Ahogy az anorexiánál, a kutatók a bulimia esetén is személyiség-, biológiai és társadalmi tényezőket keresnek a betegség magyarázatára.
Ami a személyiségtényezőket illeti, a bulimiás betegekkel foglalkozó orvosok gyakran úgy látják, hogy pácienseik az identitásérzés és az önértékelés hiányában szenvednek. Ezzel egybecseng, hogy a depresszió viszonylag általános a bulimiások között.
Ezek az emberek, az ételt a hiány és az üresség kitöltésére használják. A biológiai tényezők iránt érdeklődő kutatók ugyancsak felfedezték a depresszió és a bulimia közötti kapcsolatot. Azt feltételezik, hogy a depresszió egyes eseteit létrehozó biokémiai zavarok a bulimia bizonyos eseteinek alapját is képezhetik; például a szerotonin nevű neurotranszmitter hiánya lehetne mind a depresszió, mind a bulimia hátterében.
A társadalmi tényezők közül a bűnöst itt is a soványabb női ideál túlhangsúlyozásában találják meg. Sőt néhány bulimiás nő nyíltan bevallja, hogy betegsége annak a problémának a megoldása, hogyan ehet nagy kalóriatartalmú ételeket úgy, hogy mégis olyan karcsú maradjon, ahogyan azt a kulturális normák előírják.
Amint egy bulimiás nő megfogalmazta: „Azt hittem, megoldottam a problémát; nem értettem, mások miért nem esznek és hánynak.”
Ezen betegségek kezelése lehetséges. A hagyományos pszichoterápiák hasznosak lehetnek a személyiséggel kapcsolatos tényezők kezelésében; a súlyszabályozásnál korábban említett viselkedésterápiák abban segíthetik az anorexiás és bulimiás betegeket, hogy evési szokásaikat kontrolljuk alatt tartsák.