fehérjekristály

Mindenkinek más és más a fehérjeszükséglete, ami a legkülönbözőbb tényezőktől, például az egészségi állapottól, az életkortól, a testsúlytól függ. Minél nagyobb és minél fiatalabb valaki, annál több fehérjét igényel.

Az alábbi táblázatból kiszámíthatja a javasolt személyes napi fehérjeszükségletét:

• Keresse meg a korcsoportja alatti fehérjeszükségletet!
• Szorozza meg a testtömeg-kg-jai számával!
• Az eredmény a napi fehérjeszükségletét fejezi ki grammban.
• Példa: Az Ön testtömege 50 kg, életkora 33 év. Napi fehérjeszükséglete 0,72 x 50 = 36g.

Az átlagos minimális fehérjeszükséglet 45g naponta, vagyis étkezésenként körülbelül 15g. Ügyeljen arra, hogy a reggelivel is kapjon ennyi fehérjét!

• szénhidrátok
• fehérjék
• zsírok
• ásványi anyagok
• vitaminok
• víz

Ahhoz, hogy a tápanyagok hasznosulni tudjanak, a szervezetnek le kell bontania azokat. Lássuk, hogyan is működik ez a lebontás:

A száj és a nyelőcső

Az emésztés a szájban a táplálék megrágásával és a nyál hozzákeveredésével kezdődik el. A nyálban található enzim, a ptialin már elkezdi a keményítőt egyszerű cukrokra hasítani. A táplálék ezután a száj hátsó részén át a nyelőcsőbe – oesophagus – kerül. Itt kezdődik el az ún. perisztaltika. A perisztaltika, az emésztőcsatorna izomzatának masszírozó, “fejő”, összehúzódó és elernyedő műveletét jelenti, amellyel az anyagokat az egész emésztőrendszeren áthajtja. Annak érdekében, hogy a tápanyag ne folyhasson vissza, és a megfelelő enzim szabaddá válásához legyen elég idő, fontos csatlakozási pontokon szelepek találhatók.

Gyomor

Gyomrunk, a közhiedelemmel ellentétben nem a hasunkban található, hanem annál jóval följebb. Főleg az alsó bordák alatt található. Hajlékony zsákot alkot, amelynek a falában szüntelenül működő izomzat van, így képes állandóan változtatni az alakját. Az alkoholon kívül gyakorlatilag alig valami szívódik fel a gyomorból.

A vizes, folyékony anyagok, mint például a levesek, lényegesen gyorsabban haladnak át a gyomron. A zsírok, sokkal tovább maradnak. A szénhidrátokból, fehérjékből és zsírokból álló szokásos étel 3-5 óra alatt kiürül a gyomorból. A gyomorfal mirigyei és speciális sejtjei nyákot, enzimeket, sósavat és egy olyan faktort termelnek, amely a B12 vitamin átjutását segíti elő a bélfalon át a vérkeringésbe. A gyomortartalom savanyú kémhatású, és a gyomornedv, a gyomor speciális terméke, több anyagból áll:

• pepszin: a gyomor legfőbb enzime, a húsok és más fehérjék hatékony emésztője. Csak savas közegben hat.
• renin: a tejet alvasztja meg.
• sósav: a gyomorfal sejtjei termelik, így biztosítják a savas kémhatást.

Vékonybél

A vékonybél körülbelül 7m hosszú bélrészlet, ahol az emésztés teljesen végbemegy, és gyakorlatilag az összes tápanyag felszívódik. A savanyú kémhatású gyomorral ellentétben, a vékonybélben lúgos a közeg, amit az epe, a hasnyálmirigy nedve és a vékonybél falának szekrétuma biztosít. A lúgos kémhatás részben az emésztéshez, részben a felszívódáshoz szükséges.

A nyombél – a patkóbél, duodénum -, amely a gyomor kivezetőnyílásánál – pylorus – kezdődik, a vékonybél első része. A folytatása a körülbelül 3m hosszú ún. éhbél – jejunum. Ezután a körülbelül 3-4m hosszú csípőbél – ileum – kezdődik.

Ha a vékonybél félig folyékony tartalma a perisztaltika eredményeként továbbhalad, akkor mondjuk, hogy korog a gyomrunk, miközben, fentebb már leírtuk, hogy a gyomor ennél jóval feljebb található:)

Gyakorlatilag, a tápanyagok teljes felszívódása a vékonybélből történik.

Vastagbél

Bármilyen anyag hagyja is el az ileumot, és jut a coecumon – az a hely, ahol a vékonybél a vastagbélbe szájadzik – át a vastagbélbe, az meglehetősen híg, sok vizet tartalmaz. A visszaáramlást a coecum izmos szelepe akadályozza meg.

A vastagbél elsődlegesen tároló és víztelenítő szerv. A bejutó folyékony halmazállapotú anyagok félig szilárdakká válnak, amint a víz felszívódik. 10-12 órát vesz igénybe, amíg a tartalma végighalad a vastagbélen.

A vastagbelet, ellentétben a csíramentes gyomorral, baktériumok népesítik be. Ez a normális baktériumflóra. A széklet, nagyrészt baktériumokból áll az emészthetetlen anyagokon, főleg cellulózon, valamint a vérből eltávolított, illetve a bélfalról levált anyagokon kívül.

Máj

A máj a zsírban oldódó vitaminok legfőbb tároló, raktározó szerve.

A máj a szervezet legnagyobb tömör szerve, tömege körülbelül 2kg. Máshoz nem hasonlítható kémiai üzem. Csaknem minden kémiai vegyületet át tud alakítani. hatásos méregtelenítő szerv, amely lebontja a legkülönbözőbb toxikus molekulákat, és ezáltal azok veszélytelenekké válnak. Vértárolóként is működik, továbbá az A- és D-vitamin, valamint a megemésztett szénhidrát – glikogén – raktára is. Utóbbit lebontva és a vérkeringésbe juttatva biztosítja a normális vércukorszintet. Számos enzimet, fehérjét állít elő. A májban képződik a koleszterin, az A-vitamin, itt szintetizálódnak a véralvadás különböző faktorai.

A máj egyik fő feladata az epe képzése. Az epe olyan sókat tartalmaz, amelyek detergens hatásuk révén emulgeálják a zsírnemű anyagokat, és ezáltal elősegítik a hatékony emésztésüket

Epehólyag

Az étel megpillantására is kiürülhet az epehólyag.

Az epehólyag egy 7-8cm hosszú, zsákszerű tárolószerv. Felfogja a májban képzett epét, kémiailag módosítja és betöményíti azt. Az étel íze vagy néha csupán a megpillantása is elég lehet ahhoz, hogy kiürüljön. Az epe alkotórészei néha kiválnak, és epekövet alkotnak.

Hasnyálmirigy

A hasnyálmirigy termeli a szervezet legfontosabb enzimeit.

Hasnyálmirigyünk körülbelül 15cm hosszú, és a patkóbél hajlatában fészkel. Bizonyos sejtcsoportjai – Langerhans-féle szigetek – az inzulint termelik, amely a cukor elégetését gyorsítja a szervezetben. Az inzulint nem az emésztőrendszerbe, hanem a véráramba juttatja el. A hasnyálmirigy nagyobbik része nedvet termel és juttat a vékonybélbe, amely a legfontosabb emésztőenzimeket tartalmazza:

• a zsírokat hasító lipázokat
• a fehérjéket bontó proteázokat és
• a keményítő lebontásáért felelős amilázt.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A táplálkozásról
• Anyagcsere – Emésztés
• Telítődésérzékelők
• Kövérség – Soványság
• A tartós fogyás titka
• Az elhízásról – pszichológusszemmel

Mód arra, hogy a vitamint 24 órán át védjék.

A vitaminok gyártásában nagy lépést jelentett a késleltetett, vagy nyújtott hatású, vagy retard készítmények bevezetése. Ezekben a preparátumokban a vitaminokat úgynevezett mikropelletekbe zárják, majd egy olyan különleges hordozóanyagba keverik, amely 6-20 órás lassú kioldódásukat a felszívódásukat teszi lehetővé. A legtöbb vitamin vízben oldódik, és mint ilyen, a szervezetben nem tárolható. Késleltetés nélkül gyorsan felszívódik a véráramba, és akármilyen nagy volt is az adag, 2-3 órán belül a vizelettel kiürül a szervezetből.

A késleltetett vagy nyújtott hatású készítmények optimális hatékonyságot, minimális kiürülési veszteséget és éjjel-nappal állandó, megbízható vérszintet garantálnak.

A szervezetbe kerülő szervetlen vasnak csak a 2-10%-a szívódik föl!

A kelátképzés az a folyamat, amelynek során az ásványi anyagok emészthetővé válnak. A közönséges ásványi kiegészítők, mint a csontliszt és a dolomit, gyakran nem kelátformában vannak. Ahhoz, hogy a szervezet felhasználhassa ezeket az emésztés során, keláttá kell alakulniuk. Sok emberben ez a természetes kelátképzés nem eléggé hatékonyan megy végbe, és ezért a beszedett ásványi kiegészítőknek alig van hasznuk.

Ha meggondolja, hogy a szervezet nem használ fel mindent, ami a táplálékkal bekerül, hogy legtöbbünk nem emészti meg hatékonyan a táplálékot, hogy a szervezetbe kerülő szervetlen vasnak csak 2-10%-a szívódik föl ténylegesen, és ennek a kis mennyiségnek is kiürül a fele, akkor biztosan megérti, hogy mennyire fontosak a kelát formába átalakított ásványi anyagok. Az aminosavakkal kelátokat alkotott ásványi kiegészítők 3-10-szer jobban felszívódnak, mint a nem kelát formában levők, és ez igazán megér egy kis járulékos költséget.

Például, az A-vitamin rendszerint a halmájolajból származik. A B-vitamin-komplexet élesztőből vagy májból nyerik. A C-vitamin leginkább a csipkebogyóból vonható ki. Az E-vitamint általában szójababból, búzacsírából vagy kukoricából állítják elő.

Mindenkinek más az igénye, és ezért a gyártó cégek sok vitamint a legkülönbözőbb formában kínálnak:

• A tabletták a leggyakoribbak. Könnyebben tárolhatók, szállíthatók és hosszabb a szavatossági idejük, mint a poroknak és a folyadékoknak.
• A kapszulákat a tablettákhoz hasonlóan könnyen lehet tárolni és szállítani. Rendszerint a zsíroldékony vitaminokat, például az A-, D- és E-vitamint hozzák így forgalomba.
• A porok előnye, hogy nagy adagokban szedhetők. Egy kávéskanálnyi C-vitamin-por 4000 mg-ot is kitehet. Nincsen bennük töltő-, kötő- vagy adalékanyag, ami esetleg allergiát okozhat.
• A folyadékokat könnyen lehet italokhoz keverni. Különösen azoknak alkalmas, akik nem képesek kapszulákat vagy tablettákat lenyelni.

A zsíroldékony vitaminok, amilyenek az A-, D-, E- és K-vitamin, száraz vagy vízoldékony formában is kaphatók, és így azoknak tanácsos adni, akiknek a gyomra felfordul az olajtól, akik pattanásos vagy zsíros bőrűek, valamint akik az étrendjükből a zsírok nagy részét kiiktatták.

A zsíroldékony vitaminok megfelelő felszívódásához a táplálékban zsírra van szükség. Aki zsírszegény diétát tart, és A-, D-, E- vagy K-vitamint szed, javaslom, hogy azt száraz formában tegye.

1. Az anya számára megfelelő, a saját kultúráját tiszteletben tartó, segítőkész személyek vegyék körül a szülés alatt!
2. Szülés alatt az anya ne kapjon gyógyszert, részesítsék előnyben a természetes szülést segítő módszereket (masszázs, aromaterápia, víz injekciók, mozgás)!
3. Tegyék lehetővé, hogy az anya olyan testhelyzetben vajúdjon és szüljön, ahogy az számára a legkényelmesebb!
4. Hamar szárogassák meg a kisbabát, de ne töröljék le róla a bőrét védő és tápláló magzatmázat!
5. Helyezzék a pucér kisbabát édesanyja meztelen mellkasára, úgy, hogy a baba pocakja érintkezzen az anya testével, és együtt takarják be őket!
6. Engedjék, hogy a baba maga találja meg a mellet! Az anya természetesen megérinti, simogatja, ezzel tartja fenn a kisbaba érdeklődését, és ösztönösen úgy helyezkedik, hogy segítse a kicsit, hogy könnyeben elérje a mellet. (Soha ne tegyük az újszülöttet erőszakkal mellre!!!)
7. Az első szoptatás után se válasszák el a kisbabát édesanyjától! Hadd maradjon a kicsi az anyja testén, amíg mind a ketten jól érzik magukat!
8. Azok az anyák is kapják meg ugyanígy kisbabájukat, akik császármetszéssel szültek!
9. Kerüljék a fájdalmas és stresszkeltő beavatkozásokat! A babát SZOPTATÁS UTÁN is meg lehet mérni, és elég, ha akkor kapja meg a prevenciós gyógyszereket.
10. Ne kapjon az újszülött szoptatás előtt semmilyen folyadékot vagy táplálékot, kivéve, ha ennek alapos orvosi indoka van!

Szerző: Polyák Éva, dietetikus

A vegetáriánus vagy vegán családban cseperedő gyermekek esetén nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a kicsi minden szükséges tápanyaghoz hozzájusson. A szigorú, kizárólag növényi táplálékokat tartalmazó vegán és makrobiotikus táplálkozás a babák számára nem elfogadható. Ezek a táplálkozási formák nem fedezik a csecsemők energia- és tápanyagszükségletét, ugyanis az étrend fehérjében, B6-, B12- és D-vitaminban, vasban, kalciumban és cinkben hiányos, márpedig ez fokozott kockázatot jelent*. Hiánybetegségeket okoznak, s ezek súlyos esetben akár halálra is vezethetnek. Ha a szülők ragaszkodnak a vegetáriánus táplálkozás valamelyikéhez, a laktoovo- vagy a laktovegetáriánus formát lehet javasolni, de az étrendet szakemberrel, dietetikussal kell összeállítani.

Hangsúlyozni kell, hogy a csecsemők szükségleteit a kellően változatos, helyesen összeállított, vegyes étrend fedezi a legjobban.

*Domonkos, A.: Alternatív étrendek a gyermekélelmezésben. Élelmezés. 10. 24–25, 2005.

Polyák Éva, dietetikus

A csecsemő legjobb tápláléka az anyatej, hiszen megfelelő mennyiségben, minőségben és könnyen emészthető formában tartalmazza azokat a tápanyagokat, amelyekre a babának szüksége van. Az anyatejes táplálás kedvezően befolyásolja az értelmi képesség fejlődését, s védőanyagainak köszönhetően a szoptatott gyermekek körében ritkábban fordulnak elő bél- és húgyúti fertőzések, légúti betegségek és allergiák.

Születéskor a bélrendszer teljesen steril. A szülés során a csecsemő áthalad a szülőcsatornán, ahol érintkezik azokkal a mikrobákkal, amelyek az anya szervezetében találhatók. Az anyatej első kortyaival számos jótékony baktérium (Lactobacillus- és Bifidobacterium-faj) kerül a csecsemő tápcsatornájába. Hatásukra a vastagbélben olyan anyagcsere- és immunológiai folyamatok következnek be, amelyek gátolják a veszélyes kórokozók megtelepedését, serkentik a bélműködést, s hozzájárulnak a vitamintermeléshez.

A tápszerrel táplált csecsemők bélflórájában nem a bifidus baktériumok dominálnak, emiatt a védőhatás kisebb, a bél sérülékenyebb. Nem kell azonban megijedni azoknak az anyukáknak, akik valamilyen ok miatt nem tudják anyatejjel táplálni gyermeküket, hiszen a tápszeres babák bélműködésének és -védelmének támogatására már kifejlesztettek élő bifidus baktériumokat tartalmazó, probiotikus csecsemőtápszereket. Ezek a baktériumok az anyatejhez hasonlóan védik és fenntartják az egészséges bél működését.

Elválasztás

Az elválasztás kifejezés több módon értelmezhető. Jelentheti az anyatejes táplálásról a tápszeres táplálásra való áttérést, illetve az anyatejes vagy tápszeres táplálásról való fokozatos áttérést a szilárdabb ételekre. A WHO meghatározása szerint az eszményi elválasztási időt a csecsemő fejlődése, növekedése határozza meg. Az elválasztást akkor kell elkezdeni, amikor az anyatej vagy a tápszer nem elegendő az optimális súlygyarapodás eléréséhez, ezért a csecsemő étrendjébe kalóriában és összetételében más táplálékot kell beiktatni.

A Magyar Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium hat hónapos korig kizárólagos anyatejes táplálást javasol, s ha mód van rá, egyéves korig még az anyatej legyen a fő táplálék (1).

Mikor?

Az elválasztás ideális esetben hosszabb folyamat. Az anyuka szemléletmódjától függően az elválasztás lehet hirtelen vagy fokozatos. Tarthat napokig, hetekig vagy néha hónapokig.

Arra a kérdésre, hogy mikor érkezett el a hozzátáplálás ideje, az anyuka gyermeke viselkedéséből is következtethet. Ilyen viselkedés lehet, ha a baba a megszokottnál mohóbban szopik, és szoptatáskor mindkét mellet kiüríti, mégis éhesnek látszik, illetve az etetés után egy-két órával újra szopni szeretne, s ami a kezébe kerül, a szájába dugja, kóstolgatja. Ha ilyet tapasztalunk, azt jelezheti, elérkezett a hozzátáplálás ideje. Ez az időszak általában a hatodik hónap táján következik be. Erre az időszakra megkétszereződik a baba születési testtömege, s nő a fejlődő szervezet energia- és tápanyagigénye, ezért nem elégíti ki energiaszükségletét a kizárólagos anyatejes táplálás. A korszakhatárok nincsenek kőbe vésve, hiszen a babák igényei igen eltérhetnek. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az új étel bevezetése nem a szoptatás helyettesítését vagy befejezését jelenti, hanem a kiegészítését.

Az elválasztás időpontját meghatározhatja az is, hogy a baba anyatejes vagy tápszeres táplálásban részesül-e. Ha tápszert kap, a hozzátáplálást már négy hónapos korban elkezdhetjük.

Hogyan?

Kezdetben lé formájában, szoptatás után tizenöt–harminc perccel, egy-két kiskanállal kóstoltassuk meg a babával az új ízeket, majd a következő napon négy kanállal kínáljuk a kicsit, s fokozatosan növeljük a mennyiséget egy teljes adaggá. Fő a fokozatosság! Egyszerre csak egy új élelmi anyaggal próbálkozzunk, mert egyrészt a tápcsatornába kerülő idegen anyag az egyéni érzékenységtől függően ingerelheti az immunrendszert, s kóros immunválaszt, allergiát válthat ki, másrészt ha ilyesmi előfordul, az ok könnyen azonosítható.

A bevezetésre a délelőtti órákban kerüljön sor, mivel ha esetleg emésztési problémák jelennek meg, nem az éjszakai órákban nehezítik meg a baba és a család életét. Mindenképpen figyeljük, hogy nem észlelünk-e allergiás reakciót:

• kiütéseket, elsősorban a száj körül, a hason és a háton
• hasfájást és
• szélgörcsöket.

Próbáljuk meg mindennap ugyanabban az időpontban kínálni az új ételt.

Mit?

Sok anyukában felmerülhet a kérdés, miért kell figyelni az élelmi anyagok bevezetésének megfelelő sorrendjére, amikor a gyári készítésű bébiételek olyan alapanyagokat tartalmaznak, amelyeknek a házi bevezetését a szakemberek csak később ajánlják.

A gyári készítésű bébiételek és tejpépek a csomagolásukon feltüntetett életkortól biztonsággal adhatók, még olyankor is, ha olyan összetevő (pl. tej, méz) van bennük, amelyet házi felhasználásban nem javasolnak a dietetikusok. Ennek az az oka, hogy a bébiételekben, a szigorú és körültekintő gyártástechnológiának köszönhetően, ezek az alapanyagok megfelelően át vannak alakítva, így a babák táplálására alkalmasak.

Az első ételek általában gyümölcslevek és gyümölcspépek. Ezeket a baba szívesebben fogadja el édes ízük miatt, mint a főzelékféléket. Kezdetben a legsemlegesebb ízű, könnyen emészthető gyümölcsöket próbáljunk ki, ilyen

• az alma,
• az őszibarack,
• a banán, majd a későbbiekben
• a meggy és
• a cseresznye.

Kerüljük az apró magvas, nehezen tisztítható, hisztamin felszabadulását kiváltó gyümölcsöket:

• epret,
• málnát,
• kivit,
• ribizlit,
• szedret,
• egrest,
• áfonyát (2).

Zöldségek és főzelékfélék közül először:

• a burgonya,
• a sárgarépa,
• a sütőtök és
• a cékla kerüljön sorra.

Ha a baba a gyümölcsök után nem fogadja el a kevésbé édes ízű főzelékféléket, a gyümölcsöket keverjük össze a főzelékfélékkel, majd fokozatosan csökkentsük a gyümölcsök arányát, míg el nem fogadja a baba magában a főzeléket.

Az új ételek bevezetésének sorrendje mindig függ az idénygyümölcsöktől és -zöldségektől is.

A vashiány kialakulásának megelőzése végett a hatodik hónap végén elkezdhetjük a hús bevezetését (1). Kezdetben soványabb csirkehúst, majd sertéshúst adjunk. Húskészítményt, felvágottat ne adjunk. A hatodik hónap végén elkezdhetjük a gluténtartalmú kásák és tejpépek, valamint rizs és kukoricapelyhek adását. A gyümölcspépeket reszelt babapiskótával, keksszel vagy rizzsel dúsíthatjuk, így növelhetjük a babadesszertek tápanyagtartalmát is.

A hetedik hónapban bevezethetjük:

• a körtét,
• a cukkinit,
• a salátát,
• a brokkolit,
• a fehérrépát,
• a paszternákot,
• a tököt,
• a kelbimbót és
• a passzírozott zöldborsót.

Májat hetente egyszer adhatunk, legjobb a csirkemáj. Az energiaszükséglet kielégítéséhez a főzelékeket egy kiskanál étolajjal dúsíthatjuk (3). Sót és cukrot ne használjunk ízesítésre, petrezselyemmel, kaporral és zellerlevéllel fűszerezzünk.

A nyolcadik hónaptól:

• szilvával,
• ringlóval,
• sárgabarackkal,
• görögdinnyével,
• sárgadinnyével és
• cseresznyével bővíthetjük a gyümölcsök sorát.

A zöldségek és főzelékfélék közül:

• a karalábé,
• a kelkáposzta,
• a karfiol,
• a zöldborsó és
• a csicsóka bevezetése kezdődhet meg.

Vöröshagymát és fokhagymát is használhatunk sütve vagy főzve.

Húsok közül bevezethetjük a marhahúst. Tojást allergizáló tulajdonsága miatt nyolc hónapos kor előtt ne adjunk, s utána is csak a főtt sárgáját adjuk. A tojásfehérje egyéves kor után következhet (3).

A tej és tejtermékek közül, ha a családban nem fordult elő allergiás betegség, a kefirt, a natúr joghurtot, a túrót és a sajtot nyolc hónapos kortól adhatjuk a babának kis mennyiségben, főzelékek vagy gyümölcsök mellé kiegészítésként (2). Tejet szintén csak egyéves kor után adjunk a babának.

A gabonafélék közül zabbal, árpával és rozzsal bővíthetjük a választékot.

A fűszerek közül:

• bazsalikommal,
• kakukkfűvel,
• borsikafűvel,
• borsmentával,
• citromfűvel és
• lestyánnal ízesíthetünk.

Egyéves kor után ajánlott bevezetni a savas gyümölcsöket (citrusfélék), az apró magvas bogyósokat (málnát, epret, ribizlit, kivit stb.), a nyers, lereszelt zöldségeket (uborkát, paprikát, retket), a hüvelyeseket (babot, feles borsót, csicseriborsót stb.), a csemegekukoricát, a gombát, a darált diót, mogyorót, mandulát, tökmagot és napraforgómagot, a tehéntejet, a juhtúrót és a juhsajtot. A kakaó, a malátakávé, a méz, a gyógytea és a gyümölcstea szintén várhat az első év betöltéséig.

Folyadékpótlás

A jól szopó csecsemőnek, amíg csak anyatejet kap, nincs szüksége folyadékkiegészítésre. Kivételes esetekben – lázas állapotokban, meleg nyári hónapokban, hasmenés és hányás esetén – pluszfolyadékot kell kapjon. Tápszeres babáknál is pótolni kell a folyadékot. Erre a célra a forralt, lehűtött víz, a babavíz, az ízesítetlen kamillatea és a gyermektea a legalkalmasabb.

Ne adjunk a babának egyéves kor alatt csapvizet, ásványvizet, kútvizet, mézzel ízesített teát és gyümölcsteát, de egyéves kor után is tartózkodjunk a szénsavas üdítőitaloktól és a túlcukrozott teáktól!

Ételkészítési eljárások

Sok anyuka úgy gondolja, hogy az otthoni ételkészítés sok vesződséggel és idővel jár, s összeegyeztethetetlen a családtagok étrendjével. Ez nem így van, de egy kis tervezést azért igényel. Az alapanyagok, az előkészítési és elkészítési műveletek is hasonlók vagy éppen ugyanazok, csupán a befejező műveletekben van egy kis eltérés. Előnye, hogy az anyuka pontosan tisztában lesz azzal, hogy mit is eszik szeme fénye.

Elkészítési műveletek közül kezdetben a főzést részesítsük előnyben. Ez lehet vízben vagy gőzben főzés, majd bevezethetjük a párolást, végül a kíméletesebb sütési eljárásokat (cserépedényben, teflonban, sütőzacskóban). Az első időszakban a főzelékeket önmagával vagy burgonyával sűrítsük, s anyatejjel, forralt vízzel vagy főzővízzel hígítsuk mézsűrűségűvé.

A kezdeti ételek állaga lé, püré és pép legyen, mivel a babának reflexes a nyelése, s ez fokozatosan válik tudatos tevékenységgé. A zöldségek és a gyümölcsök pépesítéshez használhatunk almareszelőt, szitát, botmixert vagy turmixgépet. Ha a babának már kibújtak a fogai, a pépesítésről áttérhetünk a villával való összetörésre. Az a legmegfelelőbb, ha kezdetben megfőzzük a húsokat, majd pürésítjük, daráljuk és így adagoljuk az elkészített főzelékbe. Később készíthetünk belőlük krémet, pástétomot, felfújtat, pudingot és vagdaltat is.

Ne adjunk a babának:
• egész diót, mogyorót, cukorkát stb., mert félrenyelheti,
• nyers tojást vagy húst tartalmazó ételeket,
• csípős, erősen fűszerezett vagy zsíros ételeket.

Irodalom
1. Arató, A., Várkonyi, Á. (szerk.): Az egészséges csecsemő táplálása. Gyermekgyógyászati Útmutató, 233–257, 2004.
2. Polgár, M.: Gyermekkori táplálékallergiák. SpringMed, Budapest, 2003.
3. Barna, M. (szerk.): Táplálkozás – Diéta. Medicina, Budapest, 1999.