Táplálkozás
Szólj hozzá!

Az elhízásról – pszichológusszemmel

Az éhség egyik alapvető motívumunk, amely összetett egyensúlyi állapotra törekvő rendszereket foglal magában. A rövid távú szabályozás elemei: a vércukorszint, a gyomortelítettség, valamint a testhőmérséklet. Ezen jelzésekre való érzékenységben nagy egyéni különbségek mutatkoznak. A bulimiások és az alkoholisták belső ingerekkel kapcsolatos érzékenysége rosszabb.

obesity_karikaturaA hosszú távú szabályozást a hipotalamusz két területe szolgálja, az egyiket nevezhetjük éhségközpontnak, a másikat pedig telítettségi központnak. A testsúlyszabályozás kapcsán beszélhetünk stabilizációs pontról, amelyet alapvetően a genetikai tényezők és a csecsemő- és kisgyermekkori táplálkozási szokások hatására kialakult zsírsejtszám határoz meg. Egérkísérletek eredményei szerint a kalória-megszorítás élettartamot meghosszabbító hatású lehet, a hatás feltehetően az immunfunkciók kedvező befolyása révén érvényesül. Ez a tény ráirányítja a figyelmet az emberi elhízás, az obesitas veszélyeire. Természetesen állatkísérletek eredményeit csak korlátozott mértékben lehet emberekre vonatkoztatni, de az elhízás ember esetén is bizonyítottan rizikófaktort jelent számos keringési és belgyógyászati betegség kialakulásában.

Az elhízás egy sokrétű probléma. Hátterében genetikai és kalória-felvétellel kapcsolatos okok állnak. A túlzott kalóriafogyasztás mögött pszichológiai és szociológiai tényezők húzódnak. Az Egyesült Államokban és a fejlett országokban az alsóbb réteghez tartozó, kevésbé iskolázott, rosszabb anyagi helyzetben élők körében elterjedtebb az elhízás, míg a fejlődő országokban a túltápláltság a gazdagok “kiváltsága”. Az adott kultúra nagymértékben befolyásolja a túlsúlyos ember megítélését. Míg a fejlett társadalmakban negatívan értékelt csoportot alkotnak (az előítéletek különösen az elhízott nőkkel szemben erősek), addig a szegény társadalmakban a súlyfelesleg többnyire magas státust jelez, szimbolizálhat dominanciát, erőt, okosságot, termékenységet is.

Ez erős külső kontrollszorongással jár. Ezt sokan evéssel próbálják csillapítani, főként, ha már csecsemőként is így nyugtatták meg őket, függetlenül attól, hogy a diszkomfortérzést és a sírást valóban az éhség vagy más tényező okozta.

A túlsúlyosak gyakran a környezeti jelzőingerek hatására (pl. látvány, illat stb.) esznek, a soványak pedig, mert valóban éhesek. Egy kísérletben manipulálták a teremben elhelyezett faliórákat, és azt tapasztalták, hogy a túlsúlyosaknál az evést a látszólagos idő váltja ki (az elhízott kísérleti személyek éhesek lettek az előreállított óra hatására), míg a soványaknál a valódi idő (nem befolyásolta éhségérzetüket az előreállított óra). Az elhízottak hajlamosak különböző izgalmi állapotaikat összetéveszteni az éhséggel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..