Ritka betegség. Gyermekeknél figyelhetjük meg. Más néven szelektív -vagy elektív mutizmus (selektive mutizm – SM).A szelektív némaság azt jelenti, hogy a gyerkek bizonyos társas helyzetekben képtelenek beszélni. Legtöbbjük remekül boldogul a közeli családdal, de mindegyiknél eltérő, hogy kivel tud beszélni és kivel nem. Azok, akik szülőként ilyesmivel találkoznak, gyakran próbálkoznak zsarolással és megvesztegetéssel. Ezek egyike sem vezet eredményre. Maggie Johnson beszéd- és nyelvterapetua szerint a szelektív némaság egyfajta fóbia, egy nagyon erős félelem attól, hogy valaki hallja a hangunkat. Az összes ilyen gyerek a szorongását kontrollálja. Ha nem beszél, eltávolítja magát a stresszes helyzettől. És a megoldás? Hosszú és kitartó munkával, a család és a szakemberek óvatos, türelmes együttműködésével feloldható ez a némaság.
Tehát elmondhatjuk, hogy a gyermek akar beszélni, de nem tud. Sok esetben, a szülő, későn veszi észre, hogy valami nem stimmel, mivel a gyermek, otthon kíválóan kommunikál anyával, apával, a testvérrel esetleg a nagyszülőkkel is. Sőt, sok esetben a legjobb baráttal is. Az esetek többségében a probléma iskolás korban derül ki, mikor a gyermek nem kommunikál a tanárral. Nem válaszol a kérdésekre, nem hajlandó szóban felelni. Mivel a klinikai kép mindenkinél más, ezért nehéz megállapítani az okot, okokat.
Bonyolítja a helyzetet, hogy sokan úgy gondolják, hiszik, hogy ez szándékos, a gyermek csak hisztizik, különc esetleg félénk. De ezt az állapotot nem lehet tudatosan ilyen hosszan, akár évekig fenntartani. Például, a gyermek sérülés esetén sem sír, vagy jajdul föl; szeretetteljes, normális családi háttérrel rendelkezik, mégsem kommunikál a nagyapával, akit szeret. Sokszor, azokkal a legnehezebb beszélniük, akikkel a leginkább akarnak. Rengeteget számít a türelem, mind a szülők, család, mind a terapeuta és a pedagógusok részéről.
A szelektív némaság, mindig korai szakaszban kezdődik és rengeteg kiváltó oka lehet. Például, egy négy éves kislánynál az váltotta ki, hogy máshoz beszélt egy fürdőzés során a vízben, akiről azt hitte, hogy az édesanyja. Ezt, a gyermek traumaként élte meg és onnantól nem beszélt. Nagy általánosságban elmondható, hogy valamilyen váratlan – akár teljesen hétköznapi dolog – esemény váltja ki a gyermekekből a szelektív némaságot. A váratlan esemény során pánikreakciót él át a gyermek. Hasonló a helyzet az átmeneti némaságban szenvedő gyermekek esetéhez, akik szintén valamilyen trauma hatására megnémulnak. Például végignézik szüleik halálát.
Kezelés nélkül, a gyermek elszigetelődik, szorongóvá válik. Felléphet agorafóbia és depresszió is a gyermeknél. Természetesen, nagyon fontos a család szerepe. Egy támogató családdal ezek a negatív melléktünetek elkerülhetőek.
2-4 éves kor között kell megragadni a probléma lényegét. Ha ezt nem tesszük, nagyon lassú gyógyulásra számíthatunk. Az idősebb gyerekek kezelése ugyan nehezebb, de nem lehetetlen. Az ő esetükben is fontos, hogy nem bosszantó serdülőkről van szó, hanem egy igen komoly, valós problémáról. Sajnos, el kell ismerni, hogy ez a betegség nemhogy a szülők körében, de a szakemberek körében sem eléggé ismert ahhoz, hogy a gyermek a megfelelő segítséget megkaphassa időben.
Milyen tünetekre érdemes figyelnie a szülőnek?
- Bizonyos szociális helyzetekben a megszólalás következetes elutasítása, amelyekben a megszólalásra valamilyen elvárás van, pl. iskolában, miközben más szituációkban beszél a gyermek.
- A zavar kihat a nevelési vagy foglalkozási teljesítményre vagy a szociális kommunikációra.
- A zavar időtartama legalább egy hónap és nem korlátozódik az iskola- vagy óvodakezdés első hónapjára.
- A megszólalás elmaradása nem tulajdonítható az adott szociális helyzetben szükséges beszélt nyelv ismerete hiányának vagy nem kellő ismeretének.
- A zavar nem magyarázható jobban kommunikációs zavarral, pl. dadogással és nem kizárólag átfogó fejlődési zavar, szkizofrénia vagy egyéb pszichotikus zavar folyamán fordul elő.
- A gyermek beszédprodukciója és beszédértése, illetve beszédszervei épek.
Ajánlott oldal: Selective Mutism Information & Research Association
Kapcsolódó publikáció: