Minden társadalom, illetve minden politikai rendszer, többségi elképzeléseket alakít ki a nem megfelelő viselkedés társadalmi kiküszöbölésére. Ennek értelmében szigorú vagy nagyvonalú lehet a megfelelő büntetés norma szabályozása.

A büntetésnormák görbéje általános kapcsolatot tükröz a negatív viselkedés és a várható büntetés között. A kivégzés példáján válik érthetővé a jogi felfogás különbsége a halálbüntetés fenntartása vagy elutasítása terén a törvényben és a lakosság változó százalékú véleményében.

Lényeges része az igazságügyi pszichológiának az elítéltek ellátása. A börtönpszichológusok lehetőségei rendszerint korlátozottak, a diktatórikus államokban különösen nem kívánatosak. A dilemma a javulási hajlam és a szociális elszigeteltség lelki következményei közötti kapcsolat problémájából adódik.

A pszichológus tevékenysége tehát elsősorban arra irányul, hogy diagnosztizálja, miként dolgozza fel a bebörtönzött a végrehajtást, és hogy mi a feladata a klinikai pszichológiának a káros hatások csökkentésében.

Ritkán valósítható meg eléggé a rehabilitáció, tehát az elbocsátás előtt álló rab társadalmi beilleszkedésének előkészítése. A visszaesők, azaz az újból bűntettet elkövetők magas százaléka e probléma hiányos megoldását tükrözi. Azok ellenzik alapvetően ezt a feladatot, akik a megtorlás elvéből indulnak ki.