Az elhárító mechanizmusok kifejezést Anna Freud használta azokra a tudattalan stratégiákra, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet; egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkodik, vagy ahogyan észleli azt. Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme.
Néha az emberek úgy rejtik el önmaguk elől valamilyen késztetésüket, hogy ellenkező irányú motivációt fejeznek ki. Ezt a hajlamot nevezzük reakcióképzésnek. Az anya, aki bűnösnek érzi magát, mert nem akarja elfogadni gyermekét, túlságosan engedékeny vagy gondoskodó lehet azért, hogy meggyőzze a gyermeket szeretetéről, és meggyőzze önmagát arról, hogy jó anya.
Az olyan embereknél, akik fanatikus hévvel ostorozzák a laza erkölcsöket, az alkoholfogyasztást és a szerencsejátékokat, néha ugyancsak reakcióképzéssel van dolgunk. Az ilyen személyeknél nemritkán éppen az ilyen problémákkal kapcsolatos korábbi nehézségek húzódhatnak meg a háttérben, és az efféle buzgó kirohanásokkal elsősorban éppen önmagukat akarják megvédeni a visszaeséstől.
Ez is érdekelhet:
- Elhárító mechanizmusok I
- Elfojtás /Elhárító mechanizmusok II
- Racionalizáció / Elhárító mechanizmusok III
- Reakcióképzés/ Elhárító mechanizmusok IV
- Projekció/ Elhárító mechanizmusok V
- Intellektualizáció / Elhárító mechanizmusok VI
- Tagadás / Elhárító mechanizmusok VII
- Áttolás / Elhárító mechanizmusok VIII