Táplálkozás
Szólj hozzá!

Rhodiola rosea L. – A XXI. század új gyógynövénye – II.

A már a vikingek által is alkalmazott, az állóképességet, a fizikai és kognitív képességet serkentő, az immunrendszert erősítő és várhatóan a XXI. század új gyógynövénye lesz a rózsagyökér (Rhodiola rosea L.), ez a hazánkban eddig ismeretlen és a világban is viszonylag kevésbé ismert, Eurázsia északi területein, Európa és Ázsia magas hegységeiben honos évelő növény. A népgyógyászati ismeretek alapján szovjet/orosz kutatók állapították meg gyökerének hatóanyagait és igazolták adaptogén hatását.

Rhodiloa rosea keserűanyag tartalma

Rhodiola rosea

Rhodiola rosea

Az egyiptomiak, görögök, rómaiak és a kínai népgyógyászat is kiterjedten alkalmazta a keserűanyagot tartalmazó drogokat, herbákat. Gyógyászati alkalmazásukat annak az ősi tapasztalatnak köszönhetjük, hogy bizonyos emésztési zavarokat meg tudnak szüntetni. Ősrégi gyógyszereinkre keserű ízük volt a jellemző, azaz régi gyógyszereink nagy része keserűanyagot tartalmazott. A fűszerként alkalmazott gyógy- és aromanövények egy része és a bennük található keserű ízű anyagok fokozzák a nyálelválasztást, a gyomorfalban reflektorikusan vérbőséget okozva serkentik a pepszin és sósav elválasztását, emellett kedvezően befolyásolják a hasnyálmirigynedv és a bél-nedvek kiválasztását is. Enyhe görcsoldó és fájdalomcsillapító hatással is rendelkeznek, hatásukat a kísérletes gyógyszerhatástan napjainkra már igazolta. Étkezés előtt 60–90 perccel alkalmazva bizonyítottan fokozzák az étvágyat, a gyomor emésztőképességét, és fontos szerepük van a táplálék felszívódásának elősegítésében is. Igen fontos megállapítás volt az a tény, hogy ezek a folyamatok azonban csak akkor mennek végbe, ha a keserűanyagok a száj nyálkahártyájában elvégzik aktiváló, stimuláló szerepüket, az idegingerület mechanizmusában. Ha ezt a mechanizmust kikerülik, pl. szondán juttatják be a keserűanyag tartalmú tinktúrát a gyomorba, nincs kimutatható élettani hatása.

A „rózsagyökér” népgyógyászati alkalmazása közönségesen tea formájában történt, illetve a jelenlegi alkoholos kivonatokat is hígítva fogyaszthatjuk. Megállapítható, hogy a „rózsagyökér” kellemes rózsaillata mellett meglehetősen keserű ízű. A mért értékek 5 000 és 10 000 között mozognak.

Flavonoid-tartalom vizsgálata

A 2000-ben betakarított gyökerek összes flavonoid tartalmát 2001-ben a Szegedi SZOTE Drogismereti Tanszékének Laboratóriumában határozták meg.

A növény a természetben igen lassan fejlődik, a begyűjtésre alkalmas vastag rhizomájú növények általában 8–15 évesek. A növény fejlődési ritmusa termesztésben rövidebb ugyan, de a kezdeti fejlődése szintén lassú. Az egyenletes csírázás érdekében a magokat 2 hónapig stratifikálni kell 0–5 °C hőmérsékleten. A csírázás 7–14 napig tart, majd a kis palántákat 2–4 lombleveles állapotban át kell tűzdelni legalább 5´5 cm cserépbe. A palántákat egy vagy két évig a cserépben kell nevelni, majd a fejlett gyökerű palántákat kiültethetjük a szántóföldbe. Kedvező termesztési körülmények között a növények 2 vagy 3 év alatt érik el a betakarítható gyökérméretet, amely 300–500 g/cserép között változik, így az egész termesztési ciklus 4–5 évig tart. Ha a növényeket kiültetés után 4–5 évig neveljük a szántóföldön (6–7 éves növényanyag), akkor az 1–1,5 kilogrammos gyökerek sem ritkák.

A növény kereskedelmi méretű termesztését az öt éves ciklus nehézzé teszi, mivel a termelőnek gyakorlatilag öt évre előre kell beruházni a telepítési és ápolási költségeket. Ugyanakkor a folyamatos nyersanyagellátás érdekében minden évben újabb területet kell beültetni, hogy az első gyökértermés után is legyen folyamatosan betakarítható állomány.

Az erős gyökerű palánták már a kiültetés után júniusban virágoznak. Egy virágzat kb. 0,05–0,2 gramm magot tartalmaz, és egy 3–5 éves tő cc. 1–5 gramm magtermést produkál. A magok 2–3 évig megőrzik csíraképességüket.

A gyökértermést kora tavasszal, a lombnövekedés előtt vagy szeptember–októberben takaríthatjuk be. A gyökérzet 15–20 cm mélyen helyezkedik el. Kézi erővel, ásóval vagy a faiskolákban használatos palántafelszedő rázógépekkel takaríthatjuk be. A levélzetet, amelynek nincs használati értéke, eltávolítjuk. A tiszta gyökértermést vékony szeletekre vágjuk, az így kapott csipszek 48 óra alatt megszáradnak, a vastagabb gyökerek száradása azonban 4–6 napig is eltart.

Jelenlegi ismereteink szerint a Rhodiola rosea farmakológiai hatása elsősorban a fenilpropanoid molekuláknak tulajdonítható. A hivatalos készítmények ugyanakkor az egész gyökér alkoholos kivonatát (extraktum) vagy az egész gyökérzetet (pulvis) tartalmazzák, így az egyéb komponensek mennyiségének ismerete is fontos. Kurkin és munkatársai (1982) számos publikációban közölték a flavonoidok mennyiségét, amelyek közül a legfontosabbak a rodionin, rodiozin, rodiolin és acetil-rodalginin és tricin.

A skandináv kutatást a svéd Sandberg professzor kezdeményezte 1975-ben. Az agronómiai ismeretek gyakorlati alkalmazása Finnországban 1994-ben kezdődött meg, és az eredményes termesztésbe-vételi kísérletek után megindult a növény kereskedelmi méretű termesztése is.

A gyógynövény-termesztés történetében elég ritka az olyan hatásos és hasznos növény, amelynek előfordulási helyei az Északi sarkkör feletti és az ahhoz klimatológiailag hasonló magas hegyvidéki területek hideg és zord régiói. Az ezekhez való adaptáció olyan kémiai molekulák akkumulálódásához vezetett, amelyek megkönnyítik a zord viszonyok tolerálását, és amelyeket minden mellékhatás nélkül a humán gyógyászatban is alkalmazni lehet. A nagyszámú szovjet/orosz klinikai vizsgálatok pozitív eredménye ezt igazolja. Az amerikai tudományos élet is az 1998-as évektől kísérletesen alkalmazza a Rhodiola rosea kivonatokat, és rendszeresen beszámolnak az immár kettősvak, placebo vizsgálatokkal a klinikumban végzett kutatási eredményekről. Állatkísérletekben is folytatják a genetikai vizsgálatokat, amelyek pozitív eredményei igazolják a fenilpropanoid molekulák értékes farmakológiai aktivitását.

Kívánatos lenne, hogy ezt az ígéretes új gyógynövényt hazai viszonyok között is kipróbáljuk, megkíséreljük termesztésbe vonását. A növény környezeti igényeinek ismeretében erre csak az ország legmagasabb hegycsúcsainak, illetve a Soproni hegyvidék csapadékos, hűvösebb és savas talajú körzeteiben nyílik reális lehetőség.

A kutatásban résztvevő magyar szakemberek:

  • Héthelyi B. Éva, okl. vegyészmérnök, Műszaki szakértő, Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Gyógy- és Aromanövények Tanszék, Budapest és Semmelweis Egyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, Budapest,
  • Varga Erzsébet, egyetemi kutató, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Gyógynövény és Drogismereti Intézet, Szeged
  • Dr. Hajdú Zsuzsanna, egyetemi adjunktus, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Gyógynövény és Drogismereti Intézet, Szeged
  • Szarka Szabolcs, gyógyszerész, PhD hallgató, Semmelweis Egyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, Budapest
  • Dr. Bertalan Galambosi, Senior Scientist, M. Sc. Agr. MTT Agrifood Research Finland, Environmental Research, Ecological Production, Karila, Mikkeli, Finland; A Finn Köztársaság elnöke, Tarja Halonen 2004 november 19-én a finnországi gyógynövénytermesztés fejlesztése érdekében végzett 20 éves munkája alapján a Finn Oroszlán Lovagrend Lovagkeresztjével tüntette ki GALAMBOSI BERTALAN kertészmérnök, magyar állampolgárt.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.