A Münchausen-szindróma, Münchhausen Károly Frigyes Jeromos M. báróról kapta a nevét, aki 1720-ban született Bodenwerderben, a mai Hannoverben. Egy ideig katonatiszt volt orosz szolgálatban. Különlegesen ismertté, hazug hadi kalandjait és vadászati tetteit leíró emlékiratairól vált. Ezen emlékiratokat angolul és németül is kiadták az 1780-as években. Régebben, a Münchhausiád elnvezést használták az ártatlanul furcsa hazudozásokra és a nagyzolásra.

Mára, annyiban változott a helyzet, hogy a Münchausen-szindróma nem ártatlan hazudozásokat jelent, hanem az ún. színlelt zavar egyik komoly, szélsőséges változatát jelöli. A Münchausen-szindrómában szenvedő emberek kórházról kórházra vándorolnak tünetekiet ecsetelve.

A beteg által elmondott fizikai tünetek valósak is lehetnek, melyeket szándékoltan idéznek elő, pl. különféle gyógyszerek beszedésével. Gyakran szednek véralvadásgátlót, vagy kivéreztetik magukat, hogy anémiásnak tűnjenek, esetleg hashajtókkal, krónikus hasmenést idéznek elő. Magas lázat sem nehéz produkálni, erre példa az az 1994-es kutatás, ahol az ismeretlen eredetű lázas állapotok több mint 9%-nál színlelt zavart állapítottak meg.

A színlelt zavarban szenvedők közül sokan buzgón vetik alá magukat fájdalmas vizsgálatoknak, kezeléseknek, sokszor még műtéteknek is. Amennyiben az orvosok szembesítik őket azzal a ténnyel, hogy tüneteik műviek, ezt általában tagadják, és lehetőleg még aznap sietősen elhagyják a kórházat, rögtön egy másik helyre kérve felvételüket.

Az ilyen betegek gyakran válnak bizonytalanná, ha betegségük részleteiről kérdezik őket, de vannak olyanok is, akik gondosan kidolgozott betegségtörnetet adna elő. Ez utóbbi jelenséget, mely egyébként gyakran alapos egészségügyi tájékozottságról árulkodik, pseudologia fantasticának nevezzük.

A színlelt zavarok viszonylag ritka formája az ún. helyettesítő Münchausen-szindróma (Münchausen-szindróma by proxy), melyben a szülők módolnak ki, illetve okoznak fizikai betegségeket gyermeküknek, hogy felkeltsék az orvosok figyelmét. Ha ezeket a gyerekeket eltávolítják szüleiktől, és mások gondozásába kerülnek, tüneteik elmúlnak. Bár, pszichiátriai rendellenességgel állunk szemben, tudnunk kell, hogy ez a gyermekbántalmazás legsúlyosabb formája.

Mivel a betegek igyekeznek eltitkolni problémáik valódi természetét, a színlelt zavarok diagnózisa igen nehéz. Úgy tűnik, hogy gyakoribb a férfiak, mint a nők körében. (APA*, 1994.) Többnyire fiatalfelnőtt-korban kezdődnek, és lehetetlenné teszik az egyén munkaviszonyának folyamatos fenntartását.

Mely emberek körében a leggyakoribb?

• Akik gyermekkorukban valódi betegség miatt hosszas orvosi, illetve kórházi kezelésben részesültek.
• Akik ellenérzésekkel viseltetnek az orvosi szakmával szemben.
• Akik valamikor nővérként, laboratóriumi asszisztensként vagy paramedikális szakemberként dolgoztak.
• Akiknek komoly kapcsolatuk volt orvosokkal.
• Akik függő, élősködő vagy önsorsrontó személyiségvonásokkal rendelkeznek.
• Jellemző még a társas támogatottság, a társas vagy a családi kapcsolatok szegényessége vagy hiánya.

A színlelt zavarok pontos okait ma még nem ismerjük, bár vannak, akik depressziót, az elégtelen vagy teljesen hiányzó szülői gondoskodást, és másképpen nem megszerezhető szociális támasz iránti igényt gyanítanak a háttérben. Kivételes esetnek számít, amikor az orvosok és a pszichológusok összefogásának köszönhetően, multidiszciplináris progam keretén belül sikerült eredményket elérni. Ezeknek az embereknek komoly és hatékony terápiára van szükségük!