Az elhárító mechanizmusok kifejezést Anna Freud használta azokra a tudattalan stratégiákra, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet; egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkodik, vagy ahogyan észleli azt. Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme.
Mindannyiunkban vannak nemkívánatos tulajdonságok amelyeket még önmagunknak sem szívesen vallunk be. Az egyik tudattalan mechanizmus, a projekció oly módon véd meg bennünket az ilyen vonások beismerésétől, hogy az adott tulajdonságot erősen túlzott formában másoknak tulajdonítjuk. Tegyük föl például, hogy hajlamosak vagyunk kritkusok vagy utálatosak lenni másokkal szemben, de rontaná a személyiségképünket, ha ezt beismernénk magunknak. Ha meggyőzzük magunkat arról, hogy a körülöttünk lévő emberek gonoszak és utálatosak, akkor az irányukban mutatott kemény bánásmód nem a mi rossz természetünkből fakad, hiszen “ők pusztán csak azt kapják, amit megérdemelnek”.
A projekció valójában a racionalizáció egyik formája, de kultúránkban annyira eluralkodott, hogy érdemes külön tárgyalni.
Ez is érdekelhet:
- Elhárító mechanizmusok I
- Elfojtás /Elhárító mechanizmusok II
- Racionalizáció / Elhárító mechanizmusok III
- Reakcióképzés/ Elhárító mechanizmusok IV
- Projekció/ Elhárító mechanizmusok V
- Intellektualizáció / Elhárító mechanizmusok VI
- Tagadás / Elhárító mechanizmusok VII
- Áttolás / Elhárító mechanizmusok VIII