A hipnózis kiváltására alkalmazott egyik standard módszer használata után a kutatók a Stanford hipnotikus fogékonysági skála 12 tesztjével vizsgáltak 533 kísérleti személyt.
A kísérlet célja az volt, hogy a hipnózisra jellemző, a szövegben leírt válaszok kiválthatóságát teszteljék (például a karhajlítás vagy az összekulcsolt ujjak szétválasztásának képtelenségét, ha a hipnotizőr ezt szuggerálta). A válasz vagy megvolt, vagy hiányzott. A kutatók összeadták a kiváltathó válaszok számát, ami így egy 0 (egyáltalán nem fogékony) és 12 (legfogékonyabb közötti pontértéket adott minden személynél. Ahogy más pszichológiai méréseknél is, a legtöbb személy a középső tartományba esett, kevés esettel a két szélső értéken.
Kapcsolódó cikkek: