Az elhárító mechanizmusok kifejezést Anna Freud használta azokra a tudattalan stratégiákra, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet; egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkodik, vagy ahogyan észleli azt. Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme.
Az intellektualizáció lényege az, hogy a személy oly módon próbál meg elhatárolódni a stresszhelyzettől, hogy absztrakt, intellektuális fogalmakban kezeli azt. Az elhárításnak ezzel a módjával gyakran élnek olyan emberek, akiknek a napi munkájuk során élet-halál kérdésekkel kell szembenézinük.
A emberi szenvedéssel állandóan szembesülő orvos nem engedheti meg magának, hogy minden egyes beteggel érzelmileg azonosuljon. Sőt az orvosnak szüksége van az érzelmi elhatárolódás egy bizonyos fokára, hogy a dolgát jól végezhesse. Az intellektualizációnak ez a formája csak akkor jelentkezik problémaként, ha olyan uralkodó életsítlussá válik, melynek hatására a személy már mindenfajta érzelmi élménytől eszigeteli magát.
Ez is érdekelhet:
- Elhárító mechanizmusok I
- Elfojtás /Elhárító mechanizmusok II
- Racionalizáció / Elhárító mechanizmusok III
- Reakcióképzés/ Elhárító mechanizmusok IV
- Projekció/ Elhárító mechanizmusok V
- Intellektualizáció / Elhárító mechanizmusok VI
- Tagadás / Elhárító mechanizmusok VII
- Áttolás / Elhárító mechanizmusok VIII