Ami a személyiségtényezőket illeti, a bulimiás betegekkel foglalkozó orvosok gyakran úgy látják, hogy pácienseik az identitásérzés és az önértékelés hiányában szenvednek. Ezzel egybecseng, hogy a depresszió viszonylag általános a bulimiások között.

Ezek az emberek, az ételt a hiány és az üresség kitöltésére használják. A biológiai tényezők iránt érdeklődő kutatók ugyancsak felfedezték a depresszió és a bulimia közötti kapcsolatot. Azt feltételezik, hogy a depresszió egyes eseteit létrehozó biokémiai zavarok a bulimia bizonyos eseteinek alapját is képezhetik; például a szerotonin nevű neurotranszmitter hiánya lehetne mind a depresszió, mind a bulimia hátterében.

A társadalmi tényezők közül a bűnöst itt is a soványabb női ideál túlhangsúlyozásában találják meg. Sőt néhány bulimiás nő nyíltan bevallja, hogy betegsége annak a problémának a megoldása, hogyan ehet nagy kalóriatartalmú ételeket úgy, hogy mégis olyan karcsú maradjon, ahogyan azt a kulturális normák előírják.

Amint egy bulimiás nő megfogalmazta: „Azt hittem, megoldottam a problémát; nem értettem, mások miért nem esznek és hánynak.”

Ezen betegségek kezelése lehetséges. A hagyományos pszichoterápiák hasznosak lehetnek a személyiséggel kapcsolatos tényezők kezelésében; a súlyszabályozásnál korábban említett viselkedésterápiák abban segíthetik az anorexiás és bulimiás betegeket, hogy evési szokásaikat kontrolljuk alatt tartsák.

A személyiségtényezők jelenlétére az utal, hogy az anorexiás nők leginkább egy bizonyos körből kerülnek ki – fiatal, felfelé törekvő családokból, ahol a teljesítményt hangsúlyozzák. Ezt a hátteret, stresszkeltő családi követelményrendszer és elvárások jellemzik, és ebben a környezetben az étkezés megtagadása az önkontroll gyakorlásának tűnhet.

Egy másik felvetett lehetőség szerint, az anorexia a tagadott szexualitást képviseli. Amellett, hogy nem menstruálnak, a kórosan sovány lányokból más nemi jellemzők például a nőies testforma is hiányzik.

Több szociálpszichológus szerint, a szociális tényezők játszanak fő szerepet az anorexia kialakulásában. Első sorban az, hogy társadalmunk nagy hangsúlyt helyez a nők soványságára. Ez a hangsúly, az elmúlt negyven évben jelentősen nőtt, ami egybeesik az anorexiás esetek növekedésével. Ezt a változást jelzik annak módosulásai is, hogy mit tekintenek az emberek „tökéletes” nő alaknak. Ezek a „tökéletes” alakok feltételezhetően erősen befolyásolják a nők saját ideáljait, ami azt eredményezi, hogy a nők saját magukat az ideálisnál kövérebbnek érzik.

Más kutatók a lehetséges biológiai okokat keresték. Az egyik hipotézis szerint, az anorexia a hipotalamusz rossz működésének következménye. Ehhez a hipotézishez az a megfigyelés vezetett, hogy a menstruáció leállása néhány anorexiásnál nem tulajdonítható sem a súlyveszteségnek, sem a mellékhatásoknak.

Kapcsolódó cikkek:

• Anorexia nervosa
• Bulimia nervosa
• A táplálkozásról

Kindler Réka (JKR) depresszió– és stresszkezeléssel, súlyos táplálkozási zavarok kezelésével és megelőzésével foglalkozik, a Kindler Medical (Update: a Kindler Medical az iTakeControl előde) vezető pszichológusaként. Munkája során a preventív alkalmazásokra törekszik és szívügyének tekinti a hozzá forduló betegek megfelelő tájékoztatását és gyógyulásuk elősegítését. Interjúnkban a napjainkban már világméreteket öltött depresszióról, ennek megelőzéséről, felismeréséről és a család meghatározó szerepéről beszélgettünk. De vajon mennyire tekintik a depressziót az emberek betegségnek? Beszélgetésünkből ez is kiderül…

Mindenkivel előfordult már, hogy reménytelennek, kilátástalannak látta életét, amikor minden összedőlni látszott körülötte, miközben kicsúszott az irányítás a kezei közül. Ez ugyan pillanatnyi állapot, de semmiképpen sem szőnyeg alá söprendő probléma. Mikor beszélünk azonban a köznyelvben depresszióként ismert betegségről? Mennyire tekinti ezt az állapotot betegségnek a társadalom?

A depresszió a legelterjedtebb emocionális hangulatbetegségek egyike, ami az életünkben bekövetkezett stresszekre adott normális reakció. Az emberek többsége azonban még mindig divathóbortnak, egyfajta „úri murinak” tartja, sajnos nem vesznek róla különösebben tudomást. Túl későn ismerik fel a valódi problémát, amikor már valóban nagy a baj. Kevesen gondolják azt, hogy a depresszió, több mint egy átmeneti rossz hangulat, ami szakszerű kezelés hiányában nehezen küzdhető le.

Milyen ismert tünetei vannak, mi válthatja ki és, egyáltalában hogyan vehető észre?

Ma már több okot is ismerünk, négy ismert tünetfajta létezik, melyeknek nem feltétlenül kell párhuzamosan jelentkeznie ahhoz, hogy magát a depressziót diagnosztizálhassuk.

Az egyik ilyen tünet az érzelmi, emocionális megnyilvánulásban fedezhető fel. A személy reménytelennek lát mindent, szomorúság gyötri, sokat sír, sőt akár öngyilkossági gondolatai is lehetnek. Hangulati zavarokkal küzd és elveszíti általános érdeklődését.

Időpontot foglalok!

A kognitív tünetek nagyrészt negatív gondolatokból állnak, mindez alacsony önértékeléssel párosul, amikor is önmagunkat vádoljuk kudarcainkért. A motiváció is mélypontra zuhan, a depressziós egyén nehezen kezdeményez bármit, elveszíti érdeklődését a körülötte zajló dolgok és események iránt.

Testi tünet az étvágytalanság és alvászavar, az állandó fáradtság és energiahiány. A depressziót sok minden kiválthatja, attól függően, hogy hajlamunk van rá vagy pedig örökletes betegségről beszélünk. Okozhatja továbbá nagyobb érzelmi trauma is.

Érzelmi traumának kell történnie ahhoz, hogy valaki depressziós legyen?

Nem feltétlenül, de az esetek többségében érzelmi okok váltják ki. Egy válás, a családban bekövetkezett haláleset, nagyobb stressz okozhatnak olyan érzelmi árhullámot, ami idáig vezethet. Sajnos bárki és bármikor lehet depressziós. Általában minden embernek van legalább egy depressziós időszaka élete során. Ez egyénenként változó, hosszabb-rövidebb lefolyású. Meg kell tudnunk azonban különböztetni a hangulatzavart a depressziótól.

Vannak típusai a depressziónak?

Természetesen. A leggyakoribb, az úgynevezett téli depresszió. A nap az éltető erő, mint mondják. Télen azonban kevés a napsütéses órák száma, és a depresszió könnyedén bekúszik oda, ahol sötét van, rossz a hangulat és mélabú uralkodik. Ha viszont tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk rá, tegyünk ellene!

Amennyiben ezek az időszakok megviselnek bennünket, fel tudunk rá készülni!

Kreatív és aktív tevékenységgel kell fenntartanunk motivációnkat. Végezzünk olyan dolgokat, amik megmozgatják agytekervényeinket. Mozduljunk ki otthonról és csináljunk társas programokat. Semmiféleképpen nem szabad elfelejtenünk, hogy akaraterő mindenképpen szükséges, a nélkül nem megy.

Időpontot foglalok!

A betegség másik ismert válfaja a szülés utáni depresszió. Ez azonban még mindig tabutéma, létezése azonban vitathatatlan. Szülés után érzelmi hullámok jellemzik a kismamákat, mindezekért általában a hormonokat okolják.

A frissen szült mamák közül minden nyolcadikat érintik a gyermekágyi depresszió tünetei, melyek általában később jelentkeznek, de a kialakulás végbemehet észrevétlenül is. Itt is fontos hangsúlyozni a család támogató szerepét, hogy ne vezessen a későbbiekben visszafordíthatatlan tragédiává egy-egy kritikusabb eset.

Előfordult már munkád során ilyen kritikus eset?

Igen, és sikerélményként éltem meg. Szülés utáni depresszió tüneteivel került hozzám egy kismama, aki már súlyos állapotban volt. A depresszióterápia közel egy évig tartott. Az ő esetében is használtuk a terápia kiegészítő kezeléseként a Rhodiolin nevű készítményt, melyet bátran ajánlottam neki. Ugyanis nem okoz függőséget, nem tartalmaz méreganyagot és nem rontja a tej ízét, így tovább szoptathatott a kismama. Súlyos eset volt, de a hölgy is nagyon akarta, ő is kellett hozzá, hogy sikeres legyen a gyógyulás.

Időpontot foglalok!

Gyerekkorban mennyire jellemző a depresszió?

Sajnálatos módon ma már tele van ilyen hírekkel a média. A gyermekek állandó megfelelési kényszer alatt vannak mind otthon, mind pedig az iskolában. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire kiemelkedő szerepe van a családnak, a gondoskodásnak és az odafigyelésnek.

A gyermekek önmagukat hibáztatják a környezetükben bekövetkezett rossz dolgokért, ezért fokozottan oda kell rájuk figyelnünk. Meg kell hallgatnunk problémáikat, nem szabad elsiklani fölöttük, még ha az adott pillanatban nem is tűnnek számunkra jelentősnek. Hiszen ha azt szokták meg, hogy senki nem figyel rájuk, a későbbiekben nem beszélnek majd gondjaikról.

Miben rejlik a megoldás a fenti problémákra?

Okokat mindig lehet találni, ez mindig a könnyebb út. Azonban át kell értékelnünk magunkat és cselekvőképességre van szükség. Soha nem könnyű változtatni, akaraterőre van szükség, hiszen mi vagyunk, akik képesek vagyunk váltani. El kell indulni az úton, és nem szabad, visszafelé tekintenünk – talán ez a legfontosabb. „Az vagy, amit gondolsz magadról, Te teremted a saját magad valóságát”!

Köszönöm a beszélgetést.

(Az interjú a CaliNews 2009. június-júliusi számában jelent meg.)

Időpontot foglalok!

Olvasd el ezt is!

Előzd meg a szülés utáni depressziót!

Előzd meg a depressziót!

Szülés utáni depresszió NEM luxuskiváltság!

Szülés utáni depresszió apáknál

Depresszió és Demencia_Megnövekedett kockáza a férfiaknál!

A depresszív emberek hajlamosabbak a rákra

Az ecstasy depressziót okoz?

A depresszióval kapcsolatos összes cikkünket ITT olvashatják.

Egy felmérés szerint a bulimiás nők legalább naponta egyszer jól belakmároznak, és egy átlagos zabálás 4 800 kalória elfogyasztásával jár. A zabálást követő megtisztulások miatt azonban a bulimiás testsúlya viszonylag normális, ezért ez a betegség rejtve maradhat.

A bulimiás viselkedésnek nagy élettani ára lehet; a hányás és a hashajtók használata felboríthatja a test káliumegyensúlyát, amely kiszáradást, szívritmuszavarokat és vizeletszervi fertőzéseket eredményezhet.

Az anorexiához hasonlóan a bulimia is a fiatal nők betegsége. De a bulimia gyakoribb, mint az anorexia; a becslések szerint a magyar nők 1-3%-át érinti. A bulimia előfordulása független a bőrszíntől, etnikumtól és társadalmi osztálytól, és nem korlátozódik pusztán a felfelé törekvő rétegekre.

„Az anorexia a könyörtelen törekvés a soványságra önéheztetés által, akár a halálig is.”
(Bruch)

Az anorexiát szélsőséges mértékű, önszándékú fogyás jellemzi. Ez a diagnózis csak azokat illeti meg, akik legalább 15%-kal könnyebbek, mint a legkisebb normális súlyuk. Néhány anorexiás rendes súlyának több mint 50%-t is elveszti. A nőknél, az anorexia diagnózisához a menstruáció hiánya is hozzátartozik. A súlyveszteségnek számos veszélyes mellékhatás lehet, köztük a kóros soványság, a fertőzésekre való fogékonyság és az alultápláltság más tünetei. Szélsőséges esetekben ezek a mellékhatások halálhoz is vezethetnek.

Az anorexia hússzor nagyobb valószínűséggel jelentkezik nőknél, mint férfiaknál, különösen a tizenévestől a negyvenéves korig. A legtöbb anorexiás fehér és felső közép– vagy felső osztálybeli.

A tipikus anorexiás szinte teljesen csak az élelmekre összpontosít, és körültekintően kiszámolja minden elfogyasztott élelmiszer kalóriáját. Ez, néha a rögeszme szintjét is elérheti. Az étkezéssel és a fogyással kapcsolatos rögeszmék kényszeres tornázást is eredményezhetnek, akár napi többórás erős edzéseket is.

A hosszú távú szabályozást a hipotalamusz két területe szolgálja, az egyiket nevezhetjük éhségközpontnak, a másikat pedig telítettségi központnak. A testsúlyszabályozás kapcsán beszélhetünk stabilizációs pontról, amelyet alapvetően a genetikai tényezők és a csecsemő- és kisgyermekkori táplálkozási szokások hatására kialakult zsírsejtszám határoz meg. Egérkísérletek eredményei szerint a kalória-megszorítás élettartamot meghosszabbító hatású lehet, a hatás feltehetően az immunfunkciók kedvező befolyása révén érvényesül. Ez a tény ráirányítja a figyelmet az emberi elhízás, az obesitas veszélyeire. Természetesen állatkísérletek eredményeit csak korlátozott mértékben lehet emberekre vonatkoztatni, de az elhízás ember esetén is bizonyítottan rizikófaktort jelent számos keringési és belgyógyászati betegség kialakulásában.

Az elhízás egy sokrétű probléma. Hátterében genetikai és kalória-felvétellel kapcsolatos okok állnak. A túlzott kalóriafogyasztás mögött pszichológiai és szociológiai tényezők húzódnak. Az Egyesült Államokban és a fejlett országokban az alsóbb réteghez tartozó, kevésbé iskolázott, rosszabb anyagi helyzetben élők körében elterjedtebb az elhízás, míg a fejlődő országokban a túltápláltság a gazdagok “kiváltsága”. Az adott kultúra nagymértékben befolyásolja a túlsúlyos ember megítélését. Míg a fejlett társadalmakban negatívan értékelt csoportot alkotnak (az előítéletek különösen az elhízott nőkkel szemben erősek), addig a szegény társadalmakban a súlyfelesleg többnyire magas státust jelez, szimbolizálhat dominanciát, erőt, okosságot, termékenységet is.

Ez erős külső kontrollszorongással jár. Ezt sokan evéssel próbálják csillapítani, főként, ha már csecsemőként is így nyugtatták meg őket, függetlenül attól, hogy a diszkomfortérzést és a sírást valóban az éhség vagy más tényező okozta.

A túlsúlyosak gyakran a környezeti jelzőingerek hatására (pl. látvány, illat stb.) esznek, a soványak pedig, mert valóban éhesek. Egy kísérletben manipulálták a teremben elhelyezett faliórákat, és azt tapasztalták, hogy a túlsúlyosaknál az evést a látszólagos idő váltja ki (az elhízott kísérleti személyek éhesek lettek az előreállított óra hatására), míg a soványaknál a valódi idő (nem befolyásolta éhségérzetüket az előreállított óra). Az elhízottak hajlamosak különböző izgalmi állapotaikat összetéveszteni az éhséggel.