Az elhárító mechanizmusok kifejezést Anna Freud használta azokra a tudattalan stratégiákra, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet; egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkodik, vagy ahogyan észleli azt. Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme.
Olyan esetekben, amikor túlságosan kellemetlen lenne szembenézni a külső valósággal, a személy letagadhatja annak létezését. A halálosan beteg gyermek szülei még a diagnózis és a várható következmények teljes ismeretében is elutasíthatják annak beismerését, hogy bármilyen súlyos probléma létezne. Mivel nem képesek elviselni a valósággal való szembenézés okozta fájdalmat, a tagadást választják elhárító mechanizmusként.
Néha jobb legtagadni a tényeket, mint szembnézni velük. Egy súlyos válságban lévő embernek a tagadás időt adhat ahhoz, hogy fokozatosan fogadja el a szörnyű helyzetet. Súlyos harcokban részt vett vagy fogságba esett katonák beszámolóiból tudjuk, hogy a halál lehetőségének tagadása segítette őket a túlélésben. Az ilyen helyzetekben a tagadásnak valóban adaptív érétke van. Másfelől azonban a tagadás negatív oldalai nyilvánvalóak olyan esetekben, amikor az emberek halogatják, hogy felkeressék orvosukat. Ha egy asszony letagadja, hogy a mellében lévő csomó rákos lehet, esetleg túl későn kap orvosi segítséget.
Ez is érdekelhet:
- Elhárító mechanizmusok I
- Elfojtás /Elhárító mechanizmusok II
- Racionalizáció / Elhárító mechanizmusok III
- Reakcióképzés/ Elhárító mechanizmusok IV
- Projekció/ Elhárító mechanizmusok V
- Intellektualizáció / Elhárító mechanizmusok VI
- Tagadás / Elhárító mechanizmusok VII
- Áttolás / Elhárító mechanizmusok VIII