Táplálkozási és candida albicans témában hozzánk forduló Ügyfeleink kérésére, szakemberünk összeállított egy kis cukorlexikont:

1.) Szőlőcukor – C6H12O6
A szőlőcukor egy cukormolekulából álló egyszerű cukor, más néven glukóz vagy dextróz. A gombák számára igazi csemege, remek tápanyag. A gombaellenes diéta szigorúan tiltja.

2.) Gyümölcscukor – fruktóz – C6H12O6
A késztermék és a gyümölcslevek összetételében rendszerint fruktóz néven szereplő gyümölcscukor szintén egyszerű cukor. A legédesebb. Mézben is megtalálható. A háztartási cukor egyik összetevője. A gyümölcsök különösen nagy mennyiségben tartalmazzák. A gombák kedvelik, ezért a diéta során hagyjuk el.

3.) Étkezési cukor – szacharóz – C12H22O11
A háztartásban rendszerint ezt a fehér vagy barnás színű kristálycukrot használjuk (répacukor, nádcukor, juharcukor). A termékeken kristálycukor vagy szacharóz néven szerepel. Molekuláit azonos mennyiségű szőlőcukor és gyümölcscukor alkotja. Gombás betegek ne fogyasszák.

4.) Malátacukor – C12H22O11
A maltóz néven is szereplő malátacukor kettős cukor: molekulája két szőlőcukor-molekulából áll. A sütő- és söriparban széles körben használatos. A gombás betegek a malátacukorral készült ételeket sem fogyaszthatják.

5.) Tejcukor – C12H22O11
A laktóz néven ismert tejcukor szintén kettős cukor: molekulája egy szőlőcukor- és egy galaktózmolekulából (C6H12O6) áll. Mint neve is mutatja, a galaktóz elsősorban a tejtermékekben fordul elő. A gombák számára értéktelen, mivel a patogén élesztőgombák a tejcukrot képtelenek felbontani. A gombás betegek tehát nyugodtan fogyaszthatnak tejcukrot, annál is inkább, mivel a laktóz a gombák természetes ellenségeit, a bélbaktériumokat táplálja.

6.) Glukózszirup, maltodextrin
A sok élelmiszer-ipari termékben alkalmazott glukózszirup és maltodextrin rövid és közepesen hosszú szőlőcukorláncokból épül fel. A gombák kedvelt csemegéje. A gombás betegek minimális mennyiségben se vigyék be a szervezetükbe.

7.) Keményítő

A keményítő nem cukor, nem is édes ízű, pedig hosszú cukorláncok alkotják. A növények számára fontos építőanyag, az ember számára energiaforrás. A búza-, rizs-, kukorica- és burgonyakeményítő egyenes, fonalszerű molekulákból áll. A hüvelyesek, például a borsó, a lencse, vagy a bab molekulalánca viszont többszörösen összegabalyodó kusza szövevény. A keményítőt a gombák csak nehézkesen, lassanként, “cukordarabokká” elmorzsolva tudják beépíteni, mert a szövevényes molekula nehezen bontható. A ballasztanyaggal kombinált keményítő még nagyobb akadályt jelent a gombák számára, mivel a

ballasztanyag mintegy gátat von az emészthető szénhidrátmag köré. Miközben lassan, nagy üggyel-bajjal bontják a keményítőt, a táplálék nagy része a ballasztanyag hatására gyorsan halad át a bélcsatornában. Így, a gombák még nehezebben jutnak táplálékhoz, lassabban tudják kinyerni a táplálékból a szükséges cukrot.