A depressziók többsége mániás szakaszok nélkül fordul elő, de a hangulatbetegségek 5-10 százalékát a hangulatskála mindkét vége jellemzi, ezért ezeket bipoláris betegségnek vagy mániás depressziónak nevezzük. Az ilyen betegségben szenvedő személy hangulata a depressziós és a normál-, valamint a mániás és a normálállapotok között váltakozik. Vannak esetek, mikor a depressziós és mániás szakaszok olyan gyorsan váltják egymást, hogy csak nagyon rövid ideig tart a normális hangulati szakasz a kettő között.

Az enyhe mániákus epizódokban a személy energikus, felhangolt, és tökéletesen bízik önmagában. Folyamatosan beszél, egyik tevékenységről a másikra vált, kicsi az alvásszükséglete, hatalmas terveket szövöget, és kevéssé törődik azok gyakorlati megvalósíthatóságával. A normális feldobottságból eredő túláradó örömmel szemben a mániás viselkedésnek kényszerjellege van, és gyakran ellenségeskedéssel jár együtt.

Súlyos mániás epizódok alatt a betegek viselkedésére ráillik a „dühöngő őrült” kifejezés. Szélsőségesen izgatottak, állandóan csinálnak valamit. Rohangálnak, üvöltöznek, énekelnek vagy a falat verik, szitkozódnak. Nem hagyják magukat leállítani, nem hagyják, hogy akadályozzák őket tevékenységükben. Ezek a betegek zavarodottak és dezorientáltak, vannak, akik zseninek, gazdagnak vagy hatalmasnak képzelik magukat.

Ritka esetekben az epizód, depressziós szakasz nélkül fut le. A mániás időszakot rendszerint depressziós periódus követi. A depressziós szakasz hasonló a fentebb írtakhoz.

A bipoláris kórkép viszonylag ritka. A bipoláris betegség abban is különbözik a többi hangulatbetegségtől, hogy viszonylag korai életkorban jelentkezik először, valószínűbb azoknál, akik családjában már volt ilyen beteg, hatnak rá a különböző gyógyszeres kezelések, és visszatér, ha nem kezelik. Ebben a kórképben a biológiai tényezők fontosabb szerepet játszanak, mint a pszichológiai változók.