A már a vikingek által is alkalmazott, az állóképességet, a fizikai és kognitív képességet serkentő, az immunrendszert erősítő és várhatóan a XXI. század új gyógynövénye lesz a rózsagyökér (Rhodiola rosea L.), ez a hazánkban eddig ismeretlen és a világban is viszonylag kevésbé ismert, Eurázsia északi területein, Európa és Ázsia magas hegységeiben honos évelő növény. A népgyógyászati ismeretek alapján szovjet/orosz kutatók állapították meg gyökerének hatóanyagait és igazolták adaptogén hatását.
Rhodiola rosea
Dr. Gustav Hegi (1876-1932) szerint előfordul Európában is, a Pireneusokban, a Kárpátokban és más hegységekben a Balkánig. A Rhodiola speciesnek néhány változatát kimutatták Alaszkában, Kanadában, Észak Amerika hegységeiben is.
1994–2004 között termesztésbe-vételi kísérleteket végeztek – finn kutatók mellett, magyar kutatók is – Finnországban, és az agrotechnika kidolgozása mellett vizsgálták a gyökérdrog több fitokémiai jellemzőjét. A drogkereskedelemben általában a rhizomát forgalmazzák, bár a gyökérzet biológiai aktivitása is igen értékes. Fontos hatóanyagai a fenilpropanoidok (rozin, rozavin, rozarin és szalidrozid), a flavonoidok és az aromaanyagok, az illóolaj jellemző összetevői.
A száraz gyökérdrog illóolaj-tartalmát 0,05–0,175% között találták. Az idősebb, 8 éves vastag rhizomájú drog illóolaj-tartalma és geraniol-tartalma nagyobb volt, mint a fiatal, 3 éves növényeké.
A gyökérdrog összes flavonoidtartalma 0,082–0,450% között változott. A vékony gyökerek flavonoidtartalma közel háromszor volt nagyobb, mint a vastag gyökéré.
Mindezek ismeretében célul tűzték ki hazánkban is megteremteni a Rhodiola rosea L. termesztésbe-vételének feltételeit.
A Rhodiola rosea L., amely még „arany gyökér” vagy „rózsagyökér” néven is ismert, a Crassulaceae család tagja. A növény pozsgás levélzettel és sárga virággal rendelkezik, magassága 12 és 30 inch (35–70 cm) között változik. Évelő növény, amely vastag rhizomával rendelkezik, ezt elvágva rózsa illatot érzünk. Első írásos emléke Kr. előtt 77-ből származik, ebben Dioscorides, a görög belgyógyász orvos ír az általa elsőként használt rodia riza gyógyszerként való alkalmazásáról, és erről beszámol a De Materia Medicában.
A növénynek két tudományos neve is van: Sedum rosea és Rhodiola rosea.
A tradicionális alkalmazásra vonatkozó ismereteket egy svéd kutató Sara Hedman gyűjtötte össze. Tanulmányában leírta, hogy az ókorban a rómaiak és a görögök a fáradtság leküzdésére, a vikingek az állóképesség növelésére és a másnaposság elleni gyógyírként is itták a rózsagyökérből készült italt. Az eszkimók és lappok a növény gyökerét rágcsálták, hogy bírják a többnapos vadászat után a hazafelé vezető gyalogutat. Közép-Európában a növény leveleit salátaként is fogyasztották, a gyökeret pedig fájdalomcsillapításra, fejfájás elleni szerként, valamint általános erősítőként használták.
A rózsagyökeret leginkább a Távol-Keleten és Szibériában értékelték. A kínai császárok különleges alakulatokat küldtek az Urál-Altaj hegységbe az értékes gyökérért, a szibériai őslakosság körében pedig számtalan történet kering a gyökér misztikus erejéről és hasznáról. Alkalmazták az erőnlét fokozására, a munkaképesség növelésére, az élethossz egészséges megnövelésére, a magassági betegség leküzdésére, kezelték a depressziót, álmatlanságot, impotenciát, gasztrointesztinális problémákat, az idegrendszeri betegségeket. A szibériai falvakban a házasulandók erőnlétének fokozására, és egészséges utódok nemzésére alkalmazták a Rhodiola rosea kivonatát. Közép-Ázsiában a Rhodiola rosea tea a meghűlés és influenza leghatásosabb ellenszere volt. Mongóliában az orvosok a tuberkulózis és a rák gyógyítására használják. Évszázadokon keresztül csak a beavatottak és családtagjaik ismerték a vadon termő aranygyökér termőterületét, illetve a begyűjtés helyét és a kivonat készítés metodikáját. A szibériaiak ősi titkos utakon és csapásokon szállították le a Kaukázus-hegységből a drogot. Alkalmazták a drogot Grúziában, a borban, mézben és fokhagyma-kivonatban is. A kínai császárok expedíciókat küldtek Szibériába az „aranygyökér” drogjáért annak gyógyszerként való felhasználásához.
A gyökér jelentőségét bizonyítja az a tény is, hogy a növény neve oroszul Zolotij korén, azaz „aranygyökér”. 1961-ben G. V. Krilov az Orosz Tudományos Akadémia, Novoszibirszki Nemesítési és Botanikai Tanszék vezető kutatójaként tanulmányozta a tajga növényvilágát.
A Rhodiola rosea extraktumról kimutatták, hogy adaptogén hatású. Humán és állati kutatások eredményeként bebizonyították, hogy mentális és fizikai értelemben is erősíti a szervezetet, és számos más betegség leküzdésében is hatásos szer. Bizonyították gyulladásgátló, fájdalom csökkentő szerepét.
E felfedezés után kezdték vizsgálni a rózsagyökeret, mint gyógynövényt a szakértők a modern orvostudományi módszerekkel. Az 1960-as években kezdődött az akkori Szovjetunióban az űrkutatási program, és ennek keretében, többek között, kerestek és kifejlesztettek olyan új gyógyszereket, amelyek segítették az asztronautáknak elviselni a rendkívüli fizikai és mentális megterheltséget. Vlagyivosztokban létrehoztak egy új kutatóintézetet (Institute of Biologically Active Substances), ahol Brekhman és Dardymov professzorok vezetésével számos kutató csoport vizsgálta a rózsagyökér (Rhodiola rosea) hatóanyagtartalmát és hatását.
Az igen érdekes és értékes kutatási eredményeket nem csak az űrhajósok és az élsportolók teljesítőképességének növelésére, hanem a Központi Bizottság idősödő tagjai és a párt vezetőinek szellemi-fizikai állapotának javítására is használták. Krilov professzor kutatási eredményeit hosszú ideig titokban tartották.
A svéd Gyógynövénykutató Intézetben az orosz kutatók eredményei alapján indult el az a kutatási program, amelynek eredményeként megszületett – a már a viking időkben is használt, „Nordens mirakelört” (északi csodafű) néven ismert – első skandináv rózsagyökér alapú biotermék.
Oroszországban, napjainkban is számos regisztrált orosz készítmény és gyógyhatású biotermék készül. Alkoholos kivonatuk hivatalos az Orosz Gyógyszerkönyvben, és a gyógyszerboltokban kapható, mint pl. az „Altajszkij Elixir” nevű gyógyital, amely 30%-ban tartalmaz rózsagyökeret.
1963-ban Hegi a Rhodiola genusnak több mint 50 speciesét azonosította, de ebből csak a Rhodiola rosea faj az értékes számunkra.
A Rhodiola rosea speciális hatóanyaga, amely megkülönböztetheti más Rhodiola speciestől, a fitokémiai kutatások során vált ismeretté. Hat csoportot különböztetnek meg:
- fenilpropanoidok: rozin, rozarin, rozavin,
- fenil-etanol származékok: szilarozid,
- flavonoidok: rodiolin, rodionin, rodiozin,
- monoterpének: roziridol, rozaridin,
- triterpének: daukosztrerin, béta-szitosztrerin,
- fenolsavak: klorogénsav és hidroxi-fahéjsav.
Több mint 15 évi kutatás után sikerült egyértelműen 1986-ban Kurkinnak, illetve Dubicsevnek igazolni azt, hogy a Rhodiola rosea fajra és csak arra jellemző a fenilpropanoid molekulák jelenléte.
1989 óta a Sovjet Pharmacopeia szerint a Rhodiola rosea kivonat és száraz gyökér extraktum szabványosítására mind a szalidrozid mind a rozavinek mennyisége meghatározandók.
1969 óta hivatalos gyógyszer Oroszországban. A Rhodiola gyökér 40%-os etil-alkoholos kivonata számos betegségben alkalmazható. Általában 5–10 csepp, 2–3 szor naponta, 15–30 perccel étkezés előtt, 10–20 napon keresztül. Svédországban 1985 óta alkalmazzák. Dániában és a többi skandináv államban is a mentális erőnlét növelésére, a stressz leküzdésére, és mint pszichostimulánst általános erőnlét fokozására alkalmazzák.
A központi idegrendszerre való alkalmazását 1965-ben kezdték meg. Megállapították, hogy következetesen a kognitív funkciók szerepét serkenti, erősíti a gondolkodás, elemzés, tanulás, számolás, tervezés hatásmechanizmusát. A központi idegrendszer azon területére hat serkentően, amely a figyelem, az emlékezés és a tanulás funkcióját befolyásolja. Megállapították, hogy a Rhodiola rosea az idősebb korral járó emlékezésvesztés idejét kitolja, kivédi, korrigálja ezt a korral járó díszfunkciót. A Rhodiola rosea rhizoma fenolos komponensekben igen gazdag, és ismert a polifenol vegyületek erős antioxidáns kapacitása. Ezért a kivonat, mint antioxidáns segít kivédeni a szabadgyökök káros hatását. Lishmanov vizsgálatai igazolták, hogy a növényi kivonat csökkenti a stressz által kiváltott szívkárosodást. A növénynek, extraktumának klinikailag igazolt antistresszor és kardioprotektív hatása van.
Az utóbbi években, Amerikában is számos klinikai, farmakológiai tanulmányt végeztek a Rhodiola rosea rhizoma et radix (gyöktörzs és gyökér) a klinikumban való alkalmazásával A következő témákban bizonyították a kivonat hatását:
- amenorrhea: petefészek eredetű nőgyógyászati okok,
- asthenia: veleszületett erőtlen, gyenge alkat,
- cancer: karcinoma,
- colds and flu: megfázás és influenza,
- depression: depresszió, levert állapot, búskomorság, időskori szellemi hanyatlás nyomott kedéllyel,
- fatigue: fáradság, kimerültség,
- headaches: fejfájás,
- hypertension: magas vérnyomás,
- insomnia: álmatlanság, ideges kimerültség,
- schizophreni: skizofrénia, érzelmi, hangulati változások kóros formája, felfokozott állapotok,
- sexual dysfunction: szexuális nehézségek leküzdése.
Pozitív sikereket értek el alvási nehézségekben, alkati erőtlenségben, gyulladásokban, magas vérnyomás kezelésében, fejfájásos állapotban, illetve csökkent erőnlét esetében, megfelelően enyhítve a tüneteket.
Fontos volt meghatározni azt a dózist, amely a kedvező állapotot létrehozza, leküzdve a szervezet különböző betegségét, és egyben megállapítani azt is, hogy ez a dózis toxikus-e, illetve van-e hozzászokási probléma.
A kettős vak klinikai kísérletek alapján a standardizált Rhodiola rosea extrakt, amelyből 100–170 mg/nap az alkalmazandó dózis, 3,6–6,14 mg rozavin mennyiségnek felel meg. Krónikus állapot esetében azonban ez nem elég, ezért azt javasolják, hogy 180-300 mg/nap dózissal kezdve néhány hét alatt stabilizálni lehet mind a fizikai, mind a biológiai állapotot, majd csökkentett dózissal stabilizálni lehet az egészséges erőnlétet.
A finnországi termesztésbevételi kutatások 15 évvel ezelőtt kezdődtek meg Mikkeliben 1994-ben, egy gyógyszeripari vállalat nyersanyagigénye alapján. 2001-ben megkezdődött a rózsagyökér kereskedelmi termesztése Finnországban és Svédországban.
A kísérleteket a Finn Mezőgazdasági Kutatóintézet Ökológiai kutató állomáson, Mikkeliben végezték két részletben. 1994-1997 között az észak-finnországi (Särkä) faiskolából vásárolt, 1994 június 20-án kiültetett anyatöveken végeztek fenológiai, biológiai és fitokémiai megfigyeléseket. A norvég és finn eredetű anyatövekből magot fogtak, és ezt a saját maganyagot az Alpokból és egyéb magforrásokból bővítették.
A következő fázisban, 1997–2000 között a tömegszaporítással, gyomirtással, betakarítással és gépesítéssel kapcsolatos részletes agrotechnikai kísérleteket végezték el. Az első betakarítást 2000 és 2001 szeptemberében végezték.