Sokan érdeklődtetek az után, hogy hogyan is néz ki egy digitális nomád egy napja. Mivel az, hogy a digitális nomádok egész nap lógatják a lábukat, egy tévhit, ezért azt fogjátok látni, hogy olyan nagyon nem is tér el egy átlagos nap, a 8 órás robotban dolgozók egy napjától. Egy dologban azonban, hatalmas lesz a különbség:
MINŐSÉGBEN.
Biztosan, sokszor hallottátok már, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Előző, időgazdálkodásról szóló írásunknak is ez az egyik lényege. Természetesen, ha az ember saját magának dolgozik, akkor egészen más szemmel néz a munkájára, mintha valaki másnak dolgozna.
A kövekező közhelyünk, hogy ahány digitális nomád, annyi napirend. Rengeteg minden befolyásolhatja az életünket:
➡️ utazó vagy nem utazó digitális nomád vagy
➡️ van gyermeked, kutyád, macskád vagy nincs
➡️ a foglalkozásod (a digitális nomádok foglalkozásairól ebben a cikkben írtunk bővebben)
➡️ az aktuálisan bevállalt projectjeid: pl. határidős feladatok, időzónákon átnyúló munkák stb.
Lássuk a mi napirendünket
Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy magunktól ébredünk. Nagyritkán, ha valamilyen hivatalos ügyet kell intézni, kelünk csak óracsörgésre. Nagyjából az is elmondható, hogy körülbelül reggel 8,00h-kor indul a napunk kávéval. Attól függően, hogy éppen hogy vagyunk, mihez van kedvünk, a kávézás közben:
➡️ bambulunk ki a fejünkből
➡️ gyönyörködünk a tájban
➡️ beszélgetünk
➡️ és előfordul olyan is, hogy ébredezve nyomogatom az instagramot, míg JKG a tabletjén szöszöl
Az is előfordulhat, hogy míg én átvergődöm a kávémon, JKG már a másodikat issza 🙂 E közben megbeszéljük, hogy mit reggelizzünk.
A reggeli, nagyon fontos mindkettőnk életében, mivel erre alig volt lehetőségünk gyermekkorunkban. Ami engem illet, én már reggel 7,00h-kor az ovi lépcsőjén ültem és vártam, hogy legalább a gondnok bácsi megérkezzen és kinyissa az ajtót. Ez télen, a mínuszok idején is így volt. Édesanyámnak egyébként, reggel 7,00h-re kellett volna beérnie a gyárba, de ugye ez lehetetlenség volt. Az ovi után, az iskola sem volt jobb és később a gimi sem, ahová 7,30h-ra kellett odaérni. Ebből kifolyólag aztán a lassú, komótos, nyugodt reggelizgetés lett az egyik fő célom. Simán reggelizgetünk 11,00h-ig. Mielőtt azt hinnéd, hogy ez az időszak láblógatással telik:
agymunka, azaz gondolkodás
Miről gondolkodunk?
Általában, ez az időszak az, amikor megbeszéljük a napot. Megosztjuk egymással az ötleteinket. Tervezünk, álmodunk, brainstormingolunk, sorra vesszük a napi teendőket. Tulajdonképpen, ugyan azt csináljuk, amit egy irodában dolgozó, csak ahogy azt föntebb írtam más a minőség! Kényelmes ruhában, lazán, kócosan, kellemesen reggelizgetve, langy zenével a háttérben kávézgatva a saját ritmusunkban. Nálunk, ilyen egy reggeli értekezlet 🙂
A nap folyamán pedig, végezzük a munkánkat. Cikkeket írunk, fordítunk, nektek válaszolunk, online coachingolunk, én a terápiák zömét online folytatom, mert bármennyire is meglepő nem dobtam ki a pácienseimet mikor digitális nomádságra váltottam 🙂 Új projectekbe kezdünk vagy éppen egyéb háttérmunkákat csinálunk.
Általában, délután kettő és három között ebédelünk. Sokszor, közösen főzünk. Végre van időnk ebédelni 🙂 Kapkodnunk sem kell. Ahogy a reggelinél itt is a saját ritmusunkban élünk. Nincs habzsolás, idegeskedés, ebédidő. Csak ahogy jólesik.
Mivel én, az éjjeli bagoly kategóriába esem délután pörgök föl. Ennek okán, a nagyobb koncentrációt igénylő feladatokat ilyenkor végzem el. Aztán váltok valami kreatív tevékenyésgre, ami bármi lehet: olvasás, rajzolás, színezés, írás és hát “planner addict” vagyok, nem tagadom 🙂
Meddig és hogyan dolgozunk?
Teljesen változó. Mivel mi megtehetjük, hogy délután háromkor, négykor lefeküdjünk alduni, akár … 🙂 Én, simán dolgozom hajnali kettőig, ha éppen abban érzem jól magam és megszállt az ihlet. Ahogy a hét napjai sem fontosak számunkra, mert minden nap szombat vagy vasárnap vagy akár lehet hétfő is. Nem számít igazán. Nem tartunk 8 órás munkarendet sem. Egyetlen dolog fontos csak, a munka legyen elvégezve, a feladat legyen kész, főleg ha határidős.
Természetesen, figyeljük azért, hogy milyen nap van, hányadika, milyen ünnepek vannak és éppen melyik országban vagyunk vagy melyik országba dolgozunk. Ezek azért fontosak, mert ha valakit el kell érnünk telefonon vagy online, akkor nem árt tudni, hogy éppen a fű sem nő az adott országban, az adott időszakban egy nagyobb, fontosabb ünnep miatt.
Ebből kifolyólag aztán, míg az érem egyik oldalán teljesen mindegy, hogy milyen dátumot írunk, a másik oldalán a zsidó időszámítástól a japánig mindet használjuk, figyeljük a nagyobb nemzeti ünnepeket és munkaszüneti időszakokat is. Természetesen, ezeknek csak akkor van bármiféle jelentőségük, mikor oda vagy éppen ott dolgozunk.
Ennyit nagy általánosságban arról, hogy hogyan telik egy napunk. És akkor nézzük meg, hogy mi is történt az elmúlt három hétben. Akik követnek minket instagramon, azoknak nem lesz sok új dolog 🙂
Még szeptember 13-án, Mirza hazahozott egy cirmos kölyköt. Épp, 12-én töltötte a 6. hónapját. Beteg volt, így azonnal meghoztam a döntést, hogy befogadjuk, gondoskodunk róla és orvoshoz visszük. 14-én már ott is voltunk az állatorvosnál, aki náthát és kötőhártya gyulladást állapított meg a kisállatnál. Másnap, megkezdődött a Kistigris szigorú gyógyszerezése. Ahogyan azt instagramon is láthattátok, a filofaxom átváltozott a kiscica orvosi kartonjává, ahol szigorúan vezettem a napi adagokat. Reggel 8,00h-kor kapta a reggelivel az elsőt ergo, már 7,00h-kor talpon voltam, hogy mindent előkészítsek (nem óracsörgésre) és este 6,00h-kor kapta az esti antibiotikumokat.
Mivel egy, előtte kidobott, bántalmazott kiscicáról van szó, talán nem kell mondanom, hogy mekkora munka volt elnyerni a bizalmát. Minden nap, napi 2x – nem erőszakkal – belediktálni a gyógyszereket. Rettegett, félt, bizalmatlan volt; éjjel sírt … Az elmúlt három hétben az alvásidőnk leredukálódott 3 óra hosszára.
Hogy viccesebb legyen az életünk és véletlenül se unatkozzunk, ezzel párhuzamosan együtt dolgoztunk az építésüggyel, a talajvédelemmel, közbejött két születésnap, egy névnap, egy eltörő ablakszerkezet, ami egy felülvilágítónál komoly biztonságtechnikai kérdés is, majd bekrepált az internetszolgáltatás, végül pedig elment az áram. Az egyéb, 3 napos, gyorslefolyású vírusokat meg sem említem.
Közben, kontrollra kellett vinni a cicót, akit csak különböző cselekkel lehetett bevarázsolni a kosárba. Magyarán, át kellett verni, ami mindkettőnknek komoly lelki problémákat okozott, mert ha valami, akkor ez nagyon távol áll tőlünk. Az egészben, annyi volt a pozitív, hogy legalább autózni szeretett.
Azoknak, akik még soha nem mentettek kivert, bántalmazott kisállatot egy kis infó: ez annyit tesz, mintha lenne egy újszülötted. Pontosan ugyan annyi gondoskodást, törődést igényel. Ugyan úgy fél, sír éjjel és neked fel kell kellned hozzá. Az már nagy bizalom volt, mikor az ölemben aludt el.
Aztán, még egy hétig hallgatni, hogy ki szeretne menni egyre jobban, de te nem engedheted még ki, mert még nem gyógyult meg teljesen és az sem ártana, ha megkapná az oltásokat vagy túllenne az ivartalanításon, ami szintén nagy dilemma volt a részünkről, mert … Végül, ivartalanítva lett, mert ezen a környéken, ahol éppen vagyunk, komoly macska aids járvány van és ezzel a kis műtéttel nyertünk neki 15-20 évet, ha csak valamiféle állatkínzó féreg karmai közé nem kerül.
Október 4-én, megkapta a fájdalomcsillapítóját és vacsora után kitártuk neki az ajtót. Majd meglátjuk, mi lesz 🙂
A három hét mérlege tehát: napi 3 óra alvás, hivatalokkal való együttműködés, kisállat mentés, szolgáltatókkal való küzdelem, életveszély-elhárítás, végkimerültség.
És igen. Ha most kellene döntenem, ugyan így döntenék, mert semmivel sem másabb megmenteni egy ember életét, mint egy kiskölyökét. És rendkívül boldoggá tesz, hogy akár mind a 24 órámat is rászánhatom, ha éppen úgy tartja kedvem, mert szabad ember vagyok és saját magam rendelkezem a saját életem fölött. Végülis, ez volt a cél és ezért dolgoztunk oly sokat az elmúlt években.
Mától pedig, egy újabb időszámítás jön 🙂
A photo posted by iTakeControl (@itcoffice) on