Az Amerikai Pszichológiai Szövetség szerint a zaklatás az agresszív magatartás egy formája, amelyben valaki szándékosan és ismételten más személy számára sérülést vagy kellemetlenséget okoz. Annak ellenére, hogy a zaklatás általában gyermekkorban fordul elő, a hatás akár felnőttkorig is fennmaradhat. A Duke University nemrégiben végzett olyan kutatást, amely megmutatja, hogy az agorafóbia és a pánikbetegségek aránya a zaklatás következtében jelentősen növekszik. A mentális egészséggel kapcsolatos problémák, például a depresszió, szorongás és az alacsony önértékelés sok olyan felnőttet kísértenek, akiket gyermekkorban zaklattak.

Június 19-én volt az anti-bullying világnap vagy más néven az agresszió elleni világnap és nem írtam róla külön, hiszen született róla már cikk (Az online gyűlölködők kezelése), ami négy éve folyamatosan címlapon van és nem szűnik az érdeklődés iránta. Aztán, született egy új profil instagramon, ami hatalmas port vert internetes körökben, és kikiáltották cyberbullying oldalnak, és végül több poszt és sztori született ezzel kapcsolatban, mint az anti-bullying világnappal kapcsolatban. És mivel én azok táborát erősítettem, akik azt mondták, hogy nem az ominózus oldal eredeti céljával van/volt gond, hanem a megvalósítással, ezért aztán befutott hozzám jó néhány kérdés azzal kapcsolatban, hogy miért is vannak olyanok, akik másokat zaklatnak, bántalmaznak, megaláznak és/vagy megszégyenítenek.

Mára, a megfélemlítés, zaklatás, terrorizálás vagy bullying komoly közegéségügyi problémvá lett. Nem mondhatjuk, hogy itthon kevésbé van jelen, mint külföldön. Gyermekek terrorizálják egymást az iskolában, tanár terrorziál gyermeket, gyermek terrorizál tanárt, felnőttek terrorizálják/mobbingolják egymást a munkahelyen és interneten egyaránt.

Az internet indulásának hajnalán eszembe sem jutott, hogy egyszer majd egy ilyen tartalmú cikket is meg kell majd írnom. Furcsa gyűlölethullám fut át az internet világán, ahol frusztált arctalan senkik csapnak le gyanútlan áldozatukra, mint tigris a prédájára.