Előző publikációinkban többször szóba került már a homeosztázis. Több levelet is kaptunk a témában, ami azt mutatja, hogy némi félreértésre adhatott okot a homeosztázis emlegetése. Nos, evési szokásaink, viselkedésünk, számos eltérést mutat a homeosztázistól. Sokunk testsúlya egyáltalán nem olyan állandó, mint ahogy a homeosztatikus nézőpont alapján várhatnánk.

A legnagyobb eltérés az evés homeosztatikus szabályozásától a kövérség, ami kultúránkban igen gyakori. A kövérség gyakorisága társadalmi csoportonként változó, és gyakoribb nőknél, mint férfiaknál.

A kövérség, az egészséget is veszélyezteti. Hozzájárul a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szívbetegségek gyakori előfordulásához és a meddőséghez is. Ezeken kívül, kultúránkban a kövérség társadalmi bélyeg is. Nem csak akaraterő-hiányt és gyengeséget tulajdonítanak az elhízott embereknek, hanem más, komoly előítéletekkel is meg kell birkózniuk. Sok ítélkező nem is gondolja, hogy az általa lenézett, megbélyegzett ember, nem azért „kövér”, mert éjjel-nappal zabál, hanem genetikai tényezőknek köszönheti elhízását.

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a kövérség összetett probléma, ami genetikai, anyagcserével kapcsolatos, táplálkozási, pszichológiai, szociológiai és környezeti tényezőket is magában foglalhat. Meglehet, hogy a kövérség nem egy betegség, hanem betegségek sokasága, melyek mindegyikének a kövérség a fő tünete.

Röviden azt mondhatjuk, hogy azért lesz valaki kövér, mert genetikailag hajlamos a kövérségre, vagy mert – pszichológiai és/vagy szociológiai okokból – túl sokat eszik. Egyes esetekben mindkét tényező jelen lehet, míg másokban vagy csak az örökletesség, vagy csak a túlzott evés a bűnös.