Táplálkozás
Szólj hozzá!

Anyagcsere – Emésztés

Az éhség tanulmányozása szorosan kapcsolódik az anyagcsere és az emésztés tanulmányozásához. Sejtjeink működéséhez bizonyos tápanyagokra van szükség. Ezek a tápanyagok az emésztés végtermékei; idetartoznak a szőlőcukor (vércukor), valamint a zsírok és az aminosavak. Az éhség esetében mindhárom szabályozandó változó.

AnyagcsereA szőlőcukor (glukóz) szerepe tisztázott a legjobban. Az agy csak glukózból tud energiát nyerni (a test többi része sokkal rugalmasabb ezen a téren), és tartalmaz is megfelelő érzékelőket. A hipotalamuszban található érzékelők a sejtek által felszívott glukóz mennyiségét, pontosabban az artériákban és a vénákban található cukor mennyiségének különbségét mérik.

Amikor az érzékelők túl alacsony cukorszintet jeleznek, beindulnak a fiziológiás és a viselkedéses kiigazítások: vagy a máj bocsátja a véráramba az általa tárolt glukózt, vagy az éhes élőlény táplálék után néz. Az agyon kívül a májban is vannak glukózt érzékelő sejtek. Ezeknek az elhelyezkedése különösen szerencsés, mivel a máj az elsők között részesül az emésztés termékeiből.

Az aminosavak és a speciális zsírsejtekben tárolt zsírok mennyiségét is szabályozzuk. Meglepő módon az evést a tárolt zsírok mennyiségének csökkenése indítja el. Mindez érthetőbbé válik, ha arra gondolunk, hogy étkezések között a tárolt zsírok szabad zsírsavakká alakulnak át, melyek testünk jelentős energiaforrásai. A tartalék zsírok hiánya így energiahiányhoz vezethet. A hipotalamusz képes érzékelni a zsírsejtek méretének csökkenését. Úgy tűnik, hogy a glicerol, mely a zsíroknak szabad zsírsavakká történő átalakulása során keletkezik, szintén szabályozandó változó. Láthatjuk tehát, hogy az éhség összetett homeosztatikus rendszereket foglal magában.

Az anyagcsere sebessége

Az anyagcsere sebessége a gének által, részben szabályozott tényező. Egy normálszemély energiafogyasztásának (tehát kalóriaelégetésének) kétharmada anyagcsere-folyamatokra fordítódik. Ezért az anyagcsere sebessége a testsúly szabályozásának lényeges meghatározója: a lassú anyagcsere kevesebb energiát fogyaszt, és nagyobb testsúlyt eredményez. Egy vizsgálat kimutatta, hogy 7 kilogrammos hízás kétéves időszak alatt nagyobb valószínűséggel következik be egy alacsony, mint egy magas anyagcsere-sebességű személynél. Ez, ismét egy kapcsolat a gének és a kövérség között; ebben az esetben a közbülső láncszem az anyagcsere sebessége.

Ha tetszett, oszd meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .