Sikerült újra egy nehéz, és nagy témát választanunk. Egyrészről nagyon könnyű, más részről pedig, nagyon nehéz írni a cukorbetegség pszichológiai vonatkozásairól. Mivel kolléganőm, Veress Dóra, bőven írt a testi tünetekről, mint tudatzavar, kóma, depresszió, skizofrénia, ezért én most erről nem írnék bővebben.
Amiről igen kevés szó esik, az a cukorbetegséggel járó lelki megterhelés. Természetesen, elmondható, minden betegség megviseli mind fizikailag, mind pedig lelkileg a beteget és a családját, de minden esetben más-más történik, az egyéni preferenciákról már nem is szólva. A lelki megterhelések egyik velejárója – szinte minden súlyosabb betegség esetén – a depresszió.
Akár 1-es, akár 2-es típusú cukorbetegségről beszélünk, ugyan azt a nagy feladatot kell végrehajtania a betegnek: életmódváltás. Manapság, ez igen divatos szó, kevés tartalommal sokak számára. Azonban, egy cukorbetegnek, ez egy igenis nagyon komoly, akár súlyos terhekkel telerakott fogalom; az élete múlhat rajta.
Az élet furcsa fintora, hogy a diabetes mellitus (διαβήτης) magyarul, mézédes átfolyást jelent.
Mire kell odafigyelni?
Az első legfontosabb dolog, hogy ne alakuljon ki az ún. betegségtudat. A cukorbetegség nem csak betegség, hanem egy olyan állapot is, mellyel együtt lehet élni, kezelni lehet, kordában lehet tartani. Megbarátkozni ugyan nem kell vele, de el kell tudni fogadni. Az elfogadás folyamata lassú és göröngyös is lehet.
Először, legtöbben kétségbe esnek, idegesek lesznek a hír hallatán. Kevesebb esetben ugyan, de sajnos előfordul, hogy a beteg egy kisebb sokkot kap a diagnózist hallva. Az orvost hallgatva el sem akarjuk hinni, hogy ez az egész velünk történt meg.
Ezekben a percekben kell erősnek lennünk és az sem egy utolsó szempont, hogy a család az ember mellett áll. Fontos, hogy legyen egy olyan személy, akihez kérdéseinkkel fordulhatunk, akitől teljes körű támogatást és felvilágosítást kaphatunk.
A fentebb emlegetett depresszió, a legtöbb esetben pont azért alakul ki, mert a beteg ún. lelki gondozása elmarad. Egyre kétségbeesettebb, bizonytalanabb, kilátástalannak érzi az életét. Sokan úgy érzik, hogy olyan konfliktushelyzetbe keveredtek a cukorbetegségük által, amit nem tudnak feloldani. Ebben, nagy szerepe van a társadalmi elfogadásnak, vagy éppen el nem fogadásnak is.
Kérdések
A leggyakrabban elhangzó kérdések, általában a betegség társadalmi elfogadottságával kapcsolatosak. Hogyan fogadják ezt majd a munkahelyem? Hogyan tudom betartani a diétát a munkahelyemen? Hogyan tudom beadni magamnak az injekciót a munkahelyemen? Hogyan tarthatom meg a húsvéti böjtöt? Emiatt elveszíthetem az állásomat? Hogyan oldom meg a munkahelyi étkezésem?
Az önmagunkra vonatkozó kérdések csak ezek után jönnek általában. Mostantól nem ehetem a kedvenc ételeimet? Magamnak külön kell vásárolnom, főznöm? Képtelen vagyok cukor nélkül meginni a kávét; mi lesz most velem?
Distressz
A fent elhangzott kérések nyomán alakul ki a legtöbb cukorbetegnél az ún. distressz. A distressz, a stresszel ellentétben – ami lehet pozitív és negatív, előre vivő és hátráltató is – mindig rossz. Minél többet idegeskedik az alany a fenti kérdéseken, minél inkább belelovalja magát, annál inkább elhatalmasodik rajta a distressz, mely egy bizonyos ponton túl már súlyosbíthatja a cukorbetegséget és egyéb más betegségeket is előidézhet a magas vérnyomástól kezdve az egyéb szív- és érrendszeri megbetegedéseken át, egészen a gyomorproblémákig. Itt, újra meg kell említenünk a depressziót, mivel a stressz depressziót okozhat.
Gyermekkori cukorbetegség
Sajnos, a cukorbetegség öröklődhet. Az 1-es típusú diabétesz esetén, ha az apa beteg, annak a valószínűsége, hogy a gyerek is beteg lesz, 5%. Az anya betegsége esetén kevesebb: 2,5%-ról beszélhetünk. Mindkét szülő érintettsége esetén a valószínűség emelkedik: 20%-ra. A 2-es típusú diabétesz esetén, ha csak az egyik szülő beteg a gyerek diabéteszének valószínűsége 50%.
Nagy általánosságban elmondható, hogy a gyermekek sokkal könnyedebben veszik az akadályokat, mint a felnőttek. Az elfogadási folyamatuk is gördülékenyebb, gyorsabb. Csupán, egy igazi hátráltató tényező lehet, éspedig a szülő. Tisztában vagyok vele, hogy ezt rossz hallani, de tény. Attól, hogy a gyermekünk gyerek még, nem hülye! Mikor a szülő túlaggódja, túlstresszeli magát, pontosan érzi, hogy baj van. Valami nem stimmel. A gyermekek, egyébként is hajlamosak önmagukat hibáztatni szüleik gondjaikért, de mikor ennyire egyértelmű a helyzet, hogy az ő betegségük miatt van rosszul anya és apa, akkor ezzel csak még inkább rontunk a helyzeten.
A szülő feladata – bármilyen nehéz is -, hogy pozitívan forduljon gyermeke felé. Ez, nem azt jelenti, hogy bagatellizálja el a betegséget, de a ránk váró, esetleges nehézségekre reagálhatunk úgy is, hogy “Semmi probléma, megoldjuk!”, “Menni fog!”. Nagy szükség lesz az édesanya kreativitására a konyhában, és diéta esetén az első egy-két hónapra nyugodtan álljon át az egész család a cukorbeteg gyermek diétájára. A család, sportoljon együtt. Ha szükséges forduljanak sportorvoshoz, aki a legmegfelelőbb sportot tudja ajánlani a gyermek fizikumának megfelelően.
Ki segíthet és hogyan?
Természetesen, első sorban az Ön orvosa, hiszen nem mindegy, hogy 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizálják. Az életmódváltásban leghatékonyabban egy pszichológus tud Önnek segíteni, a diétája összeállításához pedig, keressen fel egy szakavatott dietetikust, akivel a vallási böjtök megtartását is jól átbeszélheti. Talán az Iszlám hívők könnyebb helyzetben vannak, ugyanis számukra van külön oktatási program Ramadan idejére és diétás menüvel is segítik a híveket.
Ezen kívül érdemes sorstársainkkal is eszmecserét folytatni. Ki hogyan oldotta meg egy-egy problémáját, hogyan menedzselik cukorbetegségüket, hogyan oldották meg a böjtöt? Gyakorlati tapasztalatokat hallhatunk, ismerhetünk meg, melyek megkönnyíthetik mindennapjainkat és lelkileg is sokat segítenek.
Ajánló:
- Szénhidrátok a cukorbetegek étrendjében
- Szénhidrátok a fogyókúrában
- Várószoba.hu – Cukorbetegség közösség
A negyedik Konzíliumon résztvevő blogok: