Rengeteg kérdést kapunk azzal kapcsolatban, hogy egy vitaminkészítménybe, a vitamin(ok)on kívül miért tesznek bele még megannyi mást is, mint pl. cellulózt, vagy magnézium sztearátot és mi a nyavaja az a Shellac?

Nos, valóban, egy vitaminkészítményben több van, mint amit a szemünk lát, és néha több, mint amennyit a címkéjén feltüntettek. A töltőanyagokat, síkosító anyagokat és más hasonlókat nem kell felsorolni, és legtöbbször nem is teszik meg. Ha azonban szeretné tudni, hogy mi mindent nyel le, akkor a következő kis tájékoztatónk segíthet Önnek:

• Hígító- vagy töltőanyagok
• Kötőanyagok
• Síkosító anyagok
• Dezintegráló anyagok
• Színezékek, festékek
• Ízesítő- és édesítőszerek
• Bevonóanyagok
• Szárító anyagok

1. Hígító- vagy töltőanyagok
Olyan, biológiai hatás nélküli anyagok, amelyeket a tabletta tömegének növelése céljából tesznek hozzá, vagy azért, hogy megfelelő nagyságú tablettát préselhessenek belőle. A jobb készítményekben dikalcium-foszfátot használnak, amely kitűnő kalcium- és foszfát-forrásként használ. Fehér por, amelyet a természetes ásványból (sziklából) tisztítanak. Esetenként szorbitolt és cellulózt, azaz növényi rostot is szoktak alkalmazni.

2. Kötőanyagok
Az elporított anyagoknak kohéziós tulajdonságot kölcsönöznek, más szóval a kötőanyagok vagy granulátumok azok, amelyek a tabletta alkotórészeit összetartják. Leggyakrabban cellulózt és etil-cellulózt használnak erre a célra. A cellulóz a növényi rost fő alkotórésze.

Más, kötőanyagként használható anyagok:

• arab mézga (gumiarabicum) – ez, egyfajta növényi gyanta
• algin, alginsav vagy nátrium-alginát – ez, a tengeri algából nyert szénhidrát
• lecitin és szorbitol – mindkettőt csak esetenként használják

3. Síkosító anyagok
Valamilyen sima tapintatú anyagot adnak a tablettamasszához, amely megakadályozza, hogy a tabletta a présgéphez tapadjon. Kalcium-sztearátot és kovaföldet szoktak általában használni. A kalcium-sztearátot természetes növényi olajokból nyerik. A kovaföld (szilika) a természetben előforduló fehér (kőzet-) por. Magnézium-sztearátot is alkalmazhatnak.

4. Dezintegráló anyagok
Olyan anyagokat is kevernek a tablettamasszához, amelyek a bevétel után a tabletta szétesését segítik elő. Ilyen az arab mézga, az algin és az alginát.

5. Színezékek, festékek
A tablettát tetszetősebbé vagy “gusztusosabbá” teszik. Legjobbak a természeti forrásokból származó színezékek, mint pl. a klorofill, a növények zöld festékanyaga.

6. Ízesítő- és édesítőszerek
Csak a szopogatnivaló tablettákban használják ezeket. Az édesítők rendszerint a fruktóz (gyümölcscukor), a maláta-dextrinek, a szorbitol vagy a maltóz. Jobb készítményekben szacharózt (nádcukrot) csak ritkán alkalmaznak.

7. Bevonóanyagok
Ezek az anyagok a nedvességtől védik a tablettát, amit így lenyelni is könnyebb, s a kellemetlen íz vagy szag sem hatol át a mázon. Ilyen fedőanyag például a zein, amely a gabonamagvakból előállított természetes fehérje, és tiszta filmbevonatot alkot. A brazil viaszt, amelyet pálmafákból nyernek, szintén gyakran használják. És a Shellac sem más, mint gyógyszerészeti bevonóanyag.

8. Szárító anyagok
Ezek az anyagok megakadályozzák, hogy a vízszívó (higroszkópos) vegyületek nedvességet vegyenek fel a gyártás során. A szilikagél a legközönségesebb szárítóanyag.