Az egyik legfontosabb dolog, az önmegfigyelés. Mikor úgy érezzük, hogy valami nem stimmel, elkezdünk odafigyelni önmagunkra és a szokatlan jelekre, melyek eddig nem tartoztak az életünkhöz. Mindenkivel előfordulhat, hogy nincs kedve hétfőn reggel kikelni a meleg ágyból és munkába menni, de aztán mégis útnak indulunk. Viszont, ha ez az állapot, már több mint egy-két napja tart, és egyre nehezebb elindulni, ott bizony már baj van.

Időpontot foglalok!

Mivel a depresszió társadalmi megítélése igen rossz – értjük ez alatt azt, hogy az emberek nem ismervén a betegséget, a depressziót valami banális hülyeségnek, luxuskiváltságnak, lustaságnak tartják -, ezért hajlamosak vagyunk elhessegetni magunktól a gondolatot is, hogy ezek a tünetek bizony a depresszió előjelei.

Ilyenkor kezdünk bele önmagunk győzködésébe, hogy csak kimerültek vagyunk, biztosan elkaptunk valamilyen vírust  vagy csak rosszul aludtunk az éjjel. Ez a legrosszabb, amit tehetünk magunkkal.

Akkor mi a megoldás?

Elsőként az, hogy komolyan vesszük a kezdeti tüneteinket és nem bagatellizáljuk el. Őszinték vagyunk saját magunkhoz és igyekszünk megvizsgálni, hogy miért is kerültünk a kialakult helyzetbe.

• Mi nem tetszik?
• Mi bánt minket?
• Miért nem érezzük jól magunkat a bőrünkben?
• Ha valaki párkapcsolatban él, forduljon segítségért párjához. Beszélgessenek őszintén. Esetleg min kell változtatni?

Ezek a legfontosabb, kezdeti lépések.

A következő lépésben, szintén őszintén valljuk be önmagunknak, hogy mit is szeretnénk csinálni? Hogyan szeretnénk élni? Mi lenne számunkra a jó? Ne tagadjuk meg önmagunktól a mozit, a színházat, a baráti látogatást. Szakítsuk ki magunkat a mókuskerékből és ne vállaljuk túl magunkat. Mondhatnánk azt is, hogy kicsit önző módon gondolj saját magadra!

Időpontot foglalok!

Szakíts időt pihenésre. Pihenésre, alvásra nagy szüksége van a szervezetünknek, hogy egészséges tudjon maradni. Kipihenten nyugodtabbak, türelmesebbek vagyunk. Hogy ez miért fontos? Mert a túl sok idegeskedés, a stressz depressziót okozhat. Korábban, már erről is írtunk.

Nagyon fontos, hogy a pihenés, az önmagadra szánt idő miatt ne legyen bűntudatod! Ez, Neked jár! Sőt, szervezetednek szükséges! A jelentkező tüneteid miatt se legyen bűntudatod!

Ugyan, az emberi butaság határtalan, de ne figyelj arra, hogy mások mit mondanak; a depresszió súlyos probléma, amivel foglalkozni kell! Nem lehet bűntudatod amiatt, hogy megkörnyékezett ez a betegség.

A legfontosabb, hogy megelőzzed a súlyos bajt. Természetesen, ez is tűnhet önzőségnek, de az egészségünknél nincs semmi fontosabb!

Próbálj meg pozitívan gondolkodni, de ne légy irreális. A problémákat látni kell, hogy meg tudjuk oldani azokat. Viszont, állhatunk a problémákhoz pozitívan is. Ne azt nézzed, hogy mit miért nem lehet, nem tudsz megoldani, hanem azt keressd, hogy mit hogyan lehet, hogyan tudsz megoldani. Ez, egyfajta pozitív hozzáállás a problémákhoz, dolgokhoz.

Időpontot foglalok!

Keress fel olyan helyeket, ahol feltöltődhetsz. Kertek, arborétumok, kedvenc természeti helyeid. Ha teheted ne egyedül menj, hanem egy neked kedves személlyel, szülővel, testvérrel, partnerrel vagy baráttal.

Próbálj meg kreatív elfoglaltságot találni magadnak. Varrj, hímezz, fess, barkácsolj, saját kezű ajándékokkal lepd meg szeretteidet.

Ha bizonytalan vagy önmagadban, a tüneteidben, akkor nyugodtan fordulj szakemberhez.

Kérj tanácsot! Egy szakember tud neked olyan javaslatokat tenni, mellyel megelőzheti a súlyos depressziót, a betegállományt és az akár évekig tartó gyógyszerszedést vagy a depresszióterápiát.

Időpontot foglalok!

Olvasd el ezt is!

Szülés utáni depresszió

Előzd meg a depressziót!

Depresszió és Demencia_Megnövekedett kockáza a férfiaknál!

Depresszió a szakember szemszögéből

A depresszív emberek hajlamosabbak a rákra

Az ecstasy depressziót okoz?

A depresszióval kapcsolatos összes cikkünket ITT olvashatják.

A folyton drámázó, teatralitásokkal élő, folyton a középpontban lenni akaró embereket a modern kultúrában legtöbbször a “drámakirálynő” kifejezéssel illetik. De a pszichológiában, a histrionicus személyiségzavar címkét kapják. Mint minden személyiségzavar, ez is átható, azaz minden környezetben létezik: otthon, a baráti körben és a munkakörnyezetben is. Az ebbe a kategóriába tartozó személyeknek állandó a dramatikus viselkedése, az érzelmek eltúlzott, sarkított kifejezése és szuggesztibilitása. Sokszor hagynak másokat figyelmen kívül, miközben ők maguk állandóan mások figyelmét keresik.

Az alábbiakban, a histrionicus személyiségzavar hatféle jellemzőjét mutatom be, melyek előfordulhatnak a munkakörnyezetben:

1.) Érvényesítés

A histrionicus személyiségnek elengedhetetlen szüksége van a jóváhagyásra a munkatársaktól és a főnöktől. Ez, abban nyilvánul meg, hogy könnyen befolyásolható hogy még több jóváhagyást szerezzen.

2.) Feladatok

Nagy lelkesedése van a projektek iránt, de hiányzik a nyomonkövetés. Általában, ennek a személyiségzavarnak erős a motivációja és a elkötelezettsége a feladat iránt és a feladat elkezdésére, de nehézségei vannak a feladat befejezésével, mikor is a kezdeti izgatottság elmúlik. Ezeknek a személyeknek hatalmas igényük van az azonnali kielégülésre, mohóságuk felülkerekedik.

3.) Kapcsolatok

Gyorsan kapcsolódik és ragaszkodik a munkatársaihoz, azonnal a legjobb barátoknak hívja őket, mégha ez az érzés nem is kölcsönös. A munkatársak, gyakran kerülik őket, hogy határozott határokat tudjanak kijelölni. A histrionicus személy új és újabb kapcsolatok izgalmát keresi és elhagyja, lerombolja a régi kapcsolatait.

4.) Napról napra

A histrionicus személy impulzív és kockázatvállaló. Könnyen megúnják a rutint és az ismétlődő munkafolyamatokat. Vágynak a figyelemre, ezért mindent meg is tesznek és ha nem kapják meg, képesek őrült dolgokat is tenni. Ha nem tudnak a dolgok középpontjában lenni, depressziót okoz náluk.

5.) Visszajelzések

A histrionicus személyiségzavarral küzdők érzékenyek a stresszes munkakörnyezetre, túlzottan aggódnak a felelősségvállalás miatt és a részletekre nem figyelő beszédstílus jellemzi őket. Ugyan lehet érzelmileg kifejező és manipulálható, de ugyanakkor nagyon felszínes, labilis és hazug.

6.) Etika

Másokkal való kapcsolatát gyakran szexuálisan csábító vagy provokatív, inadekvát magatartás jellemzi. Nem érdekli, ha más már kapcsolatban van, nem érdekli a lehetséges konfliktus kialakulása pl. munkahelyen. A külső megjelenését folyton a figyelem felkeltésére használja. A kapcsolatait sokkal intimebbnek tekinti, mint amilyenek azok valójában.

Ennek a viselkedésnek köszönhetően sok histrionicus nem marad meg sokáig egy munkahelyen – ami szomorú, mert általában nagyon kreatívok. Energiaszintjük és lelkesedésük izgalmas lehet, átragadhat a környezetre. Noha úgy tűnhet, hogy jobban működnek a nem strukturált környezetben, a túl sok rugalmasság még nagyobb kockázatvállalást eredményezhet. Jól működnek olyan környezetben, ahol a szabályokat folyamatosan megerősítik és gyakran jutalmazzák őket.

Általános szabály, hogy a személyiségzavarokkal küzdő embereknek nehéz megbirkózniuk vagy egészséges kapcsolatot fenntartaniuk másokkal. Kötekedők, makacsok és még frusztrálóak is tudnak lenni, főleg, ha nem tudjuk és nem értjük, hogy az adott személy személyiségzavarral küzd. Ráadásul, mindenkinél másként nyilvánulhat meg ez a probléma. A PD-ben szenvedő személynek pontatlan felfogása van a valóságról, mely minden környezetükre igaz, főleg ha 18 éves korukig nem diagnosztizálták náluk a problémát. Ugyanakkor, a hivatalos diagnózist megelőző öt évben már bőven van jele a problémáknak, melyek segíthetik annak pontos feltárását.

Noha több más személyiségzavart is megkülönböztetünk egymástól, melyeket nem listázok itt, például a passzív-agresszív és depresszív, a főbb személyiségzavarok a következők: antiszociális, nárcisztikus, borderline, histrionikus, obsessive-complusive (rögeszmés-kényszeres), paranoid, skizoid, skizotípiás, dependens és elkerülõ.

Annak érdekében, hogy felismerjük a személyiségzavarban szenvedő személyeket, az alábbiakban tíz jelet mutatunk, amelyek utalhatnak arra, hogy az adott személy PD-ben szenved.

1.) Többszörös félreértés.

A PD-betegek gyakran hallanak olyan szándékokat, amelyeket senki sem fejez ki. Ez azt jelenti, hogy gyakran úgy érzékelik, hogy valaki mondandójának hátsó jelentése van. A nárcisztikus azt hallja, hogy valaki idealizálja őt, miközben ez egyáltalán nincs így, az elkerülő gyűlöletet fog hallani, miközben a mondanivalóban sehol sincs gyűlölet. Bármi legyen is a belső párbeszéd a PD személy agyában (például bizonytalanság, fölény vagy érzelem), az az, amit másokra projektál, hogy róla szól.

2.) Főbb tévhitek.

A félreértések miatt a PD-ek jelentős tévhitekkel bírnak másokkal fennálló kapcsolataik és a társadalmi helyük szempontjából. A histrionikus PD-ben szenvedők híresek arról, hogy a legjobb barátokká válnak, amikor találkoznak valakivel, és nincsenek tudatában annak, hogy a másik embernek nem ugyanaz az érzése.

3.) Spoiler alert.

A spoiler olyan személy, aki tönkreteszi más jókedvét. Magyarul, akár hangulatgyilkosnak is hívhatnánk. Szóval a “spoiler személy” tönkreteszi más meglepetését, lelövi egy film befejezését, feleslegesen drámázik, például irreális kockázatokat hoz fel egy programmal kapcsolatban. Ennek az a célja, hogy a figyelem középpontjába kerüljön és mindenki lássa, hogy milyen okos. Ez egy klasszikus rögeszmés-kényszeres és nárcisztikus viselkedési forma.

4.) A nem, nem jelent nemet.

A határok túllépése a PD tipikus jele. Ahelyett, hogy felismernék, hogy egy másik személynek joga van a hátrok kijelöléséhez, rutinszerűen felülírnak minden olyan határt, amely nem tetszik nekik.. Az antiszociálisok és a borderline-ok eltérő okokból teszik ezt. A borderline-ok, az esetek többségében nem tudják, hogy átlépték a határokat, míg az anti-szociálisokat örömmel tölti el a határok áthágása.

5.) Az áldozati kártya kijátszása.

A felelősség elkerülése érdekében a PD kijátsza az áldozati kártyáját és viselkedésének igazolására például gyermekkori traumáit hozza fel. Az egy dolog, hogy egy traumatikus esemény az érintett személynél PTSD-reakciót vált ki, de egészen más a helyzet, ha ezt az eseményt az adott személy az irányítás megszerzésére, a másik személy kihasználására, mások manipulálására vagy a felelősség alól való kibúvásra használja. Ez a paranoidok, dependensek és antiszociális emberek rendszeres viselkedési formája.

6.) A kapcsolatok egyensúlyhiánya.

Néhány PD-nek túlságosan intenzív kapcsolata van, például a borderline-oknak, histrionikusoknak és a dependenseknek, míg más PD-eknél hiányzik az intimitás, mint például a nárcisztikusoknál, az elkerülõknél, a skizoidoknál, a skizotípoknál, az obszesszív-kompulzívoknál és az antiszociálisoknál. Akárhogy is, nincs egyensúly a kapcsolaton belül, vagy “túl elvarázsoltak”, vagy pedig teljesen hiányzik az intimitás.

7.) Nincs haladás.

A PD-nél nincs sok növekedés. Megváltozhatnak, de a változás hosszú és időigényes folyamat. A legtöbb személyiségzavarosnál soha nem szűnik meg a személyiségzavar, kivéve a borderline-t. Ez az egyetlen személyiségzavar amelynél a kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy bizonyos terápiatípusokkal javulhat.

8.) A hibás váltás.

Amikor a személyiségzavaros személy egy másik jelentős terápiával kezdi a terápiát, nagyon gyorsan képes önmagáról tiszta képet festeni, miközben a másik ember őrültnek tűnik. Az obsessive-compulsive-ok a partnerük hibáinak lisájával érkeznek. Amikor szembesülnek a saját hibáikkal, gyorsan elkezdenek másokat hibáztatni és igyekeznek rávilágítani mások hibáira.

9.) Nyílt hazugság.

Az egy dolog, ha egy másik ember érzéseinek védelmében kreálunk valami hazugságot – egy személyiségzavaros ilyet soha nem tesz – és egy másik dolog az, ha nyilvánvalóan és tudatosan hazudunk, hogy megvédjük magunkat. Ez az önvédelem érdekében történik, mivel a személyiségzavaros egyének nem ismerik el, hogy a probléma bennük rejlik. Ha mégis, akkor próbálják elbagatellizálni vagy túldramatizálni, ezzel megpróbálva a másik személyt bevonni a saját realitásukba. Az antiszociálisok hazugságai a legkárosabbak, mivel általában traumás eseményt eredményeznek a másik személy számára.

10.) Az élet torzulása.

Mind a szkizoid, mind a szkizotíp torzult képet ad az életről és a helyéről benne. Hajlamosak egy prizmán keresztül látni a világot, ahol a dolgok nem pontosan azok, aminek látszanak. Nagyon sok a fantázia egy olyan világban, amely nem a valóságon alapul.

Noha a tíz jel bármelyike utalhat arra, hogy egy személynek személyiségzavara van, az illetőnek felnőttnek kell lennie, és egy terapeuta diagnózisa szükséges a rendellenesség megerősítésére. Ha bármilyen aggálya van egy barát vagy családtag miatt, keressen segítséget és beszéljen szakemberrel, mielőtt sietős következtetéseket von le.

Sokszor, a hétköznapi feladatok elvégzése is hosszabb ideig tart, mint egy egyszerű mosakodás vagy edények elmosogatása. Legtöbb ügyfelem lassított felvételhez hasonlítja önmagát. Mások, arról számoltak be, hogy körülbelül kétszer annyi időbe telik számukra elvégezni a feladatokat, mint korábban.

Időpontot foglalok!

Tehát eléggé gyakori tünet a fáradtság és a kimerültség érzése depresszióban. Az ügyfelek, gyakran elmondják, hogy ugyan tudják, mit kell tenniük, akár a hétköznapi feladataikról legyen szó, akár a depresszióból való kigyógyulásról, de egyszerűen nem tudják megtenni.

Ezért is olyan pusztító ez a kimerülstég. Minél fáradtabbak a depresszióval küzdő személyek, annál inkább hanyagolják a társasági eseményeket, a számukra, korábban élvezetes dolgokat.

Elveszítik az energiájukat és ezzel együtt a kitartásukat. Azonban, az izoláció és a mozdulatlanság még fáradtabbá és depressziósabbá teszi őket. Ez egy ördögi kör.

Ez a nyomasztó fáradtság egyaránt érinti az embereket érzelmileg, kognitívan és fizikailag. Csökkenti az önértékelést is, ami egyébként is alacsony a depresszióban szenvedőknél.

Az egyik postpartum depresszióval küzdő ügyfelem így fogalmazott: “Nagyon nehéz felkelni a kanapéról, pedig az igazi énem egy aktív, feladatorentált, maximalista nő.”

Természetesen, az a legjobb, ha szakmai segítséget kérsz. Ahogy gyengül a depresszió, úgy enyhül az extrém kimerültség és az energiahiány is.

Időpontot foglalok!

Hogyan tudod önállóan enyhíteni a depresszió okozta fokozott fáradtságot?

 Egyél tápanyagban gazdag ételeket

A depresszió gyakran étvágytalanságot okoz, különösen akkor, ha szorongás is társul hozzá. Ezért érdemes beállítani a telefonodon riasztást, két-három óránként. Amikor megcsörren a riasztó “dobj el mindent” és menj enni. Próbálkozz a kedvenceiddel. Figyelj oda, hogy egyél fehérjét és komplex szénhidrátokat és igyál bőségesen vizet. Ez, stabilizálni fogja a hangulatodat.

„Az a biztos, ha a nap folyamán magas üzemanyag-tartalmú ételeket eszem, ez a módja annak, hogy legyőzzem az étkezés kihagyására való hajlamom, ami fáradtságot okozna nekem.” – mondta White, A bipoláris visszaesés megakadályozása című könyv szerzője.

White, a tojást, a joghurtot és a húst, valamint sok nyers zöldet és diót fogyaszt, mint számára magas üzemanyag-tartalmú ételt.

Borchard, a Project Beyond Blue alapítója, rendkívül fontosnak tartja az étrendjét. Ő, teljesen kihagyja a cukrot és azokra az ételekre összpontosít, melyek kiegyenlítik a vércukorszintjét.

 Gyakorold a jó alvás higiéniáját

Próbálj mindig ugyan abban az időben lefeküdni este, például 22,00h-kor, és reggel mindig ugyan abban az időben kelj föl, például 06,00h-kor. A lényeg, hogy legyen rendszeresség az alvásodban és mindig aludd ki a nyolc órát!

Alakíts ki magadnak reggeli és esti rutint. Olyat, ami segít az elmédnek kikapcsolni és pozitív fókusz felé terel. Lehet ez bármi az imádságtól kezdve a meditáción át az olvasásig vagy zenehallgatásig.

 Lépj kapcsolatba másokkal

A szociális kapcsolatok hatalmas erővel bírnak. De ne keverd ezt össze a közösségi médiával! Amikor fáradt vagy és mondjuk megnézed a Facebookot, amin azt látod, hogy mások micsoda izgalmas és csodálatos dolgokat csinálnak, rosszabb állapotba kerülhetsz!

A személyes kapcsolódásokra építs.

A megbízható családtagjaidra és barátaidra. Ne nagy dolgokra gondolj, hosszadalmas kirándulásokkal. Egyszerűen csak igyatok meg közösen egy kávét. Ne presszionáld magadat, nyugodtan kezdj kis lépésekkel!

 Szabályozd az elvárásaidat

Első körben, gondold át az elvárásaidat és pucold ki az irreális elvárásokat. Az önmagunkkal szembeni elvárások a legnagyobb kihívások, az irreális elvárásaink pedig a legveszélyesebbek!

Csökkentsd az elvárásokat önmagaddal szemben és például ne hasonlítgasd magad másokhoz! Egyedi és megismételhetetlen vagy, nem olyan, mint más. Saját utad van!

Időpontot foglalok!

 Gyakorold az együttérző belső párbeszédet

Figyelj oda a gondolataidra és szavaidra!

• Hogyan címkézed magad?
• Miket mondasz magadnak?

Ha fáradt vagy és önostorzod magad, lustának nevezed magad, azzal csak rosszabbra fordítod a helyzeted és még inkább fokozod a fáradtságodat és a depressziód.

• Figyelj magadra!
• Vigyázz a negatív belső párbeszédeidre.
• Mikor rosszul érzed magad, fontold meg mit mondasz saját magadnak!
• Figyelj a gondolataidra!
• Mit gondolsz saját magadról?
• Ha bántottad magadat, kérj önmagadtól bocsánatot és légy konkrét a megfogalmazással!

Például: “Elnézést kérek magamtól. Minden tőlem telhetőt megteszek. Egyáltalán nem vagyok lusta. Depresszióm van, ami egy valódi betegség és minden szükséges és megfelelő lépést megteszek, hogy segítsem saját magamat; rendszeresen járok terápiára, odafigyelek a folyadékbevitelemre és rendszeresen mozgom. Tudom, hogy visszaszerzem régi önmagam.”

Fontold meg azt is, hogy mit mondanál egy barátodnak. Emlékezz! A depresszió egy nehéz és kimerítő betegség. Egy depresszióból kigyógyulni nem ugyan az, mint egy influenzából. Tehát, légy gyengéd és megértő önmagaddal!

Időpontot foglalok!

Kapcsolódó cikkek

 Téli depresszió
 Depresszió
 A depresszió okai
 Szülés utáni depresszió
 Bipoláris kórkép
 Antidepresszáns gyógyszerek
 A szülés utáni depresszió nem luxuskiváltság!
 A stressz, depressziót okozhat
 Érzelmi zavarok – depresszivitás
 Előzd meg a depressziót
 Előzd meg a szülés utáni depressziót
 Győzd le a depressziót 6 lépésben! 

Az előző generációkban sok gyereknek önállóan kellett kezelnie a problémát. Sokáig népszerű kifejezések voltak a “hadd ventillálják ki” vagy “ignoráljuk”. Az volt az elképzelés, hogy ez majd ösztönzi a normális viselkedést.

A zaklatás legszembetűnőbb formája a fizikai. Ennek egyértelműen szemtanúi is lehetnek. Amikor egy szociálisan, fizikailag vagy intellektuálisan nagyobb hatalommal bíró gyermek egy másik gyermeket bánt, hogy nagyobb irányítást szerezzen, akkor a megcélzott gyermek fenyegetettnek érzi magát. Mivel a fizikai megfélemlítés a legkönnyebben látható, adott esetekben akár maradandó nyomot is hagyó, ez a megfélemlítés leggyakrabban megértett formája.

Egy másik típusú zaklatás az úgynevezett „relációs zaklatás”, amely magában foglalhatja valaki csoportból való kirekesztését, pletykák terjesztését és mások manipulálását. A kapcsolati megfélemlítés célja a társadalmi hierarchia fokozása azáltal, hogy ellenőrzés alatt tartja a gyengébbnek tartott embert. Ezt leggyakrabban a lányok használják, és érzelmileg pusztító hatásúak lehetnek, ám a fizikai zaklatással ellentétben a szülők és a tanárok ezt a típusú zaklatást gyakran nem veszik észre.

Az online gyűlölködők kezelése

Annak ellenére, hogy történelmünk során, még mindig frissnek számít a cyberbullying, a tinédzserek igen széles körben használják és a felnőttek körében is egyre elterjedtebb. Mivel az internet használata bizonyos fokú elválasztottságot és távolságot mutat a zaklató(k)tól, lehet, hogy könnyebb kezelni akár oly módokon is, amit általában a valós életben nem tennénk. Az online zaklatásnak számos formája lehet. A közösségi média szerepet játszik abban, amikor az emberek csúnya megjegyzéseket írnak, amelyeket nyilvánosságra hoznak. A meztelen fényképek megosztása az interneten vagy telefonon keresztül szintén az internetes zaklatás egyik formája. A különböző megszégyenítési, cikizési formák szintén idetartoznak. A különbség az internetes zaklatás és az egyéb zaklatási formák között az, hogy az internetes zaklatás nem ér véget, amikor az áldozat vagy az elkövető kikapcsolja a számítógépét.

A szexuális zaklatás kultúránkban nemcsak az iskolákban, hanem a munkahelyeken is átható. A lányokkal való „vicceskedés”, miközben nem megfelelő módon érintik meg őket, zavaró lehet, különösen a tizenéves lányok esetében. Ha a szexuális zaklatás „vicc” formájában jelentkezik, nehéz lehet felszólalni. Lehet, hogy egy lányt azzal vádolnak, hogy nincs „humorérzéke”. A nem kívánt megérintés, valaki testével kapcsolatos megjegyzések, szexuális nyomás és meztelen fényképek megosztása valakinek beleegyezése nélkül mind a szexuális zaklatás formái.

Azzal, hogy azt sugallják, hogy egy zaklató empátiahiányos, elutasítjuk azt a sok gyermeket, akik meglehetõsen átlagosak és továbbra is zaklató magatartást mutatnak. Vannak olyan zaklatók, akik az agressziót az erő útjának gondolják, mert a szülõk ezt a viselkedési formát demonstrálják otthon. Vannak veszélyes bántalmazók, akik relációs megfélemlítést alkalmaznak, hogy ne csússzanak le az általuk gondolt hierarchiában, sőt, céljuk ennek a társadalmi hierarchiának a csúcsára jutni és uralkodni. Vannak olyan zaklatók, akik általában nem zaklatnak, de mivel egy zaklaltókból álló csoporthoz tartoznak, nem látják, hogy rossz lenne az, amit ez a tömeg tesz, és nem is akarnak kilógni a csoportból.

Zaklatás és megfélemlítés

Csakúgy, ahogy különféle zaklatók léteznek, az áldozatoknak is több típusát különböztetjük meg. Bár, bárki megfélemlíthető, a zaklatás gyakori áldozatainak van néhány közös vonásuk:

• Kevés önbizalom
• Barátok hiánya
• A bizalom hiányának fizikai jelei
• Lehetséges nehézségek a tanulásban
• Fizikai különbségek

A zaklatott személyek közös jellemzői a következők:

• A tehetetlenség érzése
• Szociális visszahúzódás
• Szorongás
• Depresszió
• Önhibáztatás

Ha aggódik a gyermeke iskolájában zajló zaklatás miatt, akkor a következő szempontokra kell figyelnie:

• Megmagyarázhatatlan zúzódások
• Az iskolát körülvevő szélsőséges félelem
• Rossz álmok
• Legyőzött hozzáállás
• Fokozódó zárkózóttság

Ha aggódik a miatt, hogy esetleg gyermeke zaklatásnak van kitéve az iskolában, kérdezze meg a gyermeket és keresse fel az iskolát. Semmi esetre se hibáztassa a gyermekét! Semmi esetre se vonja kérdőre, hogy miért nem tett valamit a zaklatás megakadályozására! Semmi esetre se mondja gyermekének, hogy hagyja figyelmen kívül a zaklatást! E helyett segítsen gyermekének megérteni, hogy mit kell tennie, ha zaklatják, és kinek kell szólnia az iskolában. Megfelelő támogatással a zaklatásnak nem kell befolyásolnia hosszú távon a bántalmazott mentális egészségét.

A bullying “B” oldala

Aztán, született egy új profil instagramon, ami hatalmas port vert internetes körökben, és kikiáltották cyberbullying oldalnak, és végül több poszt és sztori született ezzel kapcsolatban, mint az anti-bullying világnappal kapcsolatban. És mivel én azok táborát erősítettem, akik azt mondták, hogy nem az ominózus oldal eredeti céljával van/volt gond, hanem a megvalósítással, ezért aztán befutott hozzám jó néhány kérdés azzal kapcsolatban, hogy miért is vannak olyanok, akik másokat zaklatnak, bántalmaznak, megaláznak és/vagy megszégyenítenek.

Szóval a kérdés: Miért?

Miért jó ez nekik? Mit nyernek ez által? Hiszen, nem lesznek megbecsültebbek, nem lesz több pénz a bankszámlájukon és egy komolyabb zaklatás után nem kerül Ferrari vagy Porsche a garázsukba. Az “A” oldalról nézve, teljesen értelmetlen ez a cselekvés és viselkedés.

A válasz röviden: A zaklatók, általában és nagy valószínűséggel valamilyen mentális rendellenességgel küzdenek.

Senkiből sem lesz úgy zaklató, hogy kedden este lefekszik, majd megálmodja, hogy zaklatónak lenni mennyire jó és menő, és mire szerdán reggel felébred, profi, masszív zaklató.

Mivel az esetek többségében gyermekekről és iskolai zaklatásról beszélünk, ideértve a cyberbullyingot is, mindig vizsgálnunk kell a családi hátteret mind a zaklató, mind pedig az áldozat esetében. A zaklatók, nem a kiegyensúlyozott, haromónikus, szerető családokból kerülnek ki általában.

2012-ben, az AAP végzett is ezzel kapcsolatban egy kutatást, amiből egyértelműen kiderült, hogy a zaklatóknak rossz, sokszor bántalmazó családi háttere van. A zaklatóvá vált gyermek sokszor depressziós, szorngó és többeknél figyelemhiányos rendellensséget is feltártak.

A mellett, hogy a zaklatás sok iskolában komoly problémát jelent, fel kell ismernünk, hogy maga a zaklatás nem egy diákcsíny vagy egyszerű rossz magatáratás. Időnként más tényezők is szerepet játszanak az eseményekben.

Az online gyűlölködők kezelése (katt a képre)

A társadalmunk, talán túlságosan is gyakran csak és kizárólagosan a zaklatás áldozataira koncentrál, miközben a zaklató gyermek viselkedése segélykiáltás is lehet. Mégha, felnőtt megítéléssel a módszere rossz vagy elítélendő is. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ő csak egy gyermek, akinek bőven lehetnek rosszul megválasztott eszközei a segítség kérésére vagy bárminemű rézelme kifejezésére.

Egyes szakértők is egyetértettek hozzátéve, hogy a szülők, az orvosok és a tanárok számára is fontos, hogy azonosítsák a gyermekek haragjának, agressziójának gyökerét, és segítsék a gyermekeket az agresszió jobb irányításában, levezetésében, illetve az agresszió megszűntetésében.

Zaklatás és megfélemlítés (katt a képre)

“A zaklató gyermek viselkedéséről értesített szülőknek komolyan kell venniük az aggodalmakat, és segítséget és kezelést kell keresniük a gyermekeik számára. Lehetőleg, minél korábban, hogy az alternatív viselkedést meg lehessen tanítani és megerősíteni a gyermekben, még mielőtt a negatív viselkedési forma rögzülne, beépülne.” – mondta Hilfer.

A korábbi kutatások azt mutatták, hogy mind a bántalmazók, mind az áldozatok háromszor annyira szenvednek az öngyilkossági gondolatoktól, mint más gyermekek.

Ha a probléma kezeletlenül marad, felnőtt korra elhatalmasodhat és nagyobb a mentális rendellenességek kockázata is. Első sorban szorongásos és/vagy antiszociális személyiségzavarok jelentkezhetnek.

A zaklatás soha nem bocsátható meg. Az ilyen tanulmányok rávilágítanak az emberi vislekedés bonyolult dinamikájára és ötleteket is adhatnak a szülőknek, tanároknak vagy akár a szakembereknek, hogyan tudnának még hatékonyabban segíteni a gyermekeknek.

Zaklatás és mentális egészség (katt a képre)

Rengeteg elmélet forog közszájon, a szakemberek körében is, a vitákról nem beszélve, hogy miért is alakul ki a depresszió?

Mindenféle elmélet van, ahogy pszichológiai irányzatból is ezerféle. Egyesek, határozottan azt állítják, hogy azért tapasztaljuk a depresszió agresszív növekedését a jelenkori társadalmunkban, mert túl könnyen megkapunk mindent.

Egyszerűen, a modern életformát, életmódot hibáztatják egyes kollégák, mondván, bezzeg amikor még mamutra kellett vadásznunk és gyűjtögettünk, minden egyszerűbb volt és boldogabbak voltak az emberek.

Lássuk be, hogy ez egy vicc.

Egyrészről fogalmunk sincs az ősemberek pszichés és lelki egészségéről, másrészről, biztosan volt, akinek tele volt a hócipője a mamutvadászattal vagy éppen a halál unalmas gyűjtögetéssel. Voltak ott érzelmi és hangulati zavarok, csak éppen nem volt tudományos nevük.

Időpontot foglalok!

Egy azonban biztos:

A stressz, depressziót okoz és abból van bőven kicsiny világunkban.

Arról ne nyissunk vitát, hogy a 9-5-ig mókuskerék vagy a mamutvadászat okoz-e nagyobb stresszt, mert teljesen felesleges. Viszont, az tény, ha időben észreveszed az életedbe kúszó depressziót, ha tisztában vagy azzal, hogy öröklött hajlamod van a betegségre, akkor tehetsz ellene és nem kell megvárnod, míg kórházba, pszichiátriára kerülsz és marékszámra döntöd magadba az antidepresszánsokat, amik vajmi keveset használnak. Végső gyógyulást semmi esetre sem hoznak és lássuk be, hogy az emberek 99% halálosan lusta ahhoz, hogy végigcsináljon egy kőkemény terápiát.

De hát, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit akar az életével kezdeni.

Nyilván, ez a cikk – ahogyan a többi is – azoknak íródott, akik hajlandóak felemelni a hátsójukat a langyos pisiből és tenni akarnak önmagukért. Mert az a maradék 1% is rengeteg embert takar.

Időpontot foglalok!

1.) Omega3 – zsírsavak

Oh igen, most mindenki kaphodhatja a fejét, de aki régóta követ minket, az már több cikket is olvashatott a témában. Bizony, az érzelmi és hangulati zavarok mögött nem csak a bunkó főnök és a kilátástalan élet áll és nem is csak a genetika.

Szervezetünk, rengeteg biológiai/kémiai vegyületet termel, amit jól fel tudunk borítani a nem megfelelő táplálkozással és életmóddal. Majd, nem értjük, mit rontottunk el?

Nos, az agynak nem csak szőlőcukorra, hanem omega 3-ra is szüksége van a megfelelő működéshez. Általánosságban elmondhatjuk, hogy azokban az országokban, ahol magas(abb) az omega 3 bevitel, kevesebb a depressziós ember. De mivel ez egy igen összetett dolog, nem csak és kizárólag az omega 3-on múlik a boldogságunk.

2.) Elkötelezett tevékenység vagy hobbi

Ez is egy nagyon érdekes dolog. Nos, kutató kollégák állítják, hogy pl. az elmúlt 10 évben, azért növekedett meg a depressziós betegek száma, mert fejlődött a technika és a mai technológia elszigeteli egymástól az embereket. Egyénileg végezzük a munkánkat, nincsen csapat. Hátttőőő …

Részben, igazuk van a T. Kollégáknak, de csak részben. Először is, ez a megállapítás így, nem vonatkozhat az introvertált személyekre. Az egyedül vagy egyénileg dolgozók száma eléggé minimális. Az emberek többsége, munkahelyre jár; gyárba, irodába. Open office-okban dolgozik a többség. Sehol semmi egyénieskedés, egyedüllét és az igazán fejlett munkahelyeken is korlátozzák az ún. home workinget, mégha arra lenne is lehetőség.

Akárhonnan is nézzük a dolgot, az extrovertáltatkat ugyanúgy érinti a betegség, mint az introvertáltakat, ergo, máshol lehet a titok nyitja, nem itt. Minden esetre az tény, és erről már írtam a prevenciós cikkben, hogy nagyon is szükséges valami kreativ tevékenység, szükséges a közösség, de egyáltalán nem arról van szó, hogy egy introvertált ember vagy akár egy depressziós beteg a társaság középpontjává váljon és ő szórakoztassa a jónépet.

Első sorban támogatásra és elfogadásra van szüksége az embernek.

Miért? Azért, mert ha egyedül van és negatív gondolatok kerítették hatalmába, akkor hajlamos arra, hogy azon kérődzön naphosszat és egyre mélyebbre és mélyebbre kerüljön. A társaság, a másokkal való interakció, a kratív tevékenység ki tudja húzzni innen az embert és elvonja a negatív gondolatokról a figyelmet. Akár, át is konvertálódhatnak ezek a gondolatok.

Időpontot foglalok!

3.) Testmozgás

Remélem, nem lepődött meg ezen senki. Neurokémiai fejtegetésekbe nem megyek bele még érintőlegesen sem, de maradjunk annyiban, hogy a testmozgás nagyon jó hatással van az agyműködésünkre.

Ha már gyógyszerszedő beteg vagy, akkor is kezdd el a testmozgást, segíteni fog! Teljesen mindegy, hogy gyalogolsz/sétálsz, kerékpározol, kocogsz vagy akár súlyt emelsz. Egyszerűen, a mozgás növeli egyes agyi vegyianyagok aktivitási szintjét, mint pl. dopamin és szerotonin.

Oh, és ki ne felejtsem a BDNF-t, ami egy növekedési hormon. Megígértem, hogy nem megyek bele neurokémiai fejtegetésekbe, de annyit itt mégis megjegyeznék, hogy depresszióban mély zuhanásba kezd ennek a hormonnak a szintje, minek következtében az agy elkezd zsugorodni idővel, majd romlik a tanulási hatékonyság és a memória. Gondolom, erre a szintre senki sem szeretne eljutni.

4.) Napozás

Egyáltalán nem a lebarnulásról van szó. Ma már a sokféle depresszió között megkülönböztetjük, az úgynevezett téli depressziót.

Ennek az az oka, hogy csak télen, illetve a napsütéses órák számának a csökkenésével jelentkezik.

Mára, teljesen egyértelművé vált, hogy a fényhatás és a depresszió szoros kapcsolatban állnak egymással.

A cirkadián ritmus felbomlása igen komoly klinikai depressziót képes kiváltani, ami a legszélsőségesebb tettig – öngyilkosság – sarkallhatja az embert.

Tessék kimenni a fényre. Nagyjából már 30’ elég, hogy visszaálljon a bioritmusod és jobban érzed magad.

5.) Társadalmi támogatás

Magyarországon ezt leírni, 2016-ban még mindig gyomorösszerántó dolog. (…és ma, 2024-ben sem sokkal jobb a helyzet, bár érezhető a javulás)

Egyrészről, hangosan, de mindenképpen keserűen felnevet az ember, másrészről pedig … Nos igen, a depresszió és válfajai még mindig tabunak számítanak, vagy egyszerűen viccnek veszik az emberek.

Lásd a szülés utáni depresszió témájában írt cikkeinket. Azonban, egy depressziós betegnek vagy egy depresszióra hajlamos személynek életmentő lehet ez a támogatás. Szóval könyörgöm, ha nincsenek barátaid, ha hülyére vesz a családod,

szedd össze magad és keress fel egy közeledben lévő terapeutát.

Teljesen mindegy, hogy kit, csak kezdd el valahol, később majd váltasz szakembert, de tedd meg az első lépéseket!

Időpontot foglalok!

6.) Alvás

Bárki bármit mond, alvásra szüksége van a szervezetnek. Biokémiai folyamatokat nem tárgyalok itt, mert már így is hosszúra nyúlt a cikk.

Azonban, olyan még nem fordult elő a praxisomban, hogy egy-egy hangulati zavart ne előzött volna meg néhány hetes alvászavar.

Ráadásul, a kialvatlanság rontja a kognitív folyamatokat és egyéb, komolyabb egészségügyi következményekkel is jár.

A megzavart alvás az egyik lehatásosabb depressziót kiváltó ok.

Szóval ha azzal hencegsz, hogy csak napi 3-5 órát alszol, attól nem leszel menő, viszont kilátásban van egy kiadós depresszió és egyéb egészségügyi probléma, amiket itt nem részletezek; guglizz rá

Időpontot foglalok!

Olvasd el ezt is!

Előzd meg a depressziót!

Előzd meg a szülés utáni depressziót!

Depresszió

Téli depresszió

Alvászavarok

A stressz depressziót okozhat

Szülés utáni depresszió

A depresszióval kapcsolatos összes cikkünket ITT olvashatják.

A megfélemlítés, óriási negatív hatással van a terrorizált gyermekekre és felnőttekre, mely mentálisan és fizikálisan is érinti őket. Ugyan, több intézményben bevezették a zéró tolerancia elvét, de mivel a gyakorlatban ez nemigen működik, így csak rontja a helyzetet.

A megfélemlítés depresszióhoz, szorongáshoz vezet. Ha nem történik meg a probléma kezelése, az áldozat alkoholizmusba menekülhet vagy drogfogyasztóvá válhat. A terrorizált gyermekek gyakrabban nyúlnak alkoholhoz és drog után fiatal fenőtt korban, de elsődlegesen fizikai tünetek jelentkeznek, mint alvászavar, emésztési problémák, táplálkozási zavar és fejfájás. A megfigyelések alapján kijelenthetjük, hogy a zaklatás megváltoztatja a stresszválaszt, befolyásolja a kognitv és önszabályozó érzelmeket.

Ezért olvashatunk az újságokban arról, hogy egy diák az öngyilkosságot választotta, hogy elmeneküljön az iskolai terror elől. A terrorizált, megfélemlített gyerekek és felnőttek nagyobb valószínűséggel kísérlenek meg öngyilkosságot, mint bárki más.

Miért nem működik a zéró tolerancia elve?

1.) Mert a gyakorlatban nem alkalmazzák, csak beszélnek róla. Az iskolák, cégek sokszor tabuként kezelik a zaklatásokat jó hírnevüket féltve. Sokan pedig úgy gondolják – nagyon tévesen -, hogy a megfélemlítés jó motiváció lehet arra, hogy a diák jobban tanuljon, az alkalmazott keményebben dolgozzon.

2.) A zaklató, terrorizáló fél, sokszor szenved kisbbrendűségi komplexustól és önbizalomhiánytól. A terrorizálással, a másik megfélemlítésével kompenzálni szeretne. A zéró tolerancia elvét alkalmazva, az iskola vagy cég ezeket az embereket eltávolítja a közösségből. Ha ez nem megfelelően és szakszerűen történik, pl. kidomborodik a tekintélyelvűség, akkor a zaklatót még mélyebbre löki hitében, hogy semmit se ér, erősödik az önbizalomhiánya, az értéktelenség érzete. Ennek, komoly következményei lehetne: a) erősödik benne a terrorizáló attitűd b) szélsőséges cselekményre szánhatja el magát; lásd iskolai mészárlások.

Mind gyermekek, mind pedig felnőttek esetében javasolt a viselkedésterápia. Sajnálatos módon, Magyarországon, szervezett programok keretében ilyen még nem létezik és iskolapszichológusok sem ülnek az iskolákban, ahogyan a munkahelyek sem biztosítanak ilyen jellegű segítséget a dolgozóiknak.

A viselkedésterápia célja nem a büntetés, hanem a szociális és érzelmi tanulás, amely segít a gyerekeknek és a felnőtteknek, hogy megtanulják, hogy kell szabályozni az érzelmeiket, hogyan kell különbséget tenni a barátságos/baráti ugratás és a másik agresszív terrorizálása/megfélemlítése között.

Külföldön, egyértelmű sikerük van ezeknek a programoknak a gyermekek körében, ahol nem csak a terrorizáló féllel, hanem az áldozatokkal, a terrorizáltal is foglalkoznak. A áldozatoknak fel kell dolgozniuk az őket ért tarumákat és meg kell tanulniuk védekezni. A terrorizáló gyermekeket pedig meg kell érteni, ki kell deríteni, mi történik otthon, a családjukban, miért váltak agresszívvé?

Gyerekek esetén van esélyünk, hogy visszafordítsuk a folyamatot és megmentsük őket. Csírájában kell elfolytani a prolébmát és nem szabad kriminalizálni ezeket a gyerekeket. Abban az esetben, ha segítség helyett büntetést kapnak, később nagyobb valószínűséggel válnak bűnözővé, onnan pedig nincs vissza út, majdnem lehetetlen segíteni nekik a változásban. A visszaesés aránya ijesztően magas közöttük részben azért mert már régóta ugyanaz a zéró tolerancia működik feléjük.

Mi lesz az áldozatokkal?

Nos, az áldozatoknak ugyanúgy segítségre van szükségük, mint az agreszív zaklatóknak. Valamiféle útmutatást kell adnunk nekik, hogyan kezeljék a zaklatókat. A terrorizálók bizonyos embereket választanak célpontul, akik sebezehetőek, mert önbizalom és önbecsülési problémákkal küzdenek, általában visszahúzódóak, gyengébbek.

Hasonlóan a zaklatókhoz, ezek a gyerekek is otthonról hozzák a mintát, sok esetben a szüleik is áldozatok voltak az iskolában és jó eséllyel a munkahelyükön is azok. Így a gyermek ugyan azt a rossz megküzdést választja, amit a szülei. A szülő, nem is tud igazán segíteni, sőt, sokszor a gyereket hibáztatja és csak annyit tud mondani, amit ő is hallott a szüleitől: “Miért hagyod, hogy így bánjanak veled?” Stratégiát azonban nem adnak a gyerek kezébe, hiszen ők maguk sem rendelkeznek vele.

Ezzel, a szülő akaratlanul is megerősíti a gyermek érzéseit, hogy tehetetlen, sőt szánalmas, értéktelen. Ez egy igen rossz folyamatot is beindíthat a gyerekben, miszerint, ő talán meg is érdemli, sőt, azt érdemli csak, hogy így bánjanak vele. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy hogyan tudják a leghatékonyabban megvédeni magukat az iskolában és bárhol máshol.

Szimbolikusan mondhatnánk, hogy ez egy pusztító tánc, melyben a terrorizáló épp úgy sérül, mint a terrorizált. Bátran állj a gyermeked mögé, ha nem tudsz stratégiát a kezébe adni, bátran kérj segítséget!

 Az online gyűlölködők kezelése
 A bullying “B” oldala – a zaklató
 Zaklatás és mentális egészség

Kezdetben, a celebeket és egyéb hírességeket érintette a jelenség. Abban a pillanatban, amint tett valaki egy nyilvános bejelentést, azonnal trollok serege csapott le rá, hogy ítélkezzenek felette. Ha valaki egy új ruhában jelent meg egy eseményen, azonnal mocskolódó kritikák kereszttüzében találta magát. Mára odáig jutottunk, hogy ezek az emberek képesek belekötni egy ártatlan mosolyba vagy egy csokoládétorta fotójába is.

Ezek az emberek a gyűlölködők. Ezek az emberek teljesen elfelejtették vagy sohasem tudták esetleg nem is érdekli őket, hogy hogyan kell élni és élni hagyni. Nem tudják, nem ismerik és talán nem is akrják tudni, mi az a kölcsönös tisztelet. Úgy gondolják, hogy a nyitottság, az elfogadás a gyengeség jele. Úgy gondolják, végighallgatni valakit, elfogadni más nézőpontját tiszta időpocsékolás. Ezeket az embereket a gyűlölködés élteti.

Egy gyűlölködő mindig megtalálja az alkalmat arra, hogy belekössön valaki mondanivalójába, megnyilvánulásába, ruházatába akár bocsánatkérésébe. Egy gyűlölködő, mindig megtalálja azokat, akik nem tudják kezelni a kialakult helyzetet és ezt kihasználva félelmet keltenek. Több szociológiai, pszichoszociológiai kutatás is arra jutott, hogy a gyűlölködők többsége – ergo, nem mindenki -, féltékenységből gyűlölködik és általában az alacsonyabb társadalmi osztályokból kerülnek ki. Mivel, a gyűlölködők önbecsülése igen alacsony, sokszor szenvednek önbizalomhiánytól és kisebbrendűségi komplexustól, rendre csatlakoznak egymáshoz, hogy együttes erővel nyomjanak le, egy általuk magasabb pozícióba képzelt személyt. Sok esetben, ezek a kiszemelt személyek még mindig a hírességek közül kerülnek ki, de egyre többször kerülünk szembe azzal, hogy átlagembereket is támadás ér véleményükért, megnyilvánulásukért. Ha sikerül a célszemély lenyomása, az elégedettséggel tölti el ezeket az embereket és győzelmi eufóriát élnek át.

A gyűlölködők olyan emberek, akik utálják magukat és kell találniuk valakit, akire ki tudják vetítetni ezt a gyűlöletet. Szakszóval, áttolni. Ez ad nekik biztonságot, hogy ők rendben vannak, míg mások nem. Azaz, ebben az esetben is egy védekező mechanizmusról beszélünk.

A gyűlölködők működésére jó példa a popénekes Justin Bieber, akit sokáig cuki kissrácként kezelt a világ, míg be nem töltötte a tizennyolcadik életévét. Akkor valami megváltozott. Már nem volt az a cuki kissrác és rá lehetett mutatni a hibáira, a gyengeségeire. És elkezdett kialakulni körülötte a gyűlölködők köre, akik semmi másra nem fókuszáltak csak a bakikra, a hibákra. Gyönyörűen végigkövethető a folyamat. Mintha csak arra vártak volna, hogy kegyvesztetté váljon. Természetesen, ahogy mi mindannyian, ő sem tökéletes, még akkor sem, ha a rivaldafényben áll. Azonban, ha te békében élsz önmagaddal, empatikus vagy akkor nem válsz gyűlölködővé. Talán, meg sem érint a bieber-jelenség.

Mára a gyűlölködők megjelentek a bloggerek, vloggerek életében is és találkozhatsz velük a munkahelyeden is akár. Erre jó példa, mikor kemény munka után, végre promotálhatsz egy projectet, ahol mindenki elismeri a munkád, a főnököd gratulál, de a hátsó sorokban érdekes mosolyú emberek húzódnak meg, akik végül valami hasonló szöveggel mennek oda hozzád gratulálni: “Kivel kellett ezért lefeküdnöd? Csak vicceltem. Gratulálok.” Puszta féltékenység, irigység? Igen, az.

Az ún. “beszólogatók” címkével jelölt emberek is a gyűlölködők közül kerülnek ki. Ők azok, akik spontán – akár durva – beszólással próbálják védeni pszichés intergritásukat, hiszen a kognitiv disszonancia nagyon félelmetes dolog. A következőképpen néz ki a gyakorlatban a sztiuáció, biztosan találkoztatok már hasonlóval. Például, fiatal, attraktív hölgy suhan át a parkon egy nyári napon. Semmi különleges, siet a dolgára, mikor megtorpan észrevéve egy trillázó madárpárt és gyönyörködik bennük. Szuper harmónia, csodálatos nap, a természet kicsiny csodája a napi rohanásban. Ekkor hirtelen egy gyűlölködő beront ebbe a harmóniába: “Hé kiccsaj! Mit vigyorogsz? Azt hiszed, hogy jobb vagy nálam?” (konszolidált beszólás, biztosan kaptatok már durvábbat is)

Teljesen mindegy, hogy híresség vagy hétköznapi ember vagy. Ilyenkor a legjobb, ha nem reagálsz vissza a gyűlöletre. Pozitívan se! Ha bármilyen módon is reagálsz, vesztettél. Pont arra várnak, hogy védekezésbe/támadásba lendülj. Természetesen lehet, hogy akkor ott ezt nem így gondolod, sőt sikerül valami frappánsat visszaszólnod, de ezzel csak azt éred el, hogy még jobban szítod a gyűlöletüket, ráadásul igazolod is azt. Örömet okozol nekik, hiszen egyértelmű, hogy sikerült megbántaniuk, megsebezniük téged. Magyarán, sikerélményt okozol nekik. A sikerélmény pedig, olyan mint a drog, még többet akarsz belőle.

Visszatérve Justin Bieberre, ha akkor, csak annyit mond, hogy “no comment” és nem kezd el védekezni, nem fajul mára el a dolog. Azzal, hogy visszaszólt, hogy védekezésbe fogott, megadta azt az érzést a gyűlölködőknek, hogy igazuk volt és ítélkezhetnek fölötte. Plusz, hatalmas sikerélményhez is juttatta őket.

Magyar vonatkozásban Oravecz Nórát tudnám említeni, aki hatalmas kognitiv disszonanciát képes okozni tömegekben. Annak ellenére, hogy jó az, amit csinál, sokaknak segít és rengeteg munkát fektet be a dologba. Ha jól emlékszem, egy előző cikkben éppen említettem, hogy az emberek nem szeretik a kemény munkát, csak a sikereket irigylik.

Mikor kell közbelépni? Akkor, mikor a gyűlölethullám már büntetőjogi kategóriákba csap át. Mikor emberi életek forognak kockán. Joe Paterno ügy vagy említhetnék itt több tucat “öngyilkosságba hajszolták a tinédzsert” esetet. Védjétek meg egymást, gyermekeiteket és tegyétek meg a szükséges feljelentéseket is.

De általában az a legjobb védekezés, hogy figyelmenkívül hagyod ezeket az embereket. Ahogy az angol mondja: haters gonna hate. Magyarul, talán a “ne etesd a trollt” a legjobb mondat rá.

Kapcsolódó cikkek

 A bullying “B” oldala – a zaklató
 Zaklatás és megfélemlítés
 Zaklatás és mentális egészség

1935. december 19. –  2011. március 10.

Tavaly áprilisban ment el a Tanár Úr. Ma, Ranschburg Jenő bácsi követte. 76 éves volt.

Fő kutatási területe a fejlődéslélektan, a szocializáció, a klinikai gyermeklélektan, a fejlődési pszichopatológia volt.  Sikere abban rejlett, hogy szakmai véleményét a laikus közönség is megértette, ezért volt különösen népszerű televízióban a Családi kör szakértőjeként.

Nemcsak itthon, külföldön is népszerű, elismert szakember volt. A világ megismerése óvodáskorban című könyvét 2004-ben adták ki japán nyelven; az Én és a másik című könyve az idén jelenik meg, szintén Japánban.

Nyugodjék békében!