoterápiás megoldásai mellett az agyi anatómiai elváltozások kivédésére az eddiginél korábban alkalmazott antidepresszáns-kezelést javasolva.

The post A stresszoldás védi az agyat first appeared on iTakeControl.

Depresszió kezelésére a pszichológiai gondoskodás mellett gyógyszerek alkalmazására is szükség lehet, a betegség súlyosságának megfelelően. A több csoportba sorolható szereket sikeresen alkalmazzák pánikbetegségben, fóbiák esetén, kényszerbetegségben is. Közös tulajdonságuk, hogy hatásuk lassan, hetek alatt alakul ki; közben megszakítani a kezelést nem szabad, és a gyógyszert hosszú ideig kell szedni a gyógyulás érdekében.

A nem elvethető teória szerint a depressziót egyes agyi hírvivők (neurotranszmitterek) nem elégséges működése okozza, nem termelődik elég ezekből a hírvivő anyagokból. Ezek a hírvivők viszik az információt az egyik sejttől a másikig az agyban. A gyógyszerek különböző módokon képesek hatni a rendszerre. A hírvivő molekulák lebontását, a két sejt közötti résből (szinapszis) való eltűnését, felszívódását gátolhatják (visszavétel gátlók). Egyes vegyületek hasonlóak ezekhez a hírvivőkhöz, és helyettesíthetik azokat. A hírvivők, szabályozó folyamatként, gátolják saját maguk felszabadulását. Ezt a folyamatot is képes gátolni egynéhány vegyület.

A depresszió kezelése szempontjából eddigi tudásunk szerint, a következő hírvivő molekulák fontosak: noradrenalin, szerotonin. Mindkét vegyület monoamin származék, azaz egy aminosavból szintetizálja a szervezet. Az egyes receptoraikra pozitívan ható (agonista, az eredetileg hozzákötődő vegyületet mimikálni képes) gyógyszereket, illetve ezek elővegyületeit (ezekből keletkezik a noradrenalin vagy a szerotonin) hangulatjavító gyógyszerként használják. Ezek a depresszió nevű betegségben nem, de kisebb rosszkedvű fázisban segíthetik a beteget.

A legrégebbi szerek csoportja a triciklikus vegyületek; nevük, a szerkezetből adódik. Hatásuk abban nyilvánul meg, hogy gátolják a hírvivő molekulák felvételét a sejtekbe, így tovább maradnak aktívak ezek a molekulák, nagyobb jelet közvetítenek. Egyik, hatásosabb csoportjuk kifejezetten a noradrenalin visszavételét gátolja. Depresszió, pánikbetegség, krónikus fájdalom, éjjeli bepisilés, és migrén kezelésére alkalmazzák ezeket.

Sajnálatos módon elég sok mellékhatással rendelkeznek. A mellékhatásokról tudni illik, hogy nem minden embernél jelentkeznek, teljesen egyedi, ki mennyire érzékeny ezekre, és minden egyes gyógyszernél így van. Ennek fényében, ezek a gyógyszerek okozhatják a száj száraz érzését, székrekedést, gátolhatják a vizelet kiválasztását, okozhatnak homályos látást, szívdobogást. Altató hatással is rendelkeznek, szedésük során a páciens testsúlya megemelkedhet a gyógyszer hatására. Ha ülésből hirtelen feláll a kezelt beteg, megszédülhet, ezenkívül szexuális zavarokat okozhat a gyógyszer szedése, az illető görcsküszöbe csökken, az izmai kisebb erőfeszítésre rándulhatnak. Nagyon fontos a gyógyszert az előírásnak megfelelően szedni, mert túladagolása esetén izgatottság, görcsök léphetnek fel, a beteg átléphet depresszióból mániás fázisba. A görcsök legveszélyesebb formája is előfordul, a légzőközpont bénulása, ez pedig kómát okoz.

Amennyiben ilyen gyógyszert kap a beteg, a következőket kell figyelembe vennie: Alkoholt fogyasztani, MAO-bénító hatású gyógyszert mellette szedni nem szabad. A kezelőorvosnak mindenképp tudnia kell róla, hogy milyen vérnyomáscsökkentőt, antipszichotikus szert, fogamzásgátlót, SSRI (később lesz róla szó) szert szed a beteg, szed-e aszpirint, fenitoint, mert ezeknek a hatását befolyásolják a triciklikus antidepresszánsok.

Vannak olyan készítmények, amelyek szelektíven csak a szerotonin visszavételét gátolják (selective serotonine reuptake inhibitor = SSRI), ők az SSRI szerek. Szerkezetük eltérő, hatásuk alapján soroljuk a szereket ebbe a csoportba. Általában elég naponta egyszer szedni ezeket, álmatlanság mellékhatásuk miatt reggel, étkezés után, hogy a hányinger, hasmenés mellékhatásukat is megelőzzük. Ezek mellett szexuális zavarokat, és súlygyarapodást, a terápia kezdetén izgatottságot, szorongást, fejfájást okozhatnak mellékhatásként. Ezek a szerek sem szedhetők együtt MAO bénítókkal. Sokkal többféle gyógyszerrel szedhetők együtt, mint a triciklikus antidepresszánsok, és kevesebb mellékhatásuk miatt elég elterjedtek. Nem csak depresszióban, hanem kényszer-, és pánikbetegeknél, étkezési zavarokkal küszködőknél (például bulimia nervosa-ban), premenstruális rossz közérzet esetén is sikerrel alkalmazzák ezeket.

A depresszióban használatos szerek harmadik csoportja a MAO-bénítók. Ezek a noradrenalin és szerotonin lebontását gátolják. A MAO (mono-amin oxidáz) egy enzim neve, ez végzi a hírvivő molekulák lebontásának első lépését. Az enzimnek két változata van, az A típus bontja a szerotonint és a noradrenalint, a B változat pedig a dopamint és tiramint. A depresszió kezelésére egyedüliként ebből a csoportból a szelektív MAO-A bénító moclobemide-et használják. Depresszióban és szociális fóbiákban használják elsősorban. Emésztőrendszeri problémák, izgatottság, álmatlanság jelentkezhet mellékhatásként, illetve fejfájást, szédülést okozhat. Mint az előzőekben említettem, triciklikus és SSRI antidepresszánsokkal, venlafaxinnal, és pethidinnel sem szabad együtt szedni.

Végül, de nem utolsó sorban, vannak atípusos szerek, amelyek egyik csoportba sem sorolhatóak. Ezekből akkor választanak, mikor mellékhatásuk, vagy a terápiás eredménytelenségük miatt az előzőek helyett másikat keresnek. A venlafaxin hasonlóképp hat, mint az SSRI csoport tagjai. Mellékhatásaik is hasonlók, de több egyéb gyógyszerrel szedhetők együtt, mint azok. A bupropion gyengén gátolja a noradrenalin és a dopamin visszavételét. Mellékhatásként izgatottságot, álmatlanságot okozhat, extrém esetben görcsöket. Jól együtt szedhető más gyógyszerekkel.

A reboxetin szelektíven a noradrenalin visszavételére hat. Mellékhatásaként álmatlanságot írtak le. A trazodon szelektíven a szerotonin felvételét gátolja. Szédülést, álmosságot okozhat, az illető vérnyomása esik, hányingert válthat ki. A nefazodon nagyon hasonló a trazodonhoz, de csak gyengén okoz álmosságot. Viszont nagyon sok gyógyszerrel nem szedhető. A mirtazapin és a mianserin több receptorra is hatással van, naponta elég egyszer szedni, és mivel álmosságot okoz, javasolják az esti szedését. Súlygyarapodást idéz elő.

A tianeptin hatásmódja ismeretlen, az eddig ismert módokon nincs hatással. Erőteljes nyugtató hatással is rendelkezik, ezért az alkohol-elvonó kúrában is alkalmazzák. Mellékhatásai a triciklikus antidepresszánsokéihoz hasonló, ám annál enyhébb. A legújabb eredmények alapján bevonult az antidepresszáns terápiába az orbáncfű kivonat is, amely valószínűleg ugyancsak a hírvivő molekulák visszavételének gátlását okozza. Emésztőrendszeri problémákat, fejfájást, szájszárazságot, szexuális panaszokat okozhat mellékhatásként. Nagy dózisban fényérzékenységet okoz. Elég sok gyógyszerrel kölcsönhatásba lép. Általában az enyhébb formákban alkalmazzák.

The post Antidepresszáns gyógyszerek first appeared on iTakeControl.