Ha egészen addig ennénk, míg a táplálékkészleteink mennyisége le nem érné az ideális szintet, akkor hozzávetőleg négy órán keresztül táplálkoznánk folyamatosan, mivel ennyi ideig tart az ételek megemésztése. A természet szerencsére megkímélt bennünket ettől a rémségtől, mivel szervezetünket telítődésérzékelőkkel látta el. Ezek az érzékelők az emésztőrendszer kezdeti szakaszában találhatók, és jelzik az agynak, hogy a szükséges tápanyagok úton vannak, az evés leállítható. Az evés leállítását így más – az emésztőrendszer kezdeti részén található – rendszere irányítja, mint az evés elindítását.
Hol vannak ezek az érzékelők? Nyilvánvaló helynek tűnik a száj és a garat. Azonban, ezeknek csupán rövid távú a hatásuk. Az emésztőrendszer alsóbb szakaszaiban is lennie kell tehát érzékelőknek.
A következő két hely a gyomor és a nyombél. Mindkét szerv tartalmaz telítődésérzékelőket. Így, a gyomor, melynek csekély szerepe van az éhség létrejöttében, alapvető fontosságú a jóllakottság érzésének kialakulásában.
A telítődésérzékelőknek másik nagy gyűjtőhelye a máj. Ez az első olyan szerv, mely vízben oldódó tápanyagot kap az emésztőrendszertől, ezáltal receptorai pontosan felbecsülhetik a megemésztett táplálék mennyiségét. Úgy tűnik, hogy a máj érzékelői folyamatosan észlelik a belekben lévő táplálék mennyiségét, és az információt továbbítják az agynak. Röviden összegezve, a testben található telítődésérzékelőket együttesen egy homeosztatikus rendszernek tekinthetjük, amelyben a rendszer teljes táplálékmennyisége a szabályozott változó.